Harangszó, 1930

1930-02-23 / 8. szám

1930. február 23 HARANGSZÓ. 61 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Nálunk egy idő óta ismert a köz- hivatalnokok családi pótlékja, szerény, de jószándéku fizetéspótlék a csalá­doknak a gyermekek után járó segít­sége. Megvan ez más országokban is, sőt máshol az agglegényadót is isme­rik, nálunk is tervezik ugyanezt, abból az elgondolásból indulva ki, hogy a családot nem tartó emberek több adó­zásra képesek a közcélok javára. A kommunisták annak idején nálunk is keveseltek ennyi gyermekvédelmet s tejjel-mézzel folyó Kánaánt Ígértek nekik azzal a jelszóval, hogy „Minden a gyermekekért“. Most aztán az orosz szovjet valósággal is megkezdte: min­den gyermek után havi öt kopek adót vetett ki minden családfőre. Nehogy félreértsük: nem a családfő kapja az évi hatvan kopeket minden gyerek után, hanem ő fizeti. Ennyit való­sított meg a szovjet a nagyban Ígér­getett gyermekvédelemből. Beszél a csend. Irta: Stoll Ernőné. Gyászfátyolos szárnyát teregeti az alkony. Néma szobánkban hall­gat a csend és én, hallgatom a csend beszédét. Mit beszélhet a gyászfátyolos hangulatit, elnémult szobában a csend ?! — Fájdalom meséket. El, fel­szálló sóhajok, a leszálló sóhajok­kal ölelkeznek és a néma jajjok visszhangoznak siralomházzá vált otthonunk és zokogó szívem falán. Itt a karosszék, amott a többi. Róla beszélő tárgy. Kis szekrényen az énekeskönyv, a Biblia: — az Ő életének: utat mutató szövétneke — amely — az én könnyes tekin­tetemet is a csillagok honába nézni készteti. Bánatom sötét felhőin át- ragyogni látom a túlvilág, az örökké­valóság fényét: — Nem, nem szabad roskadozni a Kereszt alatt. És tovább suttog a csend. A megfáradt vándor, az égi kies me­zőkre vitetett át az Ür angyala ál­tal — hogy ott az O — a „Leg­nagyobb tanító“ lábaihoz tehesse le, a kis gyermekekért feláldozott, nékik szentelt szívét és megnyerje azért, az üdvösség bérét. ...íróasztalánál látom őt ülni ahogy drága keze rójja a sűrű so­rokat — mind többet és többet és Jézus. Fiú az elsők elseje Imádság egész élete. Bűn sötétjében világító fény, Lelkem a halálban Benne éli PÁTER JENŐ. az aranyszív aranygondolatai igaz­gyöngyként fűződnek füzérbe — írván: ...„Nézem az eget. Nézem a csillag tündöklő fényét. Látom, de látni vágyó szemem bele nem lát. Mi van benne, élet vagy halál? Milyen ott az élet és milyen a ha­lál? Vándorol a lélek? Átmenet a halál? Hol, mikor és hogyan leb- ben fel a titok saisi fátyola?... — Igaza volt Sakratesnek, ki a legbölcsebb embert is a legkisebb­nek nézi. Igaza volt Jézusnak, ki a legkisebbet a legnagyobbnak látja. A bölcs kicsi, mert nem képes föl­érni az isteni nagysághoz, mit oly szépen fejez ki Berzsenyi Fohász- kodás-ában: Isten 1 Kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted vilá­gít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet... A gyermek nagy, mert Jézus a tanítványai elé egy kis gyermeket állítva mondá: ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint e kis gyermek... Igen. mert a kis gyermek szíve nagy, Ő befogadja szivébe a világ- egyetemet azt, mit a bölcs lángesze fölérni, befogadni nem tud... Szív, tiéd a győzelem!... ...Immár fellebbent előtte a titok saisi fátyola... A csillagokkal hintett mennyei kárpit mögött eltűnt drága alakja hogy az itt maradt s érte zokogó szív könnyei — mint gyöngyvirágok nyíljanak előtte égi otthona virágoskertjében — hol bizonnyal — mint nemrég még a földi életében — mindkét kezén, karján csüngő kis tanítványaival, — sétál ott az angyalkákkal... EGYRÖL-iMÁSRÖL A mindennapi életből. Közel 150 millió pengő ára dohányt füstöltek el. Benko Fe­renc dr. államtitkár, a M. kir. Köz­ponti Dohányjövedék igazgatója most készítette el a dohány egyed- áruság statisztikáját az 1928—29 költségvetési évről. A dohánygyárt­mányok fogyasztása újabb emel­kedést mutat az előző költségvetési évvel szemben. Az általános bél­és külföldi különlegességi gyárt­mányokból az elmúlt évi 145 millió 971.651 pengővel szemben 149 mil­lió 581.535 pengő értékű dohány- neműt adtak el, tehát majd négy­millióval többet, mint az elmúlt költségvetési évben. Eladott a Do­hányjövedék 1302 kiló burnótot, 856.873 kiló szivarkadohányt cso­magokban és 8,103.310 kilogramm pipa- és szivarkadohányt csoma­gocskákban. 129,870.733 darab bel­földi szivart helyezett el a Dohány­jövedék 13,283.012 pengő értékben és cigarettát 2.285.517.108 darabot, 69,612 075 pengő értékben. Az álta­lános forgalomban lévő dohány- gyártmányokért befolyt 140,403.577 pengő, az elmúlt évi 136,496.929 pengővel szemben, tehát a többlet 3,960.079 pengő, százalékban kife­jezve 2.9 százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben. HETI KRÓNIKA. A kormányzó tízéves jubileumának megörökítéséről szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag, vita nélkül elfogadták a partok. — A képviselőház többsége a fővárosi javaslatot általánosságban elfogadta. — Wekerle pénzügyminiszter a miniszterta­nácsban előterjesztette az 1930—31. évi állami költségvetést. Búd az államvasutak 30 milliós beruházásának kérdését ismer­tette. — A szolnoki törvényszék ismét ha­lálra Ítélt egy méregkeverő asszonyt Cseri Lajosné személyében, aki édesapját és édesanyját tette el láb alól. Belgrádban elfogadták a szófiai egyez­ményt, amely a határmenti kettős birtokok rendezéséről és a határon a rend biztosí­tásáról szól. Triesztben egy fastiszta lap szerkesztő­ségi épülete ellen bombamerényletet kö­vettek el. A londoni leszerelési konferencián egyetlen kérdés sem érett meg a nyilvános tárgyalásra. A francia kamara elfogadta társadalom- biztosító törvény módosítását. Kisenevben antiszemita zavargások voltak. Spanyolországban még nem állították helyre a gyülekezeti szabadságot. Afganisztánban Nadir király trónja bi­zonytalanná vált. A newjorki kikötőben felrobbant Mün­chen német gőzös. Columbia új elnöke Henrik Olaga Her- rare lelt. Templom mint büntetés. Do­wer O. polgármester arra Ítélt egy 20 esztendős fiatalembert, hogy egy esztendőn keresztül minden vasár­nap templomba kell mennie és a templomjárást igazolni tartozik. A fiatalember valami kisebb lopást követett el s ezért részesült ebben a szokatlan „büntetésben?“

Next

/
Oldalképek
Tartalom