Harangszó, 1930

1930-08-24 / 34. szám

1930. augusztus 24 HARANQSZO 261 KORKÉPEK Karcolatok a hétről. Az N. W. T. értesülése szerint az ausztriai katholikus egyház az utóbbi időben enyhítette régebbi teljesen visszautasító álláspontját katholikusok és izraeliták házasságának kérdésében. Az esketési szertartáshoz kettős disz- penzáció szükséges, egyrészt politikai, másrészt az egyházi hatóságtól. Az esketés nem a templomban magában megy végbe. A házasulok reverzálissal kötelezik. magukat, hogy a gyerme­keket katholikus hitre keresztelik meg. A katholikus egyház magatartásának enyhülését azzal okolják meg, hogy elejét kívánják venni a fele kezetnélküliséy terjedésének, amelynek az eddig fennállott vegyes­házassági tilalom egyik forrása volt. • A hegyaljai ág. h. ti egyhiimegye évi rendes közgyűlését Miskolcon aug 8-9. napjain tartotta szép érdeklődés mellett homrogdi Lichtenstein László felsőházi tag, egyházmegyei felügyelő és Tóth József tb. esperes, espereshelyettes elnöklete alatt. Az aug. 8 án tartott bizottsági ülések a másnapi közgyűlés tárgyait alaposan elő­készítették. Aug. 9-én délelőtt 9 órakor egyházme­gyei felügyelő nyitotta meg a közgyűlést hatásos, tartalmas, irányt mutató beszéddel. Elparentálta az egyházmegye elhunyt ér­demes esperesét, Nemes Károly diósgyőri lelkészt. Emlékének a közgyűlés felállással adózott. Megemlékezett a megnyitó beszéd a Kormányzó Úr Őfőméltósága kormány­zóvá választásának 10 ik és az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulójáról. Fel­ügyelőt a közgyűlés melegen ünnepelte. Az espereshelyettes beterjesztett gon­dos, értékes jelentését, melyben körülte­kintően beszámolt az elmúlt közigazgatási év minden jelentősebb eseményéről, a köz­gyűlés elismeréssel fogadta s minden in­dítványát határozattá emelte. Elrendelte a közgyűlés a szavazást a megüresedett esperesi állásra. A szavazatok beküldésének határnapját okt. 1-ében álla­pította meg. Képviselőket küldött az egy­házkerületi Jrözgyülésre, mely szept. 10-én Debrecenben lesz. Értékes felszólalások hangzottak el a számvevőszéki és tauügyi jelentésekkel kapcsolatban. Előbbit az es­pereshelyettes, utóbbit Victórisz László egyházmegyei lelkészi főjegyző terjesztette elő. Az egyházmegyei iskolalátogatókra vonatkozó szabályrendelettervezetet a köz­gyűlés elfogadta, ellenben a javadalmas egyházi tisztviselők kázasságkölésére vo­natkozó szabályrendelettervezetet szótöbb­séggel elvetette. Az egyházmegye zárszá­madását és költségvetését — utóbbinál a takarékoskodás kötelezővé tételével — a közgyűlés elfogadta és a számadóknak köszönetét nyilvánította. Örömmel vette tudomásul a tanítóegyesületnek Záhony Dezső diósgyőri ig. tanító elnök által be­terjesztett szép jelentését. Megsürgette a lelkészi, hitoktatói fizetésrendezést az egy­házvédelmi szabályrendelet elkészítését, a szegény, de tehetséges ev. főiskolai ifjúság intézményes segélyezésének kérdését. Re­vízió alá kérte venni a közgyűlés az egy­házkerületi fenttartói járulékokat az újcsa- nálosi egyház beadványa kapcsán. Több fontos ügy letárgyalása után a közgyűlés az espereshelyettes buzgó imádságával d. u. 1/sl órakor ért véget, az elnökség éltetésével. A jövő évi közgyűlés helyéül Abauj- szántó jelöltetett ki. A gyámintézet az egyházmegyei felü­gyelő és Ligeti Ede sajókazai lelkész egy­házi elnök elnöklete alatt aug. 8 án este tartotta meg gyűlését. A gyűjtés, dacása a nehéz gazdasági viszonyoknak, szép ered­ménnyel járt. A segélyek kioszttattak. Közgyűlés a gyámintézet munkásainak és az adakozóknak köszönetét fejezte ki. A gyámintézeti esti istentiszteleten Varga László abaujszántói lelkész beszélt erővel, lebillncselően. Az egyházmegyei közgyűlést aug. 9-én d. u. 2 órakor a Korona vendéglőben köz­ebéd követte. Toronyavatásra. (1930. július 14.) Örömkönny csillog fáradt két szememben, Keblemben hallik szívem dobbanása. Hogy nem hagyott el minket az Úristen . .. Ezért zengjük most Néki: hálál... hála!... Velünk zúgják a harangok Lelkünk szent dalát ; A kereszt, mi olt feni ragyog, Az Ür trónusát Mutatja. Hitünk eme megszentelt jelét Szívünkből nőtt torony emeli Magasba. lm három századon Nem volt nékünk torony. Nem hívott harangszó . . . Messze elhallatszó. Miből eleink hiányt szenvedtek, Megadta nékünk végre az Isten : Tornyot haranggal . . ezért minden szív Jó Atyánknak hő imát rebegjen 1 Ágoston István. OLVASSUK A BIBLIÁT! Jézus és a fájdalom. Aug. 25. Krisztushoz vezető fájdalom. Márk. 5, 22—24. A biblia arról tesz tanú­bizonyságot, hogy Jézus vonzódik a fáj­dalmak felé. Egyszer olvassuk csak, hogy ott van egy menyegzőben, de se szeri, se száma azoknak az íráshelyeknek, me­lyek Jézusnak és a szenvedőknek találko­zásairól beszélnek. A Jairus leányának története is ezek közé tartozik. Beszél Jé­zus nagy rokonszenvéről a szenvedőkkel szemben. De beszél arról is, hogy maga a szenvedés még nem elég Jézus rokonszen- vének biztosítására. Jézus nem minden fájdalommal rokonszenvezik. Jairus fáj­dalma felé részvéttel fordul s azonnal in­dul segíteni, mert Jairust a fájdalma Jé­zushoz vezeti. A fájdalom odavezethet Krisztushoz s elvezethet Krisztustól, meg­taníthat imádkozni s megtaníthat átko- zódni, lehet áldás és lehet átok. Mi az én számomra a fájdalom, a mostani fájdal­mam ? Aug. 26. Bizalmas fájdalom. Márk 5, 24—34. A Jairus háza felé haladtában ta­lálkozik Jézus ennek a nagybeteg asszony­nak a fájdalmával. Előbb idegenkedéssel fordul el tőle, de mikor kiönti szívét előtte, meleg rokonszenvéről biztosítja. Mi szerzi meg tehát ennek az asszonynak Jézus gyógyító rokonszenvét ? A bizalom. A bi­zalom néha nagyon nehéz. Ennek az asz- szonynak is milyen nehéz lehetett beszélni nyilvánosan arról a betegségről, melyről talán az orvosokon kívül még senkinek sem szólt... és mégis elmondott Jézus­nak mindent és mindent igazán mondott el. Bizalom, őszinte bevallás nélkül nincs segítség a bajomra. Titkolok-e valamit Jé­zus előtt, vagy elmondok neki mindig mindent igazán ? Aug. 27. Türelmes fájdalom. Márk 5, 35—36. Milyen nehéz kivárni a végét, ha valaki elkezd beszélni a betegségéről, kü­lönösen akkor, ha az illető akkor nyitja fel életében először igazán a panaszkodás zsilipjeit. Milyen nehéz lehetett Jairusnak kivárni az asszony beszédét. Pár lépésre tőle halállal vívódik a leánya s itt áll, jóformán a kapuban az élet fejedelme és ez az asszony feltartóztatja. Mennyire tű­kön állhatott Jairus I És mégsem olvassuk sehol, hogy félbeszakította volna az asz- szonyt, sürgette volna Jézust. Várt türel­mesen, pedig élet s halál függött minden perctől. Jézus nagy rokonszenvvel nézi ezt türelmes fájdalmat. Tudok-e én tűrni s tudok-e én várni, mikor Jézus megáll és késlekedik ? Aug. 28. Bizakodó fájdalom. Márk 5, 35—36. Jönnek a szolgák, vontatott lépé­sükről, arcuk vonásairól lerí a gyászhír : az áldott orvos elkésett. Ajkuk remegve mondja : Jairus hagyj fel minden remény­nyel. Szinte a szájába rágják a reményte­lenség mondatát: Ne fáradj Mesteri Jairus szíve megremeg, arca elsáppad, de az ajka nem tudja a lemondás sirámát sírni. Szeme reménykedve néz Jézusra. Még mindig vár. És nem hiába vár. Jézus ro­konszenvvel fordul e felé bizakodó fájda­lom felé : „Ne félj, csak higyj 1“ Tudok-e én bízni, akkor is, mikor a szívem majd megszakad már, mikor mindenki lemon­dott már ? Hiszem-e, hogy Krisztusnál semmi sem lehetetlen? Aug. 29. Mutogatás fájdalom. Márk 5» 37. Jézus nem engedi, hogy töineglátvá- nyosság legyen a Jairusék fájdalmából. Mindenkit visszaparancsol, még a tanítvá­nyai közül is csak a legmeghittebbeket engedi vele menni. Pedig elgondolhatjuk, hogy a nagy tömeg mennyire kiváncsi és tolakodó lehetett. Jézus nem szereti, ha a fájdalom látványosság lesz. Pedig milyen sokan vannak, akik egyenesen mutogatják a fájdalmukat. Jól esik nekik, ha minél többen sajnálják őket, mert a más részvéte is a keresztjük súlyát mutatja s ezáltal jogukat növeli a panoszkodásra és a vi- gasztalhatatlanságra. Nem rokonszenv, de ellenszenv az osztályrésze Jézus részéről azoknak, akik mutogatják a fájdalmukat. Nem szeretem-e én is nagyítani fájdalma­imat ? Aug. 30. Képmutató fájdalom. Márk 5, 38—40. A mutogatós és a képmutató fáj­dalom nem egy és ugyanaz. A mutogatós fájdalom őszinte, a képmutató hamis. A siránkozók és jajgatók seregét kikergeti Jézus, mert az egyik percben sírni, a má­sikban nevetni csak színész tud, aki egyi­ket sem csinálja szívből. Jézus igazlelkü- sége pedig utál minden képmutatást. Oszinte-e minden panaszkodásom a magam és minden részvétem a mások fájdalma felett ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom