Harangszó, 1930
1930-01-12 / 2. szám
10 HARANQSZÓ. 1930. január 12 Kereszténymészárlás Kínában. Kína északnyugati tartományaiban újabb lázadás tört ki, amely elsősorban a keresztény missziók, másodsorban a nankingi központi kormány ellen irányul. Tokiói jelentés szerint a felkelők megtámadták a missziós állomásokat és meggyilkoltak a keresztény papokat. A nankingi kormány katonaságot küldött a lázadás elfojtására. és csak azután állnak elő s akkor is a gyermek korához testi és szellemi erejéhez mért kívánalmakkal és követelményekkel. A szülők őrködjenek gyermekeik felett és támogassák őket. Gondoskodjanak róluk és törődjenek velük. Szeressék, de ne dédelgessék és ne kényeztessék őket. Lépjenek közbe mindenkor idejekorán, mikor arra szükség van. Elénk részvéttel, meleg érdeklődéssel viseltessenek a gyermek ügyes-bajos dolgai iránt. Nagy súly helyezzenek a rendre és a tisztaságra. A takarékosság és a szerénység szem előtt tartása mellett arra is, hogy a gyermekek ruházata megfelelő és tápláléka úgy mennyiségileg, mint minőségileg kifogástalan legyen. Mozdítsák elő a test erősítését és edzését szolgáló játékokban és sportokban való közreműködését és ápolják a lélek nemesítését szolgáló ének, zene és rajz iránti esetleges hajlamát. Szoktassák rá lassan-lassan, de idejekorán gyermekeiket a komoly munkára és feltétlenül vegyék igénybe segítségüket a háztartásban előforduló munkálatoknál. A szülők legyenek gyermekeikkel szemben mindenkor igazságosak és következetesek. Türelmetlenségükkel és túlzott követeléseikkel ne tegyék tegyék őket bátortalanokká és önmagukkal szemben bizalmatlanokká. Vegyék észre készségüket szép törekvésüket és ne fukarkodjanak a buzdítással, Két halott menyasszony. Irta : Novak Rezsőné. Nagyon szerencsétlen ember volt Ko- vétsy tiszteletes úr. Pedig szép ember volt. Mindenki szerette a falujában. Egyhangúlag választották a hívek a remek beszéde miatt, amelyen mindig elsírták magukat a falu öregei, az özvegyek, akik nehéz életsorsot cipeltek a vállukon. A szép fiatal tiszteletes azért is közéjük való volt, mert neki is nehéz, szomorú életet kellett hordoznia. Pedig de nagyon vágyott a boldogságra... Hányszor elképzelte hogyan lesz, amikor majd fészket rak édes, szép kis feleségével a falusi parochián. Végigjárta a nagy, üres szobákat és elrendezgette a jövendő bútorokat... Az ebédlőben, a két ablak között áll majd a nagy földig-óra, amit a múltkor alkudott ki a városi órásnál. A nagy fal mellett meg az edényes szekrény. Majd vesz rá szép ezüst tárgyakat, a székek mind finom bőrrel lesznek bevonva és nagy, puha szőnyegen jár-kel majd ő, az ő jövendő kis oldalbordájával, a szép kékszemű Erzsikével. A hálóban, a tágas, napos szobában hogy is lesz?... Erre nem is gondolt, nem mert gondolni, mert ez annyira szépséges álom volt számára, hogy félt azoktól az oktalannak látszó gondolatoktól, az elismerés nyilvánításával. Bizalommal legyenek velük szemben, hogy ezáltal kifejlődjék és megerősödjék az önbizalom. Kiváló gondot fordítsanak arra, hogy a gyermek barátai becsületes, tisztességes szülőknek romlatlan lelkű gyermekei legyenek. Tapintatosan érdeklődjenek gyermekeik magatartása iránt mindazoknál, kiknek környezetében megfordúlnak, tartózkodnak, foglalatoskodnak. Idegenek előtt ne szégyenítsék meg a gyermeket még abban az esetben sem, ha az arra okot is szolgáltatna. A büntetést a szülő ne a testi erejének a fittogtatásásval, hanem szellemi fölényének az éreztetésével és lelki tisztaságának a bizonyságtevésével hajtsa végre az otthon keretein belül. Nap-nap mellett fejlesszék a szülők gyermekeik lelkében a nemes érzelmeket. Meséljenek nekik szép meséket, mondjanak el nekik érdekes erkölcsi példázatokat és történeteket. Olvasgassanak nekik gyakran egyes részleteket a bibliából s kérjék számon tőlük az el- olvasottakat. Vegyék maguk köré és énekeljék velük együtt szép melyek szerint, hátha nem is lesz igaz a nagy boldogság. Pedig úgy lett, ahogy félve gondolta. Erzsikét a rózsás arcával egyszer csak elvitte a láz, a gyötrő, a lobogó láz, amely tavaszanta leszakít itt is, ott is egy-egy fakadó rózsabimbót. Kovátsy tiszteletes azt hitte perbe kell szállnia Istennel, hogy ezt a veszteséget rámérte. De megalázkodott, lehajtott fővel megállt a sors kifürkészhetetlen akarata előtt és férfias lélekkel tűrte a nagy gyászt egy éven át. Akkor látogatóba ment Erzsiké édesanyjához, hogy elvigye megemlékezésének, szerelmének azokat a virágait, egy kis csokorba kötve, melyek bűvös arcocskáikkal gyakran látták a tiszteletest, amint megállt előttük csendesen, szomorún, mintha mindegyik virágban kis Erzsikéje fehér arcocskáját keresné. Elvitte a virágokat és a sírra tette. Erzsiké anyja is vele ment a temetőbe, meg a húga is. Az ő karjuk is roskadozott a két nagy csokor rózsától, mit leszedtek, hogy Erzsikének adják. Ott a sírnál történt, hogy Kovátsy tiszteletes szeme és Évié — Erzsiké húgáé — meleg szeretettel tekintettek egymásba. Évi szeme fekete volt. Mély, titkos tüzek égtek benük és Kovátsy tisztnletes szomorú szívében fölkeltették újra a reménykedést egy boldog jövendő után. Aznap este, mielőtt egyházi énekeinket. Drága jó szüleim így neveltek engem és én is így nevelem kedves gyermekeimet. Röviden, tömören összefoglalva felsoroltam ez alkalommal a szülőknek egymással és gyermekeikkel szembeni kötelességeit. Ha a szülők ilyeténképen felelnek meg isteni rendeltetésüknek, akkor a jövőt illetőleg nyugodtak lehetünk : az ilyen családi fészekből az idők viszontagságaival bátran szembeszálló és a sok-sok ellenséggel szemben sikeresen védekező, erős szárnyú fiókák fognak kirepülni. Webster Dániel temploma. Webster Dániel államminiszter és híres szónok, sohasem ment Istentiszteletre a nagy templomokba, hanem mindig London külvárosi kis templomaiban hallgatta az Isten igéjét. Mikor megkérdezték, hogy miért csinálja ezt, azt felelte: Azért, mert a nagy templomokban úgy fogadnának, mint Webster Dániel minisztert, itt pedig ismeretlen vagyok s úgy prédikálnak nékem, mint Webster Dánielnek, a bűnösnek. elutazott volna, sokáig tartotta kezében' Évi szép fehér kezét s mikor búcsúzott.^ valami titkos kéz, mintha közelebb húzta volna hozzá Évi barna fejecskéjét, mintha két titkos kar együtt ölelte volna ét őket, megcsókolták egymást. Nem úgy, mint Erzsiké életében sokszor, ártatlan, rokoni csókolással, hanem az ébredő szerelem boldog mámorától áthatva . . . Így aztán Kovátsy tiszteletes, mikor visszatért falujába, megint élőről kezdte a tervezgetést a bútorokkal. A kertjébe még több színes virágot ültetett és a prédikációi az előbbi év szomorúságos beszédei helyett tele lettek hittel, reménységgel. Az emberek a faluban úgy örültek, hogy ismét vidám lett a tekintete a szép tíszte- letesnek. .5 Nyár lett. Az aratás heve, a szorgos munka láza járta át az egész falut. Az intelligencia összecsomagolt és nyaralni; ment. A doktorék a Balaton mellé, a föl« desurék a hegyek közé. a patikusné Ausz-' triába, a tanítóné Hévízre. A jegyzővel szinte egyedül maradt a faluban a tiszteletes. Kevés munka lévén az irodákban, átjártak egymáshoz látogatóba. A jegyző is boldog volt, meg a pap is. Mind a kettő vőlegény. Volt hót témájuk elég a szép jövendőről. Esténkint sokáig ültek a nagy: diófa alatt a parókia udvarán és szótlanu.
