Harangszó, 1930
1930-02-16 / 7. szám
1930 február 16. HARANGSZÓ. 51 A Luther Társaság Bethlen Gábor-ünnepe. A Magyar Luther Társaság nagyszabású ünnepi díszüléssel hódolt Bethlen Gábor fejedelem emlékének. A gyűlésen, melyet az evangélikus egyház Üllői-uti központi épületének dísztermében tartottak meg, jelen voltak a többi között: Radvánszky Albert báró, Raffay Sándor püspök, Soltész Elemér protestáns tábori püspök, Józan Miklós unitárius püspöki vikárius, Taubin- ger Rezső riy. tábori főesperes, továbbá Pesthy Pál, vitéz Sárkány Jenő és vitéz Raics Károly ny. altábornagyok és sokan mások. A budai Luther Vegyeskar Nemzeti Hiszekegye után Pékár Gyula dr., a társaság világi elnöke, mondott megnyitóbeszédet. Bethlen Gábor fejedelem Erdélyt országgá tette — úgymond — és Magyarországgal együtt nemcsak Európa egyik döntő hatalmasává emelte fel, hanem a két malomkő : a német és a török között meg is mentette. Amikor meghalt, azt mondták: „Meghalt Bethlen Gábor, oda Magyarország“. Sz. Szalay Ilonka énekelt ezután, majd rugomfalvi Kiss István dr., a debreceni egyetem történelemprofesz- szora tartott előadást az egyházi rend közjogi helyzetéről és Bethlen Gábor fejedelem kiváltságleveleiről. Kiváltságleveleit Bethlen Gábor azzal a nemeslevéllel koronázta meg, mellyel az összes erdélyi és erdély— Adjon Isten jó estét! — köszöntök be Bózsa. — Adjon Isten — felelték a háziak. — Hát, hogy vagytok Mihály öcsém ? — Köszönöm szíves kérdését András bátyám, meg volnánk, eltekintve a bajokat. — No ... mi a baj ? — Hát megdöglött az üsző tehenünk ellés közben. — Hát biz’ az baj öcsém ... no de majd kiheveritek. — Nehéz azt kiheverni ilyen magunkfajta szegény embernek András bácsi — felelt az asszony. — No-no Rozi, akinek harminc hód fődé, ilyen derék ura és ilyen szép gyermeke van. annak nem olyan rettenetes csapás egy tehén. S ezzel kivett zsebéből egy paksaméta cukrot és a négy éves kis Rózsinak adta. — Nesze angyalom 1 Hej 1 de fáj a szívem az ilyen szép gyermek láttára . . . eszembe jut az én drága Sárikám . . . Aszondom nektek, mint aki maga kárán tanult, hogy ne elégedjetek meg ezzel az egy szem gyerekkel, mert ha eltalálja ven" ni az Isten . . . egy sem marad és akkor már későn sírunk. — Igaza van András bátyám — feleli Mihály — de hát ezeknek az asszonyokról papok gyermekeit nemesi rangra emelte. Ezt az értékes kiváltságot az összes bevett felekezetek megkapták és nemcsak azért van ennek kimondhatatlan kullurlörté- nelmi jelentősége, mert a históriának és a műveltségnek akkor az egész világon páratlan megbecsüléséből fakadt, hanem azért is, mert utat nyitott ahhoz, hogy a papok műveltebb gyermekei a nemesség számát gyarapítsák és egy művelt középosztály kifejlődését elősegítsék. Kifejtette végül Kiss professzor, hogy a hadászat-politikai célt is szolgálta Bethlen Gábor fejedelem ezzel az intézkedésével, mert ilyenképpen akarta arra bírni a nikols- burgi békében nyert hét vármegyét, hogy állandóan Erdély mellett maradjanak. A csatlakozás nem sikerült ugyan, az armális érvénye csupán Erdélyre korlátozódott. Az előadást hálásan fogadta a közönség. Azután Kovács Sándor dr. egyetemi tanár, főtitkár, a „Bethlen Gábor szól“ című régi magyar népéneket mutatta be. Maróthy Jenő író felolvasta ezután Bethlen Gábor korabeli történelmi elbeszélését és a budai Luther Énekkar XVI., XVII. századból való magyar történelmi énekeket, zsoltárokat mutatott be nagy tetszés mellett. Pékár Gyula zárószava és a Himnusz fejezték be az ünnepet. Gyííjtsünk előfizetőket és adakozzunk a Harangszó fenntartására. nak hiába beszél az ember. A Rozi most is várandós és már ott volt annál a vén banyánál, hogy az Isten égesse vörösre... — Hát majd nyomorúságra nevelek én gyereket, azt hiszi ke' ? — reprikázott az asszony. — Ejnye ejnye Rozi, — korholta őt András — hát szegénység az a harminc hold föld ? Hát akinek semmije sincs és mégis felnevel négy-öt gyereket?! — No, köszönöm, én nem nevelek kanászokat, koldusokat... hát mi jutna ebből a földből négy gyereknek • . . semmi . . . — Több mint 7 hold, Rozi I — Szent Isten, 7 hold, hát mi az a mai nehéz időkben, amikor nincs pénz 1 — Hát azt hiszed lelkem, hogy nagyapádnak volt valamije ? Semmije Rozi, semmije 1 Mint béres kezdett élni és mire megöregedett hatvan holdat szerzett és ebből te kaptál 15 holdat. — De az én gyerekemnek csak hét hold jutna 8 ma nehezebb idők vannak. — Ugyan, ugyan Rozi I Hát nézd csak meg a szegény Gurabit. Napszámból él és mégis felnevelt hat gyermeket tisztességesen. Az egyik fia mérnök lett, a másik pap, a harmadik tanár és három lányát tisztességesen férjhez adta. Hát mond csak, nem boldogabb az az ember, mint OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. VI. cikk. Az új engedelmességről. Febr. 17. A hit gyümölcse. Ján. ev. 15, 1—5. E cikk szoros összefüggésben van a IV-el, mely a megigazulásról szól. A megigazító hit termi meg, mint a meg- nemesítelt fa a nemes gyümölcsöt, a jócselekedetekben bővölködő keresztyén éle tét: az új engedelmességet. Aki e hit természetével nincs tisztában, hajlandó azt meddőnek tartani, s előtérbe helyezésével a keresztyén erkölcsiséget veszélyeztetve látni. Aki azonban tudja és tapasztalja, hogy e hit Krisztussal, a jóság és szeretet forráséval juttat életközösségbe, nem kételkedik gyümölcstermő képességében r nem táplál sötét aggodalmakat az erkölcsi élet pusztulása felől, melyhez ellenfeleink szerint a reformátorok tanítása nagyben hozzájárult, hanem csodálattal eltelve mondja: „A hit valami fenséges :s hatalmas dolog, mely nem kérdi, hogy k : e jót cselekedni, hanem mielőtt kérde. é mór megtette és újra megteszi." Febr. 18. A hit próbaköve. Jakob 2, 14—18. Máté 7, 15—23. E cikk becses igazoló-okmány arra nézve, hogy a reformátoroktól az erkölcsnélküli vallásosságnak még a gondolata is távol állott A jó cselekedet próbaköve a hit' valódiságának és életképességének. A hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie 1 Lehetetlen, hogy ne teremjen. Ha nincs gyümölcs a fán, az, amit hitnek gondolunk, lehet érzelgősség, másokat megtévesztő látszat-kegyesség, de nem hit. Ámde a VI. cikk. mint igazolóokmány mellé nekünk oda kell helyezni a szeretetben munkás életünk igazolványát úgy az egyházi, mint a magán élét terén, hogy megcáfoljuk ellenfeleink rágalmait. Mert kétségtelen, hogy ők a jócselekedetek próbakövén próbálják ki hitünk valódiságát. Joguk van hozzá. De jaj nekünk, ha c próba rosszul üt ki. Ezen esetben nem Hitvallásunkban, hanem bennünk van a hiba. a gazdag Német a maga 300 hold földjé vei ? Gurabit megbecsülik gyermekei és öregségére úgy ellátják mindennel, hogy öröm nézni, de Német a maga egy szem fiával boldogtalan, mert örökösen vesze- kesznek és már szeretné az apját a földbe dugni, hogy megkaparinthassa a birtokot. Ebben a pillanatban jött be az asszony anyja. Ott künn hallgatódzott és most élesen felcsattant. — Kend meg söpörjön a maga hóza- táján és ne osztogasson másnak tanácsot. Maga sem volt külömb a Deákné vásznánál. — Meg is bántam ! — Késő bánat, ebgondolat 1 — Azért akarok másnak tanácsot adni. hogy úgy ne járjon, mint én I — Már pedig az én lányomnak ne osztogasson tanácsokat 1 — András bátyámnak igaza van, — veté ellen Mihály. — Még te is beszélsz, te. hiszen én tettelek emberré a vagyonommal. — Nincs igaza édesanyámnak — kiáltott fel Mihály — ugyanannyit szereztem a két kezem munkájával, mint amennyit a lánya hozott 1 — De az én vagyonombő! Mihály 1 — Ez sem igaz, mert a 15 holdat hó*
