Harangszó, 1930
1930-11-30 / 48. szám
372 HARANGSZÓ 1930 november 80. meg végül, amelyet Somogyi Béla terjesztett elő és Kováts József igazgató előadását. Az Országos Luther-Szövetség november 19-én tartotta szokásos évi konferenciáját, mely az ág. hitvallás jubileumával kapcsolatban a hitvallás hitének átformáló erejével foglalkozott. Báró dr. Kaas Albert elnök hivatalos elfoglaltsága miatt dr. Rásó Lajos ügyvezető alelnök nyitotta meg a konferenciát reámutatva arra, hogy a magyar ev. egyház jubileumi ünnepségeit lezáró ez a konferencia ép az ágostai birodalmi gyűlés bezárásának napjára esik. Utána D. dr. Prőhle Károly tartotta előadását az ágostai hivallás hitének lélekátformáló erejéről. Csak lélek tud a lélekre hatni — mondotta —, csak léleknek lehet a lélekre átformáló ereje. Intézmények és berendezések is átformálhatják a lelket, de ezekben is az azokat létrehozó lélek formál. Ha ez a lélek elszáll, elveszett az intézmény átformáló ereje. Az ágostai hitvallás lelkének legfőbb vonása az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztus a mi egyedüli közbenjárónk és Megváltónk. Az ágostai hitvallás lelke odaállítja az embert a bűn mélységes szakadéka elé s elfoglalja az embert a bűnnel való irtózatos küzdelemmel. Rákényszeríti a bűnnel való halálosan komoly szembenézésre, azután reámutat az Isten üdvözítő kegyelmére. Ezt a Folytatás Jerikóban. Irta: Gáncs Aladár. 4. — Vagy úgy? Az egyelőre nem érdekel minket. Ugy-e, jó Zakeusom! — s ezzel már künn is termett vendége mellett a kis pádon. — De engem meg ép úgy érdekel! — Szólt a beteg s épen maradt fél karján kényelmesebb elhelyezkedést keresett. Nagyon forró szemeit a kis mécses még nagyobbra rajzolta s valami úgy fénylett benne, mintha most nézne be a kelő napba... — Mi jót tudsz mondani arról? Talán jön? ö, — az én megmentőm helyett! Bizonyára a derék Samáriai kérte meg, hogy keressen fel itt egy összetört leiket. Óh, milyen öröm lesz! Mikor legelőször szólt Róla s kérdeztem: „Ki Ö?“ — így felelt: „Ahogy én könyörültem rajtad, úgy könyörült ö én rajtam.“ „Hogyan? Hát te is úgy jártál, mint én?“ — kérdeztem. „Igen a bűn és annak Fejedelme s gonosz rablóbandája állta utamat, kifosztott, összetört, s kétségbeesetten az útfélre lökött. Ott feküdtem az ólet nagy széles utján, félholtau, öt sebből vérezve. Az emberek elmentek mellettem, senki nem tudta, mi van vekegyelmet hit által fogadja el az ember. Így lesz központi jelentősé-- güvé a hit az ev. kegyességben. Szembetűnő tulajdonsága az ágostai hitvallás lelkének a bensőség is. Ez nyilatkozik meg a lelkiismeret hangsúlyozásában, az ev. kegyesség családiasságában, az egyéniségek megbecsülésében. Ez a lélek egészen sajátságos erkölcsiségre is neveli az embert. Előadását azzal fejezi be: maradjon meg a lutnerá- nizmus annak, ami, hogy több lehessen, mint ami eddig volt. Utána Kemény Lajos budapesti lelkész beszélt az ágostai hitvallás hitének életátformáló erejéről. Reámutatott arra, hogy a gyakorlati keresztyénség szükségszerüleg mindig felekezeti keresztyénség, minden felekezet azonban csak egy lépcsője a hit templomának. Mindegyik felekezet más és más formájú keresztyén jellemeket termel. Az ev. embernek belülről kifelé törő erkölcsi életgyakorlata van. Az ágostai hitvallás azért életátformáló erő, mert örök evangélium van benne. A sorozat utolsó előadását dr. Bruckner Győző miskolci jogakadémiai dékán tartotta az ágostai hitvallás hitének világátformáló erejéről. Hatalmas történeti anyaggal mutatta ki az ágostai hitvallás útját és egyetemes jellegét a világ- történelemben. Délután tartotta az Orsz. Luther- Szövetség közgyűlését, melyen elhatározták, hogy nov. második va— lem. És ekkor jött ö. Lehajolt fölém. Könyörült rajtam. S megmentett.“ Kissé visszadölt, mintha belefáradt volna a sok nehéz beszédbe. Visszaha- nyatlott fejjel, mint aki magát egészen elhagyja s közben mégis nagy dolgokon fészkel meg a képzelete, — folytatta: — Azóta sokszor kellett gondolnom Reá. Mintha az igazit én is még ezután, csak Tőle kapnám meg! Mert nekem sem azok voltak az első utonállóim . .. ■ De mit is beszélek oly sokat. Hiszen Te vagy a hírhozó! Beszélj, kérlek, Te! Bármit mondasz Róla, örömhír lesz nekem. Hiszem. — Beszélni hallottam őt. A Gene- záreth partján. Nagy embertömeg ült a hegyoldalában. Felül, magason fehér ruhában — ő. A beszéd már régebb idő óta tarthatott. Mikor én odaültem, éppen azt mondta: Azért, ha a te ajándékodat az oltára viszed s ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van te ellened, hagyd ajándékodat az oltár előtt és menj el elébb békélj meg a te atyádfiával, azután eljővén vidd fel a te ajándékodat...“ Azután még sokat beszélt. Sokáig ültünk ott az alkonyodó nap fényében, de én folyton csak téged láttalak. Ott, ahol a rablók megtámadsárnapján, a Luther születéséhez legközelebb eső vasárnapon minden egyházközség offertóriumot fog tartani az Orsz. Luther-Szövetség javára. Az elhunyt vitéz dr. Kende- Kirchknopf helyébe Ruttkai-Miklián Gyulát választották meg a szövetség igazgatójává. Lelkészi vizsga. Az új rendtartás értelmében a theo - lógiai tanulmányaikat befejezett lelkészjelöltek egyetemes vizsgáló bizottság előtt tesznek papi vizsgát. Az első ilyen lelkészvizsgálat az egyetemes gyűléssel kapcsolatban 19-én délután volt. 13-an jelentkeztek reá, 12 férfi és egy nő: Prőhle Irén, aki vallástanári vizsgát tett. Papnék konferenciája. November 19-én este 8 órakor műsoros teaestélyen gyűjtötte össze az Lv. Papnék Országos Szövetsége az evangélikus papi családokat s az e 'yház vezetőit. A gondosan összeállított program és a dúsan terített asztalok a bányakerületi papnék buzgóságát dicsérték. D. Raffay Sándor püspök megnyitójában a papnék emelkedett társadalmi színvonaláról szólva a papok házasságkötéséről szóló szabályrendeletet ajánlotta a hallgatóság figyelmébe. Szántó Róbertné szavalt, Sándy Tamás, Mikus- csák István s a Trautmann-család művészi számokkal szerepelt, Kutas Kálmán szegedi lelkész a szolgáló lelkekről beszélt. 20-án reggel Bakay Péter főesperes úrvacsorát osztott a konferenciára gyülekezett papnéknak. Utána D. Kapi Béláné imádkozott s D. Raffay Sándorné nyitotta meg a gyűlést. Délelőtt a közgyűlés folvt le, melynek legfontosabb targya volt az özvegyek segélyezése. Elhatározta a közgyűlés, hogy a Papnék Otthonának felállításával párhuzamosan rendkívüli segélyakciót is indít, mely az tak ... Vérbefagyva az út szélén hagytak. S azután itt: a beteg nyoszolyán. S azután láttam — magamat, amint eljövök hozzád, elmondom mindezeket s leroskadok nyoszolyád mellett s azt mondom: — „Atyámfia, neked nagy panaszod van ellenem. Amikor ott feküdtél a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út mentén, az útfélen, kifosztottan, kínban, vérbefagyva, — én voltam az, aki elkerültelek ..., nem hajoltam le hozzád, nem kötöttem be még melegen patakzó sebedet nem könvörültem rajtad s ... ott hagytalak... — Én voltam az. — Én, aki pár órával előbb Sálem szent csarnokában énekeltem neked a „Sömá jiszráelt“. A két nagy parancsot: Istennek s a felebarátnak szeretetéről. Én voltam az. Azt énekeltem pár órával előbb neked: Jöbareköká Adonáj, völin- neká: Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged... S az Úr elküldött engem, hogy en megőrizzelek, de én mindezt semmibe vettem s \te ott vesztél volna, ha nem jön arra a Samáriai.. . — Óh, nagy, irtózatos nagy a te panaszod ellenem! Nem mehetek tovább, míg meg nem bocsátasz! Mi módon mennék az oltár elé? Óh, békélj meg, bocsáss meg! Igen, én tudom, hogy mint
