Harangszó, 1931
1931-11-15 / 46. szám
1931 november 15. HARANGSZÓ 363 loti közgyűlés új lelkészi főjegyzővé dr. Kovács Sándort, a soproni hittudományi kar professzorát választotta meg. Az új főjegyzőhöz, eskütétele után, Kiss István püspök intézett üdvözlő szavakat. A közgyűlés elhatározta, hogy az egyetemes egyház útján megsürgeti az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtására összeállított s bizonyos ellenőrző munkára hivatott regnikolá- ris bizottság jelentését. A folyó ügyek közül nagyobb figyelmet a vallásoktatási tantervjavaslat keltett, melyet nem fogadtak el. Szóba került a reformáció emlékünnepének a napja helyett ismét a hozzá legközelebb eső vasárnapon való megünneplése, ez ellen azonban az elnöklő kerületi felügyelő lelkes és az öntudat nélküli evangélikusokat élesen ostorozó beszédben kelt ki, melyet a közgyűlés élénk helyesléssel tett magáévá. Az egyházfegyelmi szabályrendeletet elfogadták. A gyors lefolyású gyűlés Kiss István püspök imádságával ért véget. A szentetornyai ev. templom felavatása. Ünnepélyes keretek között avatta fel D. dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök október hó 18.-án a szentetornyai ev. egyház újonnan épült templomát. 60 éven át egy meglehetős rossz karban lévő iskolában tartották a szentetornyai evangélikusok az istentiszteletet s így nem csoda, ha egyre fokozottabb mértékben volt meg a hívekben a vágy, hogy Isten imádására templom emeltessék. Most vágyuk teljesült. Egy díszes templom hirdeti a hívek áldozatkészségét és hitbuzgóságát. Sok akadállyal, nehézséggel kellett megküzdenie az egyháznak, míg idáig eljutott. Már 1914- ben készen állott az összeg az építkezés A szentetornyai ev. templom. megkezdésére, melynek tetemes részét első lelkésze, Podhradszky János hozta össze. Azonban kiütött a világháború, az étkezéshez hozzáfogni nem lehetett. Ízben templomalapjából 10.000 K-t dikölcsönbe fektetett, a többi pedig, nt takarékbetét devalválódás követ- ztében teljesen elértéktelenedett. 1926-ban újra kellett kezdeni a munkát egy alap létesítéséhez, összegyűjtéséhez. Jelenlegi lelkésze: Csermák Elemér nagy buzgalommal vette kezébe ismét az ügyet. Országos és hivek közötti gyűjtéssel sikerült neki ismét egy olyan tekintélyes összeget előteremteni, hogy 1928. nyarán már komolvan hozzáfoghatott az egyház az előkészületekhez. Kölcsönt vesz fel, pótadót vet ki a hívekre, gyűjtéseket eszközöl. A termés is rendkívüli módon kedvez a terv megvalósításának, úgyhogy 1928. szeptember havában kezdetét veszi a munka. Versenytárgyalás útján Sülé László építőmester, orosházi II. felügyelő kapja meg az építkezésre a megbízást. aki az általa készített tervek alapján a vállalatot igaz becsületességgel hajtja végre, amennyiben kivitelre, formára nézve stilszerű, szolid, csinos és masszív épülettel gazdagította az egyházat. A templom 3 év és 2 hónapon át épült 54.000 pengő költséggel. Berendezése még mindig hiányos. A padoknak még csak a fele van meg. Hiányzó összeg a templom teljes rendbehozatalához mintegy 1500 pengő. Maga a felszentelés lélekemelő és bensőséges volt. Az egyház vezetősége Csermák Elemér lelkész és dr. Székács István felügyelő megtett mindent, hogy az ünnepély külső kerete nap eseményéhez méltó legyen. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Péter minden meghatottság nélkül engedelmeskedett. A háló üresen jött fel ezután is. A nyugtalanság minden szívben feszítőbbé vált. Csak Péter maradt nyugodt. Elvonult előtte az utolsó halászata, az a nevezetes nagy halászat. Akkor sem fogtak egész éjszaka semmit. Hogy elcsüggedt ő akkor! S a folytatás mégis milyen dicső lett. Az hogv üresen jött fel a háló egy cseppet sem rontott a nyugalmán, sőt naevobbá tette. A Sára bezárt testére emlékeztette a tenger. Sárára, aki akkor szült fiat Ábrahámnak, amikor az a legkilátástalanabb volt. — Az éjszaka harmadik része iá nemsokára lejárt. Most még egyszer vesd le a hálót! János, te is segíts neki. Ti voltatok a Mester legkedvesebbjei... Mi pedig mindnyájan imádkozzunk! Ha most se fogunk semmit, akkor igazán tenni kell valamit — szólt Tamás s hangja reszketett, mint a csillagok fénye. A háló igy is üresen jött fel. Morajlás tört ki szinte valamennyinek az ajkán. — Mondd csak, Péter, nem hibáztál el valamit? Ezek a jelek mind ellened beszélnek. Ellenünk is, hogy miért jöttünk veled. — Én nem hívtalak benneteket, — szólt nyugodtan Péter. — Még Andrást sem hívtam, tulajdon testvéremet. Ti kértétek, hadd jöhessetek velem. Ezt meg nem akadályozhattam. — Péter, — folytatta Tamás, egv újabb indítvánnyal — <‘n mondanék valamit. Evezzünk mielőbb a partra! Mielőtt Betshaida ébred, kössünk ki, menjünk szét. kiki az övéihez, estere nálatok megint találkozunk s megbeszéljük újból, mit lehet tenni így legalább nem megy akkora hire! ~T T' tehettek, amit akartok, de én kivárom a reggelt: ha az tan üresen marad a háló, nyugodtan megyek vissza, akár egesz Galilei szemeláttára. — Nem úgy. Péter, nem! Szívesen maradunk mi veled, szolt kerlelöen Tamás. — rsak mondd meg. mint gondolod a dolgot. Mi ad neked erőt? Mi vezet? Mit közölt véled az Úr? — Mikor a Lázár, a mi barátunk beteg volt, Mária és Mártha üzent a Mesterért. Szerette őket s mégis, hogv megvárakoztatta! Lázár meghalt, el is temették, negyednapos volt, már szaga volt és — mégis feltámasztotta. Hol vagyunk mi még a negvednaptól! Nem felejthetem, amiit akkor mondott az Úr Márthának: „Nem mondtam-e, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét? ...“ Ne gondoljátok, hogy erre az esetre külön titkos kijelentést adott nekem az Úr. Csak abból élek, amit Nála régebben láttam s aminek Ti is velem együtt tanúi voltatok. A különbség csak az, hogy az Úr enge- met nagv megszégyenítésekkel, csődbejutással és összetöret- tetésekkel egészen arra kényszerített, hogy csupán abból éljek, amit Nála láttam s Tőle hallottam... Az este, mieflőtt eljöttünk, találkoztam Jakab az édesanyáddal. Mutatott valamit a füszerszámokból. amiket az Úr testének balzsamozásához magával vitt. „Valami, amire nem volt szükség!“ — mondtam neki mosolyogva. „Valami, ami engem folyton figyelmeztet, hogy ne akarjam Öt bebalzsamozni, hanem úgy gondoljak Reá mindig, mint Aki él s hatalmasan tud megjelenni. — mondta az édesanyátok. Salómé. „Hatalmasan tud megjelenni!“ Ez csengett az éijel sokszor fülembe. Hát az lett volna a hatalmas megjelenés, hogy mindjárt az első merítésre megtelik a háló?!... A hainal kezdte felnyitni aranyszempilláit. A hajó kifelé vette irányát. — laj, valaki már ott őgyeleg a parton! — Nem őgyeleg az, hanem áll. — Bizonyosan az öreg Jóna. Akarja már tudni, hogy mit fogtunk. — Nem ő. — Integpt. Azt kérdezi, van-e valami ennivalónk. — Úgy látszik; tanácsot akar adni, hogy hogyan vessük le a hálót. — lobb felől? ... No jó, levetítik jobb felől. — Ugyan minek, hi«? mái világos van! (Folytatjuk.)
