Harangszó, 1930

1930-11-09 / 45. szám

1930. november 9. HARANGSZÓ 351. gyarló ember számára a kísértésnek egyik alkalma lehet, kerülni ajánl. Este szórakoztató összejövetel ke­retében több, a szobában folytatható társasjátékot ismertünk meg, közös va­csora után pedig a helybeli ifj. egyesület tagjaival tartottunk kedélyes össze­jövetelt. Szállásra a celldömölki gyülekezet buzgó tagjai látták vendégül a résztve­vőket, akikhez második napon bibliaol­vasás után Németh Gyula szekszárdi ev. lelkész szólt a teljes életről. Amiként az írás szerint Jézus nevekedett (Luk. 2. 52.), és gyarapodott, úgy és olyanná kell a keresztyén fiatalembernek növekednie és gyarapodnia. Ezután Dobos Károly központi tit­kár ismertette az ifjúság szolgálatát, az egyesületi munka módszereit és eszkö­zeit. Gyakorlati tanácsokat és útmutatá­sokat adott az egyesületek szervezésére és vezetésre. Előadását számos hozzá­szólás és élénk eszmecsere kisérte. Ebéd után újabb szabadtéri játékok bemutatása következett, melyen az ipa­rostanonciskola tanulói is részt vettek, akikhez Németh Gyula lelkész külön is szólt. Végül a celldömölki egyesület leánytagjainak részvételével szeretetven- dégség zárta be a konferenciát, melynek keretében a résztvevők beszámoltak ar­ról ,tettek-e és mit ezideig az ifjúságért s milyen célkitűzéseket merítettek a jö­vőre nézve, majd Schrantz Zoltán pusz- taszentlászlói ev. lelkész imájával véget ért a konferencia. Az elhangzott Ígéretek tartalma remélni engedi, hogy az elvetett mag nem hullott köre vagy gaz közé, hanem jó talajba és kihajtva, felnövekedve gaz­dag gyümölcsöket terem ifjúságunk, egy­házunk és hazánk javára. A jó Isten adja, hogy így legyen 1 B. I. M. Iskola-kulturház avatás Szegeden. Október hó 12-én nagy napja volt a szegedi evangélikusságnak. Ünnepélyes keretek között felavatta új elemi iskolá­ját és bensőséges ünneplésben részesí­tette a régi épülettel véges-végig 40 éven át hűségesen szolgált neves igaz­gató-tanítóját, kántorát Országh Józse­fet nyugalombavonulása alkalmával. Az új emeletes iskola-épület a régi iskola helyén épült impozáns külsővel, szép Luther-szoborral a homlokzatán. Az emeleten nagyobb összejövetelek tartására alkalmas kultúrterem van, lent pedig a különböző belmissziói egyesü­letek: a Luther Szövetség, a Nőegylet, a Leányegylet, az Egyetemi Luther Szö­vetség hivatalos helyiségei is elhelyezést nyertek. Az iskola és székház megépítésének terve annakidején egyhangú lelkesedés­sel született meg, de az anyagiaknak elő­teremtése sok időt, lelkes munkát, áldo­zatot igényelt. Dr. Polner Ödön egyetemi tanár, volt másodfelügyelő 20.000 P. államsegély fo­lyósítását eszközölte ki, Fodor Jenő má- sodfeliigyeSö, ny. ' polgármesterhelyettes a várostól szerzett nagyobb értékű épí­tési anyagot. Az építkezési terv gyorsabb ütemben való kivitele Kutas Kálmán lel­kész nevéhez fűződik, aki lelkesedésével erőt öntött azokba is, akik kicsinyhitüek. A fontos felügyeletet Kneffel Sándor mérnök, gondnok végezte. Kiss Ferenc ny. miniszteri tanácsos, egyházközségi felügyelő pedig, miként az egyházközség minden ügyében, úgy ebben is mindenütt elöljárt lelkesedésével. Az iinepségek az épületavatás és a jubileum kettős jegyében folytak le. A délelőtti istentiszteleten Kutas Kálmán lelkész prédikált. Az örök agili­tás szükségességét hangoztatta. Az istentisztelet végeztével az új is­kolaépületben rendkívüli közgyűlés volt. Az új helyiséget teljesen megtöltötték a hívek és vallásfelekezetre való tekintet nélkül — Országh Józsefnek tanítványai. A vallás- é's közoktatásügyi minisz­tert Aigner Károly főispán képviselte. Ott volt a református és az izraelita egyház küldöttsége, a katonaság képvi­selete is. „Erős vár a mi Istenünk“ eléneklése után Asbóth Gyula katonalelkész imád­kozott, Kiss Ferenc egyházközségi fel­ügyelő elnöki megnyitót mondott, majd Saguly János főesperes tartott avató be­szédet és rámutatva a protestantizmus­nak, az evangélikusságnak az istenféle­lem, hazaszeretet, szabadság, igazság, erkölcs jegyében mindenkor teljesített népnevelési tevékenységére, átadta az épületet rendeltetésének. Ezután Kutas Kálmán lelkész a gyü­lekezet nevében elbúcsúzott Országh Jó­zseftől. Átnyújtotta a gyülekezet emlék­tárgyát: egy ezüst koszorút, barátai és régi tanítványai részéről arany órát, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elis­merő oklevelét és a nagyszámban érke­zett üdvözlő iratokat. Dr. Tonelli Sán­dor kereskedelmi és iparkamarai főtitkár köszöntötte ezután a szülők nevében az ünepeltet, majd dr. Pálfy József h. pol­gármester a város hatóságának és kö­zönségének üdvözletét tolmácsolta. — Méltatta az evangélikus egyház kettős ünnepének jelentőségét. Kiemelte, hogy az új iskola nemcsak az evangélikusok­nak, hanem Szeged városának is büszke­sége és a város kulturértékeit nagy mér­tékben gyarapítja. Lantos Béla a kir. tanfelügyelőség és a szegedi tanítóság nevében köszöntötte Országh Józsefet. Stötzer Frigyes a bányakerületi evangé­likus tanítóegyesület, Pazár László jog­szigorló az Egyetemi Luther Szövetség nevében üdvözölte a jubilánst. Végül — megható jelenetként — Schöck Adél ele­mi iskolai tanuló nyújtott át hatalmas rózsacsokrot a szeretett Tanító Bácsi­nak a sok kis hálás tanítvány nevében. Országh József meghatottan, közis­mert szerénységével köszönte meg az ünnepeltetést. Könnyes szemmel beszélt a régi is­kolával együtt pályafutásának befejezté- ről, de boldognak mondotta magát, hogy az új épület által bepillanthatott az ígé­ret földjére, a szegedi ev. iskola jövő­jébe. További munkálkodást is Ígért. Kiss Ferenc felügyelő zárószavaival és a Himnusz eléneklésével ért véget az ünnepi közgyűlés. Délután hangverseny volt Országh József tiszteletére, amelyen közreműköd­tek: Perényi Pál hegedűművész, városi zeneiskolai tanár éls König Péter zene­szerző, a városi zeneiskola igazgatója, aki erre az alkalomra szerzett zenemü­vét adta elő zongorán (Változatok és Fughetta az „Erős vár a mi Istenünk“ témája felett), Kutas Kálmán lelkész a fiatal, feltűnőben lévő szegedi költőnek, az Egvetemi Luther Szövetség régi agi­lis tagjának: Darvas Andor tanárjelölt­nek Országh Józsefhez irt alkalmi ódá­ját adta elő. A hangverseny végeztével a Nöegylet teát adott az új helyiségben. A lelkészné és az agilis nöegyleti hölgyek buzgalma teljes sikerrel járt. A szeretetvendégség alatt Pazár Béla reálgimnáziumi tanár, presbiter mondott szellemes, tréfás fel- köszöntőt és az egybegyült közönség sokáig maradt együtt lelkes, kellemes hangulatban. P. Gy. OLVASSUK A BIBLIÁT! Jöjj Istenhez! V. Együtt Istennel 1 Nov. 10. Állandó öröm. Zsoltár 35: 10. Nem tudok elképzelni nagyobb örö­möt, mint együtt lehetni Istennel, az ő közelségéiben, Mellette, Vele, Általa és Benne élni. Ennek az örömnek soha sem lesz vége. mert Istennel élni: örökké­valóság. Nem fáj, nem bánthat semmi, szakadatlan állandó öröm az osztályré­sze azoknak, kik együtt vannak az Isten­nel! „Eltűnik fájdalom és sóhaj!“ Nov. 11. Állandó békesség Róma 5:1. Minthogy Istenhez csak a megiga- zultak juthatnak, részeseivé lesznek ama örökkévaló békességnek, melyet az a Jé­zus Krisztus ad nékik, akiben való hitü­kért igazíttattak meg s aki maga a bé­kesség fejedelme. Ez a békesség most még ismeretlen e világ fiai előtt, mert ez nem e világ békessége, hanem a Krisz­tusé, melyet nem adhat a világ nekünk. Nov. 12. Állandó boldogság. Máté 5 : 8. Krisztus, aki sohasem hazudott, boldognak mondja a tisztaszívűeket, mert ők az Istent meglátják. Az Istennel való egyiittlétének épen ebben áll a so­ha el nem múló boldogsága, hogy szin- ről-szinre láthatjuk az Istent. De ne gondold, hogy csak halálod után, mert már itt a földi életedben is mindig ott láthatják a tisztaszívűek oldaluknál és tiszta szivükben az oda befogadott Is­tent. Járj már is ővele! Nov. 13. Állandó gazdagság. Zsoltár 34:11. Ha Istennel együtt jársz, min­den jó a tied lesz. Isten mindennek sza­bados ura s így áldásaival bőségesen el ­árasztva mindent néked, a Vele járónak ad, amire lelked s tested javára szűk sé­ged van. Örökkévaló kincseket, olyan gazdagságot kapsz tőle, amit sem tolva­jok el nem lophatnak, sem a moly és rozsda meg nem emészthet. Nov. 14 Állandó otthon. János 14' 2. Mily megnyugtató számomra az, hogy ebben az örökös változandóságnak kitett világban, ahol csak zsellérek és jövevé­nyek vagyunk, ha Istennel járok, nem kell tartanom a változásoktól. Reá min­denkor számíthatok. Nála mindenkor ott­hont találok, atyai kebelén bizton meg­pihenhetek. Még, ha tékozló fiú volnék is , őszinte bünbánatom után Istennél ké­szen vár a számomra is készített atyai hajlék, hol Istenem közelségében kipi­henhetem e világ fáradalmait, csalódá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom