Harangszó, 1930
1930-09-14 / 37. szám
284 HARANQSZÖ 1930 szeptember 14 jöttek, hogy legidősebb tiszttársuk, Haubner Máté superintendensnél tanácskozzanak hivatalos ügyeikről és barátságos eszmecserét folytassanak. S ez az együttműködésük evvel nem szűnik meg, mert ez alkalommal elhatározzák azt is, hogy ezután hasonló tanácskozást minden évben tartanak, s a jövő esztendőre ismét Győrt tűzik ki találkozásuk helyévé. • A nagy ember azonban nemsokára megválik Győrtől. 1866-ban lemond tisztségéről és superinten- densi méltóságáról. — Sopronba költözik s ott tölti — fia munkálkodásának helyén — életének hátralévő éveit. Csendes visszavonult- ságában 1880. szeptember 12-én Sopronban éri a halál életének ,86. esztendejében. A nagy időket átélt vándor az evangélikusok régi temetőjében tért pihenőre; onnan utóbb az „új temetőben“ nyert nyugvóhelyet. Ott immár sírja fölött vonulnak el a viharok, ott alussza csendesen örök álmát „Fötisztelendő Haubner Máté néhai N. Győri evang. lelkész, a Dunántúli evang. egyházkerületi Su- perintendense“ — hitvese, Seybold Lujza hamvai mellett. — Sírfeliratuk igazsága: „Életük lelke volt a hit, Lelkűk élete a szeretet.“ Most 50 esztendeje, hogy a nagy férfiú örök nyugalomra tért. — Ot- ven esztendő parányi-parány a világélet folytonosságában, de mégis megilletődve állt meg mellette a későbbi kor gyermeke. Milliók haltak azóta, de a lélek emlékezik. — Emlékezik szeretteiről, s nem áldoz a nagyok szellemének. Áldott, ki a köznek élt; Karsay Sándor szavaival „Hajoljunk meg erkölcsi nagysága előtt tisztelettel és zárjuk be annak emlékezetét kegyeletes érzéssel szíveinkbe! Kövessük hitét, erényeit és honsze- szerel mét! “ Révfalust.* * A szerető kegyelet vezette a tollat, amikor arról emlékezik, aki régen-régen egy drága emlékű nagyanyának kora-sírjánál mondotta a vigasztaló szavakat, s emelkedett beszédében Isten segítségét kérte egy árva újszülöttre ... Hittestvéreim figyelmébe ajánlom, hogy oltár és szószék térítőt saját tervezés vagy adott minta után nagyon olcsón készítek. Árajánlatot, mintát díjmentesen küldök. Munkát hozott anyagra is vállalok. Gép azsurozást, ruha hímzést, fehérnemű varrást és hímzést kézzel és géppel. Góbiéin képeket kifogástalan szépen készítek. Özv. Molnár Kálmánná műhimző, Kaposvár, Fő-utca 24. 15—28 Vasárnap. Istennél a lelked, Szíved földnek tárva ; Hit, remény, szeretet Ékes bokrétája. Imádságos lelked — Tele hittel, vággyal, Reményben dús szived : Szeretetvirággal : Jószág, szerszám, pihen, Természet Is fáradt; Mezőre is kellem — Harmatos est árad ! Vasárnap, vasárnap, Hív — az istenháza ; Beizen a harang, Gúnyhóba és gyárba. Nagy sereg vadgalamb Nem búghatna szebben, Mint a szent Orgona — Ott a Sion-hegyen. Tele a tiszta szív — Bibliás erővel; Jövő vasárnapig — Elég lesz, kenyérrel. SZÁNTHÓ FERENC. A KIÉ németországi Lnther-tanulmányűtja. Napló. Közli: Tremmel Lajos tanító. Július 13. vasárnap. Reggeli és áhítat után néhány régi templom és a királyi vár, a Hradzsin megtekintése volt tervünkbe véve. Elsőnek a szt. Gallus templomot láttuk. Ebben prédikált Húsz János is. Már a XIII. sz.-ban is fönnállt, de a XVIII. században barokk stílben átépítették. Néhány házzal odébb Mozart egykori lakóházára bukkantunk. Nem messze tőle van a szt. Márton-templom a XV. századból. A Quain keresztül haladva, IV. Károly bronzszobra tűnik fel előttünk. Mellette a Ká- rolyhid köli össze a Moldva két partját. A hid mindkét parton toronnyal van bezárva. Szép középkori szobrok állanak a hídon. Mintegy 30 szentnek a szobra. A túlsó parton a szt. Miklós dómot találjuk, 1600-ból. Belsejében gyönyörű freskók. A XVI. sz.-ban épített új várlépcsőn felhaladva a Hradzsinba érünk, itt lakik most Massarik, az épület egyik szárnyában. A várnak gyönyörű a fekvése. Pompás kilátás nyílik a városra. Legrégibb része a nagy Vladiszláv-terem, gótikus boltozattal és renaissance ablakokkal s a XVII. századból való festményekkel. A festmények Habsburg uralkodókat ábrázolnak. A szép spanyol terem és a galéria II. Fer- dinánd idejéből való. A szt. kereszt kápolnát Mária Terézia építtette. Ulászló lovagterme is itt van. Itt tartották a híres lovagjátékokat. Az elsőemeleti tanácsterem még középkori maradvány. Ennek ablakából lökték le 1618-ban a két helytartót, Marlinitzot és Salvatort, akik a prot. templomokat akarták bezáratni, de állítólag semmi bajuk nem történt. A várudvarban van a szt. Veit dóm, melyet III. Károly 1344-ben kezdett építtetni s csak 1863-ban fejeződött be teljesen. A dóm előtti téren a sárkányölő szent György híres szobra áll, mely 1373-ból magyar szobrászok kezéből való mestermű. Alkotója: Komáromi Márton és György. A várkerten áthaladva ismét szállásunkra értünk: közeledett a tovaindulás ideje. Közös ebéd után a pályaudvarra mentünk s vonatunk 12 ó. 40 perckor hagyta el a cseh fővárost. Utunk legközelebbi célja Drezda volt. Ez volt utunk egyik legszebb része, az ú. n. sächsische Schweitz. Az Elbe völgyén mentünk végig égfelé nyúló hegyek közt, melyeket itt-ott egy-egy régi szép várrom tett változatossá; hol meg egy alaguton mentünk keresztül s a sötét éj után ismét egy gyönyörű virányos szép táj rajzolódott ki elénk. Nem bírtunk betelni a nézéssel. A kép állandóan változott. A Haidenau-nál hagytuk el az Elbe völgyét s most már egyhangú síkon futott a vonatunk. 20 óra 47-kor futottunk be Drezdába. A főpályaudvarról a kb. 5 percnyire lévő Ammonstrassei Familienho- spitzba érkeztünk, ahol vakító tiszta szoba és jó vacsora várt. Vacsora után rövid esti áhítattal nyugovóra tértünk. Július 14. hétfő. Testileg és szellemileg jól kipihenve, indultunk Drezda megtekintésére. Nagy forgalom, nyüzsgő élet. Szokatlan, hogy az összes jármüvek nem bal, hanem jobb oldalon járnak. Ellenkezőleg, mint nálunk. Drezda völgykatlanban fekszik, az Elbe két partján. Egyiken az óváros, másikon az új. Nevezetességét főleg műkincsei teszik, de szépségéért is számosán látogatják. Gyönyörű üzletei, márkás neve, drága várossá teszik Drezdát. A szép Bizmárk szobor után a városháza vonja magára figyelmünket. Az Opera, Schlosskirche, királyi
