Harangszó, 1930
1930-01-26 / 4. szám
1930. január 26 HARANGSZÖ. 20 hl győri ev. ifj. egyesület 4-59. sz. ^„Győry Vilmos“ cse<készcsapata f. évi január hó 6-án és 9 én csapat és vezetőségi gyűlésen ünnepelte meg megalakulásának második évfordulóját. Ez al- ' kálómmal tekintett vissza az elmúlt év munkásságára is. Otthona még mindig nincsen a csapatnak, de azért összejöveteleit igyekeztek a fiúk bensőségessé tenni. Az őrsök sokkal jobban összeszoktak. Ami fájt az egyiknek, fájt az a másiknak is s aminek örült az egyik, örült annak a többi is. A jó vezetéssel foglalkozott a vezetőségi összejövetelen a vezetőség. Mind az őrsi. mind a vezetőségi összejövetel komoly és szórakoztató része., is az Evangélium fényében folyt le. Ünnepélyesebb csapatgyűlés jan. 6-án az alakulás évfordulóján, márc. 10-én hazafias, szept. 8-án újonc felvételkor és dec. 25-én karácsonykor teadélutánnal volt. Otthontalanságunknak mégis megvolt a maga tűzhelye: a minden csütörtöki biblia-óra. Itt nagyon éreztük gyengeségünket és munkánk elégtelen voltét. És épen ezért még világosabban megláttuk, hogy „a cserkészet, Krisztus nélkül nem cserkészet I“ — A szabadban, amikor csak lehetett, mindig kinn voltunk. Győr körül, úgyszólván, az égtájak minden irányéban voltunk ebben az esztendőben. Voltunk Sopronban is másfél napra. Nagytáborunkat a soproni ev. líceumi 67. sz. Deákkuti cserkészcsapattal egyhelyen tartottuk : Balatonaligán, jun. 29-fől jul. 13-ig. Ezzel kapcsolatosan két p. i. tisztünk a Dunán le és a Sión fel jött a Balatonra csónakon. Igyekeztünk, hogy minél jobban megismerjük jó magyar népünket. Ezt az igyekezetét talán még nagyobb siker fogja koronázni 1930-ban, amikor is egyik legfontosabb programmunk épen ide irányul. Tisztképző táborban a hárshegyen Kontár Sándor cs. tiszt volt, az angliai Jamboree- val kapcsolatosan pedig Ittzés Mihály parancsnok, aki különösen sok újat hozott csapatunknak. — Kifelé, mások előtt leginkább ünnepélyeinken dolgoztunk. Jan. 27-én volt az újonc-avatás, melyen az az avató beszédet Vélsz Aladár dr. mondotta. A műsor másik fele tábortűz jellegű volt. Jun. 9-én cserkészmutatványokkal álltunk !a*közönség’*!elé.'|Szept. 29-én és dec. 22-én a Jamboreeról számolt be cserkészünnepély keretében a parancsnok. Az Ifj. Egy. előtt pedig a K. I. E. cserkész- vezetők birkenheadi világkonferenciájáról. Több szolgálatot is teljesítettünk: nagyobb egyházi ünnepeken a templomban, minden vasárnap az iratterjesztésnél, az aug.-i C. E. ifj. konferencián, az ev. Egyetemes Gyámintézeti közgyűlés alkalmából, a dtuli ev. leánykonferencián. Résztvettünk a 'celldömölki K. I. E. konferencián. Nemcsak itthon, hanem a külföldön is végezünk hazafias és egyházi munkát. Többen leveleznek külföldi! cserkészekkel: több berlini, egy angol és egy finn'cserkésszel. Hisszük, hogy az új esztendőben’ sem marad'elTsteenek gazdag áldása és a mi szerény és gyarló munkánkat is fel fogja használni.Magyarország’,feltámadására I Fiatal, vidéki, evangélikus vagy református leányt keres házimunkára budapesti uricsalád. Főzni tudók előnyben részesülnek. Szerény, jó magaviseletü leányok írjanak a következő címre: Dr. Wiesinger Frigyesné Bpest, Vili. József körút 34. II. 14. Isten hozzád. Irta: özv. STOLL ERNŐNÉ. A „Harangszó1'-ban találkozott a lelkem a Te drága lelkeddel. Az ibolya virágzással cseréltük ki gondolatainkat és a szelíd őszi napfény árasztotta reánk sugarait — amikor hitveseddé lettem. Beröppentél az életembe — hogy tartalmat, célt adj néki és most kiröppentél meleg otthonunkból — magaddal víve a fényt és sötét űrt hagytál a lelkembe, szivembe amit be nem tölthet többé az elárvult életnek semmi öröme. A fájdalom, a bánat könnyeit sírom gol- gothai szenvedéseket hordozott üres fekhelyed előtt — térdre borulva kérve az Űr vigaszát, — aki adott Téged énnékem — és el is vett tőlem, az Ő szent akaratja. — Virágos fejfád lett az oltárom. Balzsam nem lehet egyébb sajgó lelkem veszteségére — egyedül a boldog viszontlátás reménye — mit vallásunk szava diktál. Téged pedig, én Mindenem, ott látlak az üdvözültek sorában az Úr Jézus jobbján — mert aki mint Te is, — annyi gyermekszívet vezetett az Ö lábaihoz az — „ha meghal is él.“ Használd ki az időt. Sokan sóhajtoznak manapság, hogy nehéz időket élünk. Drágaság, munkanélküliség, lakáshiány, balesetek és bűnök halmozódása, ezek adják meg a mai kor jellegét. Az egyesnek tehát ki kell használnia az időt. Senki ezt olyan lelkiismeretesen nem tette, mint Jézus. Munkálkodom, amíg nappal vagyon, mondotta. Éjjel pedig imádkozott. Pál apostol is azzal dicsekszik: Többet dolgoztam, mint azok mindnyájan. — Nagy Frigyes már korán reggel borbélyának a keze alatt végezte az első kihallgatásokat. — Paton misszionárius éjjel-nappal olyan buzgónjmunkálkodott, hogy munkamezejét előbb el nem hagyta, amíg az utolsó pogányt is meg nem keresztelte. — Ismeretes I. Vilmos császár mondása: Nincs időm elfáradni ! Gondoljunk mi is arra, hogy egykor nemcsak minden szavunkról kell számadást adnunk, hanem arról is, hogyan használtuk ki időnket. Mindenesetre azonban ne e világnak szolgáljunk, hánem az Istennek és az ő ügyének. Nagyveleg. A gyülekezet torony-alapja örvendetesen gyarapodott 1929-ben. Kováés Gézánó gyűjtése 100 P, dr. Traeger Ernő felügyelő utján 100 P, Elekes József (Amerika) gyűjtése 257 P, összes gyarapodás 1500 P; a torony-alap vagyona jelenleg 7676 P. A gyülekezet 1929- ben magtárt csináltatott. A nőegylet karácsonyra a szegények számára 70 kg. lisztet és 5 kiló zsírt adományozott. A templomban tartott karácsonyfa-ünnep alkalmával a helybeli Grünfeld- család adományából 21 gyermek kapott ruhaneműt. Az ifjúsági egylet a karácsonyi ünnepek alkalmával a „A szökött katona“ c. népszínművet adta elő Fekete Ferenc tanító betanításával. Az előadást nagy közönség nézte végig s anyagilag is szép sikert jelentett az. Az ifjúság számára népfőiskolái esti tanfolyam van, melyen Karner Jenő kántortanító a magyar nyelvi és fogalmazási, Fekete Ferenc tanító a számolási és mérési, Görög Ernő lelkész a közismereti és német tantárgyat adja elő. A népiskolában Karner Jenőné a női kézimunkát, Fekete Ferenc pedig a német nyelvet tanítja a kis magyar gyermekeknek. Minden kedden vallásos estély, vasárnap délután pedig népművelési előadás van az iskolában, melyet a lelkész és a tanítók tartanak. Egy keleti allegória. Egy angol utazó, aki egy időt Törökországban töltött, beszéli el a következő szép allegóriát, amelyet neki egy dervis mondott: Minden embernek — mondja az allegória — van két angyala, egyik a jobb válla felől és a másik a balja felől. Ha valami jót tesz, a jobb vála felőli angyal egy könyvbe írja azt le és lepecsételi, mivel amit tettünk, örökre tettük. Mikor rosszat tett, a ball válla felőli angyal írja le a könyvbe; vqr éjfélig, ha ez idő előtt az az ember lehajtja fejét és felsóhajt: Kegyelmes Allah, vétkeztem, bocsáss meg nekem, az angyal kitörli egy szivaccsal; ha nem, éjfélkor lepecsételi és az ember jobbja felől álló angyal sírva fakad. AMmaat a Haraipó Mására!
