Harangszó, 1930
1930-10-12 / 41. szám
314 HARANOSZÖ. 1930. október 12 Vagy az Isten hívei vagyunk egész szívvel és odaadással, vagy pedig eladjuk a lelkünket az ördögnek, mint Ézsau egy tál lencséért az ő első szülöttségi jogát. És nemcsak bűn, hanem kárhozatos ostobaság is a Mammon szolgálata. Mert mi a Mammon? Minden földi, anyagi érték summája, a lélek és az ég örök értékeivel szemben. A földi érték nem lehet cél, hanem csak eszköz. A földi érték végeredményben csak arra való, hogy biztosítsa az igazi élet lehetőségét. A földi érték olyan, mint templomépítésnél az állványozás. Mi pedig építeni akarunk, építeni az élet templomát, vagyis az az életvágyunk, hogy ne csak az élet fenntartásáért áldozzuk fel minden időnket, erőnket, lelkünket, hanem „éljünk“ is. A földi értékek csak fenntartanak minket, mint úszókat, az élet tengerének a színén, de nem visznek előre a part, a rév felé. Az úszó erő más az élet tengerén, nem az anyagi érték, nem a Mammon, hanem a Krisztust átölelő hit. Az anyagi eszközökkel biztosított földi életünk akkor válik igazán „életté“, ha a lélek úrrá lesz rajta egészen, ha nem a földi értékek a mi céljaink, hanem örökszép mennyei érték: az „Isten országa“. Az életét az „éli ki“ valóban, aki az Istennek és Istenben él, abban az Istenben, aki kegyelemből, a Krisztus Urunk váltsága révén életközösségbe fogadja az emberi bűnös lelket, aki Az Isten népei. Irta: dr. Scfalitt Oyula. 24 Boldog órája volt az öreg lelkésznek is. Megkerült az elveszett juhocska. S tiszta fehéren. Hallva a csodát, meglátta benne az Isten ujját s örvendezett az ő lelke. Megroppant aggastyán volt már a lelkipásztor. Rudnainak sírt a lelke, mikor ránézett. Hány embernek a közönye, a vétke nehezedett ez ember szívére s vitte közelebb a sírhoz? Közöttük van ő Is. Megrokkant a templom is, omladozóban az iskola s az egyházi épületek. A sír felé mutat itt minden. Van itt munka s teljesítheti az ember a kötelességét az Istennel szemben. Két év alatt felépült minden egyházi épület. A gyermekek számára az iskola, hogy megismerhessék az Istent, a felnőttek számára a templom, hogy szeressék az Istent, a lelkész s tanító számára lakás, hogy nyugodtan s örömmel szolgálhassák az Istent. Mindez Rudnai háladatos szívének ajándéka volt. Minden épületnek bejárata fölé oda volt írva: Szeresd az istent s szeresd a felebarátot! Ha a boldogság napja süt be a ház ablakán, akkor az évek gyorsan múlnak. Így volt ez Rudnaiéknál. Alig múlt el nap, ingyen megbocsátja minden bűnét és vele, benne él örökké igaz, szent, boldog üdvösségben. Ez az élet 1 A lélek szabadsága, a lélek kivirágzása, a lélek tökéletesedése az Istenben. Az igazi élet: az Isten országa bennünk való megvalósulása. Kárhozatos ostobaság hát az, ha valaki nem ennek a célnak él, hanem elherdálja, sárba dobálja élete dús, szent kincsét, azüdvö-ség millió lehetőségét, alkalmát, a soha vissza nem térő élet drága perceit! „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak!“ — mondja egyszerűen, határozottan Krisztus Urunk, lülni is, meg nem élni is, egyszerre hűnek is, meg hűtlennek is lenni, egyszerre szeretni is, meg gyűlölni is egy szívnek nem lehet. Vagy- vagy? Vagy él, vagy nem él, vagy hű, vagy hűtlen, vagy szeret, vagy gyűlöl? Kárhozat utján is járni, meg ugyanakkor az üdvösségről is ábrándozni a Krisztus protectiója mellett nem lehet I Aki Krisztust meg akarja hódítani protectorának, az adja oda neki örökre az egész szívét. Nem éretlen, félelőtlen, sem- mirevaló gyermekszóval, hanem érett, komoly, szent fogadással, valamint hajthatatlan, következetes cselekvéssel, rendületlen hűségű élettel. Csak így lesz az élet életté és így kerülhetjük el a kárhozatos, varangyos-békaszerű életet, mely nem méltó a teremtmények királyához, az emberhez, az Isten gyermekéhez ! hogy Rudnai valami jót ne tett volna a községben. Ott volt mindenütt, ahol segíteni kellett. Kereste a nyomorultakat s ezeknek felemelése volt az ő élete. A gazdaságot Sziklai vezette a fiatal Bélával. Rudnai háznál inkább a jótékony angyal szerepét játszotta, mely az itt-ott felhangzó jajjokat hallgattatja el s gyógyítja a segítségért kiáltó sebeket. S ezt nézni volt Ágnes gyönyörűsége 8 boldogsága. Egy vágya volt csak Ágnesnek egyszer megnézni azt a telepet, azt a paradiacsomot, hol krisztusi szeretetben éltek az emberek, mint az Istennek népei. Szerette volna látni Editet, szerette volna megcsókolni Antóniát, ki oly nagyra becsülte Bélát. A többit is mind-mind, kik úgy szeretni tudtak. Rudnainak ilyenkor az volt a válasza : Jó van drága hitvesem, elmegyünk, neked meg kell látnod azt a helyet, hol az Isten népei laknak. Ha fiatalasszony lesz a háznál, ki mindennek gondját viseli, akkor mi hárman, Te, Sziklai s én elmegyünk. Az idő eljárt, fiatalasszony is volt a háznál, két kis rakoncátlan unoka is kergetődzött a parkban s Rudnai beváltotta Ígéretét. Útra keltek hárman az Isten népei hazája felé. Ugyanazon az utón haladtak, melyen elŐBzör. Rudnai az egyes nevezetesebb helyekkel kapcsolatban még egyszer elmeA hityallók városának ünnepe. Dr. Raffay Sándor és Pröhle Károly az augsburgi ünnepségeken. Még a nyáron elkezdődtek azok az ünnepségek, amelyeket a világ protestantizmusa rendez Németországban. Az ünnepség fényét és komolyságát emeli az a tény, hogy a világ minden részéből érkeztek küldöttségek Augsburgba, hogy ünnepeljék az ágostai hitvallás keletkezésének négyszázéves fordulóját. Az ünnepségek második része szeptember 22-én vette kezdetét, amelyen a magyarhoni evangélikus egyház képviseletében dr. Raffay Sándor ev. püspök és dr. Pröhle Károly soproni hittudományi kari egyet, tanár is résztvettek. Az ünnepségsorozat második napján Raffay Sándor ev. püspök is felszólalt, amikor többek között a következőket mondta: — A kijelentés városa Augsburg, a hitvallók városa s ezért zarándokoltunk most ide, hogy mi is vallást tegyünk. Vallást teszünk szent hitünkről, arról a tiszta evangéliumi szent hitről, melyet négyszáz évvel ezelőtt is küzdő őseink drága örökségül hagytak ránk, vallást teszünk az evangéliumhoz való hűségünkről. — Az augsburgi ünnep a lélek felszabadításának és felszabadulásának jubileuma, mert a világ Megváltójának igazságára utal. sélle menekülése történetét. Nézd itt van a rakpart, hol dolgoztam s olt a csapszék, hol Róberttel mulattam. Ott láttalak meg másodszor testvér. Először itt a rakparton. A két férfinak megnehezedik a szíve. Itt szállított Róbert a hajóra. Amint így nézelődnek, Rudnai meglát egy öreg munkást. Ráncos arcában a verejték mázolja szét a piszkot s ősz haján csak a szénpor feketélik. Alig birja a nehéz szénvödröket. Valami azt súgja Rudnainak, ez Róbert. Megszólítja. Valóban Róbert. Rudnai elővesz egy ezres bankót s neki adja. Az öreg térdre rogy s csókolja Rudnainak mind a két kezét. Rudnai nem mondja meg kicsoda. Felemeli az öreget, megszorítja piszkos kezét s tovább mennek. Az öreg Róbert könnyben úszó szemekkel nézi a pénzt, majd a távozó jóltevője után mered. Honnan érdemelte ezt ő? Hangtalanul mozognak ajkai, talán mégis imádkozik. Szép ütjük volt a tengeren. Jobbról Egyiptom, balról a Sinai hegy. S lám körülbelül itt ért el a vihar bennünket. Nézd, ott a parton, látod a pálmaerdőt? Ott szedett fel Antónia. Innét indultam a jó Isten vezetése mellett Afrika belsejébe. S messze bent, ott a hegyeken túl, a nagy sivatagban találkoztunk össze teveled testvér. Sofalából két tevén indultak a telep felé. Ismerős volt itt már nékik minden.
