Harangszó, 1930
1930-09-21 / 38. szám
1930 szeptember 21. HARANQSZÖ. 291 esperes jobb keze; tűzben, vízben fegyvertársa, akiről azt mondta: „Könnyű volt a dolgom, amikor ilyen tanítót adott mellém a végzet.“ Istentisztelet után bucsuzás a templomban. Asszonyok, leányok, felnőtt férfiak sorba jönnek. Megcsókolják kezét, vagy kezet szorítanak, ölelkeznek. Szólni nem tudnak a zokogástól!.. . Megjelent az ünnepélyen az egyház apraja-nagyja s a más feleke- zetbeliek is. Ott voltak a lelkészek nejei s Petrovics György vigánti földbirtokos is nejével. A hívek egy gyönyörű írókészlettel lepték meg a távozó espereslelkészt, a Nőegylet pedig, amely neki fáradhatatlan munkájában, hálás elismerésre méltó segítője volt, bucsuebédet adott a vendéglőben, Magyaryék és a vendégek tiszteletére. A távozó esperes lelkész s hűséges felesége, Keszthelyen telepednek le. Távozót, hosszú, meleg hangú táviratban üdvözölte, Mélt. és Főtiszt. Kapi Béla püspök úr, úgy is mint a kerületi főiskolai nagybizottság tagját. Ugyancsak Fenyves Ede mencshelyi kiérd, esperes s Odor Pál mencshelyi körjegyző, számvevőszéki elnök, valamennyi lelkésztársa s az egyházmegyei tanítók. Üdvözlő levelet küldött: Mél- tóságos Gyömörey György úr, Za- lamegye illusztris főispánja s Mél- tóságos Héjj Imre, kir. gazdasági főtanácsos, a balatonfüredi választó- kerület országgyűlési képviselője is. asszonyom — mondja Rudnai — nem volt köztünk semmi. Rainold is tagja a közösségnek — kérdi szemük közé nézve Antónia. Igen — válaszol idegesen Rudnai. Csodálom, nem értem! — válaszol fejét csóválva Hanauerné — ilyesmit még nem tapasztaltam a telepen. Mi van nagyságos asszonyom — kérdi türelmetlenül Rudnai — valamit észrevettünk már mi is. de bizonytalanságban vagyunk Rainold dolgai felöl. Mi az? Beszéljen. Talán tud valamit nagyságos asszony! Rainold ellenségük — volt a határozott válasz — a benszülötteknél rontja az önök tekintélyét s lehetetlenné akarja tenni helyzetüket a telepen. A dolognak utána jártam — nem akartam a hírnek hitelt adni — de meggyőződtem róla, hogy igaz. Azt terjeszti a feketék között, hogy az önök munkájának nincs más célja, minthogy az ő bőrükön megszedjék magukat 8 odébb álljanak. A két férfi elsápadt. Lábuk gyökeret vert. Megálltak. Nem kételkedtek egy percig sem a hír valóságában. Amit sejtettek, igaz. S ön nagyságos asszonyom meggyőződött róla, hogy igaz — kérdi izgatottan Sziklai. Szentantalfa hármas ünnepe. 1930. szeptember 7. I. Virágos füzérekkel feldíszített templom, örömtől ragyogó arcú hívek nagy sokasága várja, a zalai egyházmegye minden részéből összesereglett szép számú ünneplőket, akik harang zugás között vonulnak fel, a „hegyen épített“, ajtajával és oltárával a Balatonra néző, szentantalfai templomba. Elől az egyházmegye elnöksége: Nagy Lajos esperes és dr. Berzsenyi Jenő felügyelő, utánna Fenyves Ede tb. esperes, Zsiray Lajos, Novák Elek, Jónás Lajos, Menyhár István, Kovács Béla és Zsupanek J. evang., Szűcs és Szilassy ref. lelkészek, majd Héjj Imre a kerület képviselője, Demeter György a járás fő- szolgabirája, tanítók, presbiterek minden gyülekezetből. Az „Erős várunk“ után Fenyves Ede mond oltári imát és olvas bibliát, majd karének közben Novák Elek lép az oltár elé, hogy megtartsa belsejében építő, külsőleg színes és hatásos iskola avató beszédét, mely mélyen megfogta a híveket. Újabb karének után Nagy Lajos esperes ismerteti az új iskola történetét. A teljesen modern iskola 13.000 pengőbe került, melyhez az állam 6.500 P segélyt, a hívek 3.000 P értékű közmunkát és pénzt adtak; az építésből 2.500 P adósság maradt. Majd díszközgyűléssé alakult át az egész ünneplő gyülekezet, Igen. Egy néger asszony jár be hozzám s az súgta meg, mint egy nagy újságot, melyről nem tud még senki. Úgy mondja, hogy önöket kiteszik, mert nem igaz emberek, — válaszol Antónia. — Rainold lesz a vezér. Megtudtam azt is, hogy az egész Rainoldnak műve. Különben hamarosan önök is tudomást fognak a dologról venni. Amint beérkeztek a telepre a harangok istentiszteletre hívták a telep lakósságát. A benszütötteknek egy nagy része távol tartotta magát. Ez még nem fordult elő soha. Ez gyanús volt. Rudnai másnap összehívta a négereket s a tegnapi viselkedésükért kérdőre vonta őket. A tömeg zúgott, de nem lehetett kivenni, hogy mit. Nyilatkozni meg nem mert senkisem. Rudnai személyének meglátása egyszerre halomra döntötte bennük a rágalom következtében összetákolt terveiket A zúgásból Rainold nevét lehetett hallani. Rainold reszketett. A földbe szeretett volna bújni. Nem a szégyen miatt, hanem mert félt. A büntetés öklét érezte suhogni feje fölött. Rudnainak minden szava kalapácsütés volt, mely öszszetört benne minden férfiasságot. Remegett, mint a csintalan gyerek, mikor atyja kezében meglátja a botot. Az atya sírt. Valami nagyon fájt neki. Közbeszól: mely megörökíti az iskola építés és avatás magasztos tényét. II. Ezután következett a nagy ünnepség középpontja: Nagy Lajos esperes 40 éves lelkészi szolgálatának jubileuma. Az üdvözlések sorát dr. Berzsenyi Jenő nyitja meg az egyházmegye részéről, majd Vratalits Lajos gyűl. felügyelő köszönti lelkipásztorukat, remekebe készült, díszes, nagy ezüst vázát nyújtva át. Majd az iskola, nőegylet és leányok szószólói tolmácsolják szeretetüket virágok kíséretében. Héjj Imre képviselő a magyar lelkű jó hazafit üdvözli, Demeter György főszolgabíró a szociális érzékű és népe anyagi javát is előmozdító vezetőt köszönti. Herceg Ferenc a filiák nevében fejezi ki háláját és értékes íróasztal készletet nyújt át. Szilassy ref. lelkész a testvér egyház, Szűcs ref. lelkész a testvér egyházmegye üdvözletét hozták el. Fenyves Ede az egyházmegye lelkészi kara nevében díszes bőrkötésű bibliát nyújt át a szeretet jeléül. Kovács Sándor igazgató a tanítói kar háláját közvetíti. Végül a keszthelyi presbitérium élén Menyhár István lelkész üdvözli jó esperesüket, aki annyit fáradott a keszthelyi gyülekezet és templom megteremtésén; a gyülekezet tagjai és a nőegylet adományaiból emlékserleget nyújt át hálájuk jeléül. Nagy Lajos esperes mélyen meghatódva, könnyes szemekkel, el-elcsukló hangon mond köszönetét az üdvözlőknek és háGyerekeim szeressétek egymást 1 A tömeg erre térdre borul s összetett kezekkel rimánkodik: Ti jótevőink bocsássatok meg nekünk! Rudnai ajkán, melyről eddig csak lágyan hallatszott a beszéd, most keményen csattog a szó: Szóval megbocsátásra van szükségtek ? Tehát bűnösök vagytok? A tömeg felkiált: Bűnösök vagyunk: nagyon bűnösök. Bocsáss meg nekünk! Rudnai felveti nekik a kérdést: Megvagytok róla győződve, hogy Sziklai s én ma is ép úgy szeretünk titeket, mint annak előtte ? Megvagyunk győződve róla. Meg. — Kiáltja a tömeg. Rudnai most Rainoldra mutat. Rainold összerázkódik s úgy néz Rudnaira, mintha halálos ütést várna tőle. Meg vagytok győződve róla, hogy ez az ember gonosz szándékkal megrágalmazott minket? Egy szájjal kiáltják: Meg 1! Egy valaki elkiáltja magát: Ezt küldd el közelünkből, mert megrontja lelkünket. A tömeg rázugja: Küldd el! (Folyt. Mr.)
