Harangszó, 1930
1930-09-28 / 39. szám
302 HARANQSZO. 1930. szeptember 28 tete, amely legyen még mélyebb, a jó szívek szeretető, amelyből fakadjanak számotokra gyógyító melegforrások és az Isten szeretete, amely lehajtott fejeteket fölemeli és maga felé fordítja: énhozzám jöjjetek, akinek szívén a ti kedvesetek megállott szíve újra földobog ! Kedvesetek szíve, mint a gyönge cserép, az áldozat tüzében megrepedt. Urunk Jézus, emeld föl ezt a tört szívet a mi mennyei Atyánkhoz! Urunk Isten, azért a szent kézért, amely ezt a szívet feléd emeli, fogadd el azt és egykor majd a mi dobogni megszűnő szivünket is helyezd oda melléje a te atyai szívedre ! Czipott Géza, kedves barátunk, ennek a reménységnek a biztató fénye mellett bocsátunk le tégedet sötét sírodba és mondjuk neked utoljára: Isten veled! Ámen. * Zongor Béla esperes beszéde után Jánossy Gábor, gyűl. felügyelő mond a gyülekezet nevében rövid beszédet. Mélyen megható jelenet következett ezután. Előlépett Scherer József, a szentgotthárdi gyülekezet lelkésze s megrendült hangon szólt a gyülekezethez arról a szeretetről, mely a szentgotthárdi gyülekezet szívét eltölti, arról a gyászról, mely felette úrrá vált, és arról az áldott munkáról, melyet Czipott Géza lelkész a szentgotthárdi gyülekezetben végzett. Gyászoló Gyülekezet! Azt a mérhetetlen veszteséget, melyet Czipott Géza lelkész-testvérünk elköltözése jelent az ittmaradottak számára, mélységesen átérzi az ő áldott működésének gyümölcse: a szentgotthárdi evangélikus gyülekezet ösz- szessége. A gyászos hír hallatára ránehezedett a bánat e gyülekezet minden egyes tagjának, aprajának s nagyjának a lelkére; mintha csak az elszálló fájó sóhajtások hirtelen felhővé sűrűsödtek volna, mely csendes őszi esővel öntözi a letarolt földeket, úgy kezdtek el szivárogni s lassan alágördülni a nehéz könnycseppek a vesztesek orcáin. Ezek a könnyek Czipott Géza Istentől gazdagon megáldott működésének legékesebben szóló bizonyságai. De ha eltávozott is a minden halandók utján a szentgotthárdi gyülekezet alapítója, ha fáj is az elválás tőle, ha bús panasszal hirdetik is a gotthárdi harangok az ő régi gyülekezetének gyászát, ha búcsúra int is a gotthárdi templom fekete zászlaja, az iskola, a kultur- ház, ha bánatosan bólongatnak és szomorúan susognak is a gotthárdi paróchia nyírfái, melyek húsz esztendőn keresztül voltak csendes szemtanúi gondjainak, töprengéseinek, tusakodásainak, örömeinek és sikereinek, ha harmat helyett könnycseppek csillognak is mostanában reggelenként a régi kert virágainak minden egyes szirmán: mindez a gyász csak az ő test szerinti távozásának szól, mert a lelke, óh a lelke nem távozott el és emberileg belátható időn belül nem is fog eltávozni közülünk! Az a gyülekezet, mely néki köszöni létét, az a templom, melynek falai az ő buzgólko- dása folytán épültek meg, az a presbitérium, mely az ő nemes lelke eszméinek megvalósításában mindenkor igyekezett hűséges segítőnek bizonyulni, az a nő- és leányegyesület, melynek ő volt szervezője és első irányítója, az a diákszövetség, melynek tagjait ő gyűjtögette össze a lélek-müvelés nemes műhelyébe, az az énekkar, melyet ő toborzott össze Isten dicsőségének zengede- zésére, az a gyermek-sereg, mely néki köszöni, hogy evangélikus iskolában szívhatja magába az evan- géliom erejét, a hit és erkölcs, a tudás és műveltség drága szellemi ajándékait: mindezek lelkűk el nem múló szeretetének, hálájának és kegyeletének búcsú-virágait hintegetve koporsójára őrzik és őrizni fogják áldott emlékét, amíg csak élnek. Alkotásaiból az ő lelke szól majd a késő utódokhoz is, hogy azok is tőle tanuljanak bizó hittel és imádságos lélekkel dolgozni s az életüket az anyaszentegyház oltárán — ha kell — fel is áldozni. Czipott Géza a hűséges és igaz lelkek áldott emlékezetét hagyja hátra s a hálás lelkek tömegének áldó fohászai kisérik őt az örök Isten bírói széke elé, hogy elmondják Czipott Gézáról az ő bizonyságtételüket: Urunk, Istenünk, áldott volt közöttünk élete s munkája, áldd meg mennyei szent országodban örök üdvösséggel lelkét, mi közöttünk pedig tedd maradandóan áldottá emlékét! Ámen. * Vikár Ödön ref. lelkész a szombathelyi ref. gyülekezet és a prot. katonai gyülekezet nevében mondott megható beszédet. A búcsúbeszédek elhangzása után Lukácsy Dezső, a szombathelyi gyülekezet segédlelkésze mondott imádságot, majd Kapi Béla püspök megáldotta a koporsót és a gyászoló gyülekezetét. Néhány perc s a koporsó lassan aláereszkedik a mélységbe. Zuhogva hullnak alá a göröngyök. Eltűnik szem elől a koporsó fedele. Mind magasabbra emelkedik rajta a föld. Egyszerre csak halom képződik a sírüreg szája felett. A gyülekezet pedig áll némán, imádságra kulcsolt kezekkel. Nagy, résztvevő gyülekezet kísérte utolsó útjára Czipott Géza lelkészt. Pedig a koporsó körül összegyülekezett gyülekezet csupán parányi kicsiny része volt annak a nagy gyülekezetnek, mely igaz fájdalommal látta korai elmúlását s igaz szeretettel rója le iránta a hála, elismerés és kegyelet utolsó adóját. A mi Harangszónk tisztatollu, erőshitű és fáradhatatlan munkájú szerkesztője volt. Egy évtizedet meghaladó időn át vasárnapról-vasár- napra gondoskodott az ő olvasó táboráról és pedig gondoskodott úgy, hogy azt mindig gyülekezetének érezte. Városok szerte ágazó utcáiban, avagy kicsi falvak guny- hóiban és elrejtett tanyák házikóiban éldegélő embereknek lehetővé akartuk tenni, hogy ha már test szerint nem lehettek jelen Czipott Géza temetésén, legalább lélekben érezzék át annak gyászát, Isten Ígéretét, s ama boldog bizonyosságot, hogy a Krisztustól senki sem szakíthat el minket. * Czipott Géza 1882 augusztus21-én született Mártonhelyen. Elemi iskoláit a szomszédos muraszombati népiskolában, a középiskolát a soproni ev. líceumban végezte és ott tett érettségit 1901-ben. Ezután a soproni theológiára iratkozott be, majd theológiai tanulmányait elvégezve, egy esztendeig a jénai egyetemen tanult. Pappá 1905. szeptember 3-án Celldömölkön avatta fel néhai Gyurátz Ferenc ev. püspök. Először Vadosfán volt káplán, ahol egy évig munkálkodott, majd Gyurátz püspök mellett Pápán fejtett ki tevékenységet mint püspöki másodlelkész. Innen 1909-ben Szent- gotthárdra került, ahová Gyurátz püspök a szentgotthárdi missziói egyház megszervezésére küldte ki. Itt azonnal a templomalap gyűjtéséhez látott hozzá. Fáradozását pá-
