Harangszó, 1930

1930-11-30 / 48. szám

372 HARANGSZÓ 1930 november 80. meg végül, amelyet Somogyi Béla ter­jesztett elő és Kováts József igazgató előadását. Az Országos Luther-Szövetség november 19-én tartotta szokásos évi konferenciáját, mely az ág. hit­vallás jubileumával kapcsolatban a hitvallás hitének átformáló erejével foglalkozott. Báró dr. Kaas Albert elnök hivatalos elfoglaltsága miatt dr. Rásó Lajos ügyvezető alelnök nyitotta meg a konferenciát reámu­tatva arra, hogy a magyar ev. egy­ház jubileumi ünnepségeit lezáró ez a konferencia ép az ágostai biro­dalmi gyűlés bezárásának napjára esik. Utána D. dr. Prőhle Károly tar­totta előadását az ágostai hivallás hitének lélekátformáló erejéről. Csak lélek tud a lélekre hatni — mondotta —, csak léleknek lehet a lélekre átformáló ereje. Intézmé­nyek és berendezések is átformál­hatják a lelket, de ezekben is az azokat létrehozó lélek formál. Ha ez a lélek elszáll, elveszett az in­tézmény átformáló ereje. Az ágostai hitvallás lelkének legfőbb vonása az a meggyőződés, hogy Jézus Krisz­tus a mi egyedüli közbenjárónk és Megváltónk. Az ágostai hitvallás lelke odaállítja az embert a bűn mélységes szakadéka elé s elfoglal­ja az embert a bűnnel való irtóza­tos küzdelemmel. Rákényszeríti a bűnnel való halálosan komoly szembenézésre, azután reámutat az Isten üdvözítő kegyelmére. Ezt a Folytatás Jerikóban. Irta: Gáncs Aladár. 4. — Vagy úgy? Az egyelőre nem ér­dekel minket. Ugy-e, jó Zakeusom! — s ezzel már künn is termett vendége mel­lett a kis pádon. — De engem meg ép úgy érdekel! — Szólt a beteg s épen maradt fél karján kényelmesebb elhelyezkedést keresett. Nagyon forró szemeit a kis mécses még nagyobbra rajzolta s valami úgy fény­lett benne, mintha most nézne be a kelő napba... — Mi jót tudsz mondani arról? Talán jön? ö, — az én megmentőm helyett! Bizonyára a derék Samáriai kérte meg, hogy keressen fel itt egy összetört lei­ket. Óh, milyen öröm lesz! Mikor leg­először szólt Róla s kérdeztem: „Ki Ö?“ — így felelt: „Ahogy én könyörültem rajtad, úgy könyörült ö én rajtam.“ „Hogyan? Hát te is úgy jártál, mint én?“ — kérdeztem. „Igen a bűn és annak Fe­jedelme s gonosz rablóbandája állta uta­mat, kifosztott, összetört, s kétségbe­esetten az útfélre lökött. Ott feküdtem az ólet nagy széles utján, félholtau, öt sebből vérezve. Az emberek elmentek mellettem, senki nem tudta, mi van ve­kegyelmet hit által fogadja el az ember. Így lesz központi jelentősé-- güvé a hit az ev. kegyességben. Szembetűnő tulajdonsága az ágostai hitvallás lelkének a bensőség is. Ez nyilatkozik meg a lelkiismeret hangsúlyozásában, az ev. kegyesség családiasságában, az egyéniségek megbecsülésében. Ez a lélek egé­szen sajátságos erkölcsiségre is neveli az embert. Előadását azzal fejezi be: maradjon meg a lutnerá- nizmus annak, ami, hogy több le­hessen, mint ami eddig volt. Utána Kemény Lajos budapesti lelkész beszélt az ágostai hitvallás hitének életátformáló erejéről. Reá­mutatott arra, hogy a gyakorlati keresztyénség szükségszerüleg min­dig felekezeti keresztyénség, min­den felekezet azonban csak egy lép­csője a hit templomának. Mindegyik felekezet más és más formájú ke­resztyén jellemeket termel. Az ev. embernek belülről kifelé törő erköl­csi életgyakorlata van. Az ágostai hitvallás azért életátformáló erő, mert örök evangélium van benne. A sorozat utolsó előadását dr. Bruckner Győző miskolci jogaka­démiai dékán tartotta az ágostai hitvallás hitének világátformáló erejéről. Hatalmas történeti anyag­gal mutatta ki az ágostai hitvallás útját és egyetemes jellegét a világ- történelemben. Délután tartotta az Orsz. Luther- Szövetség közgyűlését, melyen el­határozták, hogy nov. második va— lem. És ekkor jött ö. Lehajolt fölém. Könyörült rajtam. S megmentett.“ Kissé visszadölt, mintha belefáradt volna a sok nehéz beszédbe. Visszaha- nyatlott fejjel, mint aki magát egészen elhagyja s közben mégis nagy dolgo­kon fészkel meg a képzelete, — foly­tatta: — Azóta sokszor kellett gondolnom Reá. Mintha az igazit én is még ezután, csak Tőle kapnám meg! Mert nekem sem azok voltak az első utonállóim . .. ■ De mit is beszélek oly sokat. Hiszen Te vagy a hírhozó! Beszélj, kérlek, Te! Bár­mit mondasz Róla, örömhír lesz nekem. Hiszem. — Beszélni hallottam őt. A Gene- záreth partján. Nagy embertömeg ült a hegyoldalában. Felül, magason fehér ru­hában — ő. A beszéd már régebb idő óta tarthatott. Mikor én odaültem, éppen azt mondta: Azért, ha a te ajándékodat az oltára viszed s ott megemlékezel ar­ról, hogy a te atyádfiának valami pana­sza van te ellened, hagyd ajándékodat az oltár előtt és menj el elébb békélj meg a te atyádfiával, azután eljővén vidd fel a te ajándékodat...“ Azután még sokat beszélt. Sokáig ültünk ott az alkonyodó nap fényében, de én folyton csak téged láttalak. Ott, ahol a rablók megtámad­sárnapján, a Luther születéséhez legközelebb eső vasárnapon minden egyházközség offertóriumot fog tar­tani az Orsz. Luther-Szövetség ja­vára. Az elhunyt vitéz dr. Kende- Kirchknopf helyébe Ruttkai-Miklián Gyulát választották meg a szövet­ség igazgatójává. Lelkészi vizsga. Az új rendtartás értelmében a theo - lógiai tanulmányaikat befejezett lelkész­jelöltek egyetemes vizsgáló bizottság előtt tesznek papi vizsgát. Az első ilyen lelkészvizsgálat az egyetemes gyűléssel kapcsolatban 19-én délután volt. 13-an jelentkeztek reá, 12 férfi és egy nő: Prőhle Irén, aki vallástanári vizsgát tett. Papnék konferenciája. November 19-én este 8 órakor műso­ros teaestélyen gyűjtötte össze az Lv. Papnék Országos Szövetsége az evan­gélikus papi családokat s az e 'yház ve­zetőit. A gondosan összeállított program és a dúsan terített asztalok a bányakerü­leti papnék buzgóságát dicsérték. D. Raffay Sándor püspök megnyitó­jában a papnék emelkedett társadalmi színvonaláról szólva a papok házasság­kötéséről szóló szabályrendeletet aján­lotta a hallgatóság figyelmébe. Szántó Róbertné szavalt, Sándy Tamás, Mikus- csák István s a Trautmann-család mű­vészi számokkal szerepelt, Kutas Kálmán szegedi lelkész a szolgáló lelkekről be­szélt. 20-án reggel Bakay Péter főespe­res úrvacsorát osztott a konferenciára gyülekezett papnéknak. Utána D. Kapi Béláné imádkozott s D. Raffay Sándorné nyitotta meg a gyűlést. Délelőtt a köz­gyűlés folvt le, melynek legfontosabb targya volt az özvegyek segélyezése. Elhatározta a közgyűlés, hogy a Papnék Otthonának felállításával párhuzamosan rendkívüli segélyakciót is indít, mely az tak ... Vérbefagyva az út szélén hagy­tak. S azután itt: a beteg nyoszolyán. S azután láttam — magamat, amint el­jövök hozzád, elmondom mindezeket s leroskadok nyoszolyád mellett s azt mondom: — „Atyámfia, neked nagy panaszod van ellenem. Amikor ott feküdtél a Je­ruzsálemből Jerikóba vezető út mentén, az útfélen, kifosztottan, kínban, vérbe­fagyva, — én voltam az, aki elkerülte­lek ..., nem hajoltam le hozzád, nem kötöttem be még melegen patakzó sebe­det nem könvörültem rajtad s ... ott hagytalak... — Én voltam az. — Én, aki pár órával előbb Sálem szent csarnokában énekeltem neked a „Sömá jiszráelt“. A két nagy parancsot: Istennek s a felebarátnak szeretetéről. Én voltam az. Azt énekeltem pár órával előbb neked: Jöbareköká Adonáj, völin- neká: Áldjon meg téged az Úr és őriz­zen meg téged... S az Úr elküldött en­gem, hogy en megőrizzelek, de én mind­ezt semmibe vettem s \te ott vesztél vol­na, ha nem jön arra a Samáriai.. . — Óh, nagy, irtózatos nagy a te pa­naszod ellenem! Nem mehetek tovább, míg meg nem bocsátasz! Mi módon mennék az oltár elé? Óh, békélj meg, bocsáss meg! Igen, én tudom, hogy mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom