Harangszó, 1930
1930-10-05 / 40. szám
1930 október 5 HARANdSZO 307 konferenciája. A lelkész konferencián elhangzott négy bibliatanulmány Máté 10 fejezetéről ily címeken : Küldetésünk ténye és prog- rammja. Mire tanít az ellenséges környezet ? A vallástétel iskolája. Diszharmónia és mégis harmónia! Előadások: Az egyház lényege az Ágostai Hitvallás szerint. Mikép valósul meg az egyház lényege gyülekezeteinkben? Az ébredés és annak szolgálata. Hiányérzetek a lelkész életében. Győzelmek a lelkész életében. A záró összejövetelen emlékezett meg a lelkészkonferencia az 1920. aug. 3—6. napjain tartott ostffyasszonyfai konferenciának tiz éves évfordulójáról. Hálával állapíthatni meg, hogy az ostffyasszonyfai konferenciát Isten kegyelme kiindulópontjává tette az első sorban ébresztő lelki célt szolgáló lelkészi konferenciáknak s hogy az egyház kegyelmes Ura azokat a vágyakat és törekvéseket, amelyek az ostFfyasszonyfai konferenciában kifejezést kerestek, a lefolyt tiz év alatt bőségesen igazolta. Köszönetét fejezte ki a konferencia mindazoknak, akik a konferenciát előkészítették és rendezték, azon, mint előadók szerepeltek. S különösen megemlékezett az ostffyasszonyfai gyülekezetről, mely nemes áldozatkészségével, az első keresztyén időkre emlékeztető szeretettel a konferencia tagjait vendégül látta. Aug. 27—29 napjain volt a the- ológus konferencia, ezúttal először külön a lelkészkonferenciától. Témind a két kezével. Legyen nagyon, nagyon boldog I! Megfordul s elsiet azzal a tudattal, hogy nem látja viszont soha többé azt, kinek szótlan megcsodálása annyi örömöt szerzett néki. Szofalában szálltak hajéra. Elkísérték őket egészen a kikötőig. Nézték az északnak üsző hajét, szívük hangosan dobogott, mintha távozd boldogságukat siratnák. Nézték a hajét, míg el nem tűnt szemük elől a messze láthatár ködében. » Az állomás a régi, olyan mint volt ezelőtt húsz esztendővel, mikor azon az éjszakán Rudnai menekült. Az arcok ismeretlenek. Szorongó szívvel lépnek a falu felé vezető útra. Odaértek a hidra. Karfája a régi, de korhadt. Ide akasztotta kabátját. Hirtelen letérnek az útról s átvágnak a földeken az erdő felé. A pénzért mennek. Rudnai ijedten látja, hogy az erdő megváltozott. Kisebb lett. Egy részét kivágták. Sietnek, talán az a rész, hol el van rejtve a pénz, még érintetlen. S valóban azon a helyen még áll a magaserdő. Hamarosan megtalálják az odvas fát s benne a pénztárcát. Könnyes szemmel nyújtja át Rudnai Sziklainak. A pénz meg van mind, csak mái voltak a következők: Hiányérzetek a theológus életében. Az önelégültség. Az ész egyed-uralma. Lelki könnyelműség. A megtérés az újabb theológia megvilágításában. Megtérés és új élet. A theológus imaélete. Hogyan válik Isten Igéje életformáló hatalommá ? Felséges alkalmak a theológus életében. Miben áll a Krisztussal való találkozás? A lelkész konferenciára többen küldtek üdvözletét. Résztvevőinek száma 50. a theológuskonferenciáé 27. Előadásokat a következők tartottak : Büki Jenő, dr. Deák János, Fábián Imre, dr. Karner Károly, Mohr Henrik, Németh Károly, Schrődl Mátyás, Zulauf Henrik, Trauschenfels Elza, dr. Farkas Mária, Gáncs Aladár, Farkas Zoltán, Kádár Gyula. Mindezen konferenciák Isten kegyelméből igen áldottan folytak le. Efezus 3, 20—21. A templom legyen az élet erőforrása. Dombóvár. 1930. szeptember 7. Egy kis gyülekezet évtizedes álmának megvalósulását jelenti e nap 1 Ekkor adatott át magasztos rendeltetésének az új dombóvári evangélikus templom. — Vasárnap reggel van. Az égbolton végtelenbe tűnő tengerkék kárpit feszül, mely alatt boldog, büszke, örömsugártól ragyogó arcú embertömeg vonul a nap sugaraitól körülcsókolt, felavatását váró evangélikus templom felé. E napon avatja fel új templomát, 495 és 230 kg. súlyú harangjait, iktatja hivatalába új felügyelőjét dr. Nádosy Imrét, a volt orkissé megfakult. Kimennek az útra. Megállnak néhány percre az utón, hol annak idején találkoztak, hol tulajdonképpen megtörtént a lopás. Egymás szemébe néznek némán, talán imádkoznak: Bocsásd meg, ami vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Az erdő susogása visszazúgja : megbocsátok. Mi van otthon ? Ki él még kőzülök ? Szorítva hat szívére a kérdés. A vetések érőben vannak, ép úgy mint akkor. Talán már nem is az övöké ? Itt a park. A régi. Megismer mindegyes fát. Itt a kapu s az ut, mely a házba vezet. Mindenütt a legnagyobb rend. Ott azon a helyen, hol utoljára beszélt feleségével, honnan a községházába ment a csendőrökkel, ott egy asztal van. Ez azóta került oda. Egy nő űl az asztalnál. Olvas egy könyvből, imakönyvből. Nem veszi észre a jövevényeket. Mikor odaérnek, a nő felemeli koraősz fejét és Bápadtan fehér arcát a két idegenre emeli. Rudnainak csak úgy ver a szíve. Sziklai szólal meg legelőször: Ki e ház tulajdonosa? Én vagyok özv. Rudnai Béláné — felelte Ágnes hidegen. Rudnai elmosolyodott s ez a mosoly úgy hatott Ágnesre, mint az első tavaszi söágos főkapitányt, leplezi le a gyülekezet hősi halottainak emléktábláját és avat fel a kerület püspöke két ifjú Timotheust. A gyülekezet e magasztos nagy napjára dr. Kapi Béla püspök már szept. 6-án megérkezik. Az állomáson az egyház elnöksége, presbitériuma és a hívek nagy seregén kívül a hivatalok képviselői és küldöttei várják. Az érkező püspököt elsőnek Kenézy László főszolgabíró a járás, Eőri Szabó Dezső a ref. egyház, dr. Friedmann Hillél az izr. hitközség. Takács József főjegyző a község nevében üdvözli. Az egyházközség szeretetét Haész Manci fehérruhás kislány — az egyház tagjaitól övezze — fehér rózsacsokor kíséretében tolmácsolja. Jelen van a fogadtatásnál dr. Nádosy Imre is. A vendégeket Rothermel Henrik II. felügyelő látja vendégül. Másnap már kora reggel valóságos embererdő fonódik a virágokkal díszített templom körül. Fél tíz órakor megérkezik Kapi püspök is Schöll főesperes, Müller alesperes és Berger helyi lelkész kíséretében a gyülekezési helyre. 10 órakor megszólalnak a testvér ref. egyház harangjai és megindul a menet a templom elé. Elől a püspök, az egyház elnökségével, majd 12 lelkész, kik a szent edényeket viszik, utánuk pedig a küldöttségek és a hívek. A templom előtt felcsendül a 10. ének. Baumgart János épít. vállalkozó, gyűl. gondnok bibliai mondás kíséretében átadja a kulcsot a püspöknek, ki imádságos sza-' vakkal nyújtotta át a helyi lelkésznek. A lelkész Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében kinyitja az új templom ajtaját. Fenséges látvány: az oltáron fekete alapon fehérmárvány kereszt; oldalt a fekete lepellel leborított Hősök-emléke, égnek a hatalmas villany-gyertya csillárok. Megkezdődik a bevonulás. Templomavatási ének első verse után Kapi püspök Schöll Lajos főesperes és Müller Róbert alesperes kíséretében az oltár elé megy. Imádságának szavai betöltik a templomot és emelik magasba a lelkeket. Máté ev. 17. rész 1—5. verse alapján beszél. „E temlom — mondja a püspök — legyen az élet erőforrása. Legyen a szeretet, egymást megbecsülés hajnapsugár a kinyílni vágyó virágra. Rudna* nem tarthatta magát tovább, kitárta karjait s Ágnes egy sikoltással keblére dobta magát. Óh boldog viszontlátás 1 Sziklai félre fordul s törli szemét. Jön a fiú, a Béla. Már egész férfi. Fiam! Kiáltja el magát Rudnai s keblére szorítja őt is. Édes anyjának már csak a sírját tudta meglátogatni. Editnek csokrát odatette a sírra, megöntözte könnyeivel s megérezte, hogy ott lent is megbocsátottak néki. Sokáig tartott, míg Ágnes s a fiú mindent megértettek. Álomnak tűnt fel a hosszú húsz esztendő, mely egyszerre megszűnt s visszaadta a holtat az élőknek. A takarékban még aznap elintézték a régi, már elévült ügyet. Sziklait alkalmazni akarták, de Rudnai nem engedte. Náluk fog lakni. így akarja ezt Ágnes, így az egész család. Kik annyi időn át egymás mellett küzdöttek, azok éljék le egymás mellett még hátralévő napjaikat is. Másnap reggel könyörgésre hívott a régi harang. Rudnai házánál megszűnt a munka. Isten házába ment mindenki. Nem szállt még soha oly hálaadás e templomból, mint ma reggel. Oly csodálatosak az Urnák utjai 1 (Folyt, köv.)
