Harangszó, 1930

1930-09-21 / 38. szám

XXI. évftlyaw. 1930. szeptember 21. 38 szárit. Alapította K A Pl BfiLA 1910-ban. Laptulajdonca OBDint&ll LDtner-ssOTBixfti b OnUfH Lather-Safiral- »éf klrataloa lapja. Ké.Iratok, alöflistóal dijai 6s reklamációk a HARANGSZŐ aurkaialá UadóhlTatalinak Saombatheljro (Vaarm.) küldendők ■lófliatáal elfogad ■Indán .rang. Iáikén él lardió, ítélniük unni Tiiáni). Áldott Isten, áldott napja, Melyen nyáját hívogatja. •urkauM-kMóhlnUI SZOMBATHELY Vu Tárni egy«. nOkkladóhlratal t .Lutber-Tánaaág* könyv keraakedéaa Budapaal, V1U., S»ntkirályl-u. U/a i „haruigszo* alOfiaetéal ára nsgyadérra írni. réiám i r áo i. Caoportoa küldáaial 10»/»-aa kedveimén?. !■ erikába agáea árra 2 dollár; aa vlddállamokba aegjedévre 1 F M fill. Tehozzád közelebb. Jakab 1. 5, 9. „Ne sóhaj­tozzatok egymás ellen, hogy el ne Ítéltessetek: íme a Bíró az ajtó előtt áll.“ M ilyen gondolatokat ébreszt a lelkedben ez az ige?.... A Bíró az ajtó előtt áll 1 Az egész világnak, a mi gyülekezetünknek, mindenegyes Léleknek a Bírája az ajtó előtt áll... minden nap, minden pillanatban beléphet hoz­zánk, 8 megjelenhetik előttünk. Hiába igyekeznénk: nem tudnánk előle elmenekülni... ajtónkat sem tudjuk eltorlaszolni, a világ ítélő Bírája beléphet hozzánk akkor, amikor akar! Megjelenhetik közöt­tünk, mint a tolvaj éjjel, váratlanul — mint a villám, hirtelen és va­kító világossággal — mint a kive­tett hurok mindazok számára, akik a földön laknak... A Bíró az ajtó előtt áll!.. Ez az ige intsen min­ket éber vigyázásra... tedd mér­legre életedet. . . s járj szent élet­ben. „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket“... Gondolj arra, hogy az ítélő Biró mindent napvilágra hoz, mindent, amit most még sötétség takar, s nyilvánvalóvá teszi a szívnek ta­nácsait, rejtett gondolatait... És mit gondolsz: meg tudsz-e majd állani gondolataiddal a Bíró előtt ? ... Pedig a Krisztus ítélőszéke előtt nyilvánvalóvá lesz minden ember cselekedete is, amit csak véghez­vitt e földi életben... Gondold meg: cselekedeteiddel, életeddel hogyan állsz majd meg a nagy Bíró előtt!... Aki tudott volna jót cselekedni, de elmulasztotta azt: az már mint bűnös ítéltetik meg! A Bíró az ajtó előtt áll! Ma még az élet útját járjuk... de a halál már bekerített bennünket! Hová meneküljünk ? Hol lelünk megtartatást ?... Tehozzád Uram, Jézusom közelebb, mind közelebb! Véred aláhullott, hogy a bűnösök­nek legyen menedéke! Tehozzád közelebb!... Szent és erős Isten, szent és kegyelmes Isten, örökkévaló Isten könyörülj rajtunk I Áraszd lelkünk­re a hit vigasztalását!... Bűnösök hozzád kiáltunk A mélységből nagy Isten, L átszólagos ellentmondás: boldog aki fél. Hát boldogíthat a féle­lem? Okozhat boldogságot az, ha valaki egyszer az egészségét, más­kor vagyonát, jó hírnevét félti? Az emberek boldogság keresése különböző. Van, aki a vagyonában talál boldogító örömöket, más bol­dog ha dicsőítik. Solon a görög bölcs például boldogabbnak tartotta Tellus nevezetű embert a gazdag­ságáról hires Krözusnál, mert azt az Isten szülőket tisztelő gyerme­kekkel áldotta meg. Bár Jézus Krisztus nem félt a haláltól, a vértanuk, a gályarabok sem féltek, nem félt Luther, Zwingli, Cálvin sem; mégis a bölcsnek van igaza amikor azt mondja: „Boldog, aki fél és retteg szüntelen.“ Mikor boldog az aki fél? Az emberek rendesen a vagyonukat szokták félteni. A mai anyagias világban nem igen találnánk Ana- kreonhoz hasonló embert, aki, mi­dőn Polikrátesz nevű barátja egy talentum arannyal akarta megaján­dékozni, e szavakkal utasította vissza: — Nem kell olyan ajándék, amit álmatlanul kell őriznem. Bizony a világ minden kincsé­nél többet ér a józan hit, az igaz Oh hallgass meg, kérünk ne hagyj Elveszni bűneinkben. Ha te mindazt számbaveszed, Amit vétettünk ellened: Ki állhat meg előtted? Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Hívságnak bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nekünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. Amen. • lelkiismeret, mert „mit ér a kincses láda telve, ha üres a lélek, mit ér a gazdagnak minden kincse, ha nincsen Istene, aki néki ezeket a kincseket adta“. (Ágoston atya.) De ha van Istened, ha van hited, akkor félsz ügye, hogy valaki meg­bántja, hogy valaki orvul megtá­madja a te legdrágább kincsedet, a te hitedet? Ez a félelem boldogító érzéssel fog eltölteni, mert ettől a boldog­ságtól békében élsz önmagaddal, embertársaiddal. Isteneddel. Békében élsz önmagaddal, mert ha az élet tengerén vihar dúl kö­rülötted, a vallás a kőszirt, hol hajód megkapaszkodhat. Békében élsz embertársaiddal, mert a bűnt legyőzi a hit szeretető és melege, amellyel biztosíthatsz magadnak békés családi otthont, békességet abban a társadalomban, melyben élsz. Békességben élsz Isteneddel, hisz hallod a biztató szavát: „Bíz­zál fiam, bízzál leányom I“ Csak egytől kell félnünk, csak attól kell félnünk, hogy az Istent vétkünkkel megbánthatjuk, s akkor ez a félelem boldogságot fog okozni nekünk. Boldogító félelem. Irta : Páter Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom