Harangszó, 1930
1930-01-26 / 4. szám
van kitéve a betegségnek, veszélynek ! Mentsd meg a Krisztus Urunk kis barátait! Hány szegény anya vergődik a betegágyon, mert nincs egy fillérje sem orvosra, orvosságra, egy kis meleg ételre! Gyermekei éheznek. Ne tiird ezt az állapotot! Segíts! Életed sajkája körül ezer és ezer hajótörött küzd fuldokolva a létéért, az éleiéért! Mentsd meg az életüket, a hitüket, az emberekben való biznlmukat! Szeress és tégy jót mindig, mindenkivel, amíg „nappal vagyon !“ Akármerre mégy az utadon, ezer és ezer formában kiált feléd a baj, a nyomor, a szenvedés: „Segítség!“ Ne fogd be a füledet! Segíts! Mondják el rólad azt, hogy „ez a Krisztus urunk tanítványa, mert egész életében mindig volt a szívében szeretet!“ Más vallású ember bántja a hitedet? Légy hozzá olyan türelmes, mint a Te Megváltód volt az ellenségeihez ! A szeretet erősebb, mint a Te Megváltód volt az ellenségeihez ! A szeretet erősebb, mint a halál! A Te türelmes, elnéző, szelíd, megbocsátó szereteted meggyőzi azt a gyűlölködőt hogy mégis csak Te vagy a Krisztus igazi tanítványa, mert szeretsz! Szeress, igen, mindig, jutalmat, köszönetét, elismerést nem várva, szeress, mert, aki szeret, az él, annak a szeretete a legszebb hittérítő prédikáció! Légy hát családod körében, a Te egyházad, községed, városod életében a szeretet apostola! Őrizd meg __1930.január_26._______________ sírj! És míg gyermekét vigasztalta Havasiné. addig folyton arra gondolt, hogy mi lesz szerető urával ? ! Vad dübörgéssel megindult a jégeső. Kísértetiesen kopogtak a jéggolyók az ablakon. Szívet remegtető dördülés rázta meg a kis falut, utána megkondultak a harangok, tüzet kiáltva rohantak az emberek Bim-bam, bim-bam, kongott az öreg harang. S a harang nyelve mintha Havasiné szívét ütötte, verte volna. Görcsös zokogás rázta meg testét. Valaki megkopogtatta az ablakot és éles hangon bekiáltott: — A gazdag Hajdúk háza ég! — Anyusi ne sírj... Anyuci ne sírj — sírta kétségbeesetten Katóka. — Nem sírok Baba, ne sírj Baba . . .! — Ég a fél falu I — ordította valaki. Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón. Havasiné odarohant az ajtóhoz és kinyitotta. Az ura támolygott be sárosán, vizesen. Az asszony zokogva borult ura keblére és fuldokolva ismételgette: — Csakhogy megjöttél, csakhogy megjöttél édes uracskám ! — Borzasztó utam volt és még rettenetesebb dolgot láttam itt. Nyolc ház ég és vad széltől nem lehet oltant. Légy nyugodt édesem; nekem mennem kell a tűzhöz, vigyázz a Babéra. (Folyt, köv.) HARANGSZÓ. azt a különös ismertető jelt, amiről Isten, ember Reád ismer, hogy te a Krisztus Urunk tanítványa vagy ! Szeress mindig „úgy“, ahogy Téged szeretett a Te áldott Megváltód! OLVASSUK_A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. 111. cikk: Isten Fiáról Jan. 27. Ami nem új. János 1, 1—18 Alig van új ebben a hitcikkben. Szinte szóról-szóra ugyanaz, mint ami az Apostoli Hitvallás 11. ágazatában már rég meghatott. Sokan már unjak is . . . s közben sejtelmük sincs, hogy mily nagy dolgokról van szó benne. „Kezdetben vala az Ige .. . És az Ige teslie lett . . ." így lesznek a Bibliával is Mintha a világ kezdete óta azt csiribelnék a verebek is, hogy Jézus az Isten Fia I Pedig ebben az egy tételben két örök csoda van. Az egyik, hogy van Isten Fia, a másik, hogv az Isten Fia Jézus! Jan 28 Ami nem új, az is újat jelent. 1. János 4, 2—3. 5. 5. Mindig voltak, akik a Krisztus-eszmével hamarosabban megbarátkoztak, mint azzal, hogy ez a Krisztus valósággal testben meg is jelent. Látszólag azoknak a hitük szellemibb, akik azt vallják, hogy Krisztus testi élete csak látszólagos élet volt. Ahol ez a tan visszhangra talált, sohasem mutatott az fejlettebb lelki életre. Hogy Krisztusban az Isten és ember_ tökéletes egyenlősséggel találkozott, az az emberi értelemnek mindig kényelmetlenebb, mint az hogy Benne valamelyik oldal jelenléte csak látszólagos volt. De az Ágostai Hitvallás vallói úgy gondolták, hogy a hitnél nem az a kérdés, hogy mi kényelmesebb, hanem az, hogy miben jut érvényre a kijelentés minden emberit meghökkentő csodája. S ennek köszönhetjük, hogy még, ami nem is új, az is az újnak erejével hat az Ágostai Hitvallásban. Jan. 29. Ami új. Zsidók 2, 16—18. Nem akarjuk birálgatni, — anélkül is megállapíthatjuk, az Apostoli Hitvallás II. ágazata nincs oly személyesen az emberrel kapcsolatba hozva, mint az Ágostai Hitvallás megfelelő cikke. Amaz akár angyalok ajkairól Íródhatott volna, vagy a világmindenség száraz krónikásénak tollával 1 Tárgyalt hitcikkünkön is látszik, hogy nem akar az ősi hitvallás rámáján túl menni, de ahol mégis újat mond, azt teljesen a személyesebbé tétel, az emberre való vonatkoztatás irányában teszi. Így volt az biblikus. Mert a Biblia sem a Krisztus általános világhelyzetében látja az Isten Fia lényegét, hanem az elveszett és megmentetésre szoruló emberhez való viszonyában. És ez így igazán Luther-i, — aki már a második hitégazat magyarázatéban sem tudja elhallgatni, hogy ennek a Krisztusnak vele, mint elveszett és elkérhozott emberrel volt dolga. Jan. 30. A Krisztusról szóló lan központja. Zsidók 10, 14—23. Ha igaz az, hogy minden hitvallásnak van egy központi élménye, amelyhez benne minden igazodik, akkor az Ágostai Hitvallásban ez a központi élmény a Krisztus egyetlen áldozata : a Kereszt. Tehát nem a hegyi beszéd, nem a szociális reformok, nem a „látomások“ Krisztusa áll a mi hitvallásunk középpontjában, hanem az, aki meghalt értünk a Golgothán. És ennek nagyon örülhetünk. Mert sem az emberi igazsá27 gosság hirdetésében, sem a magasabb erkölcsi ideálok felállításában, sem az Isten Országa egyes gondolataiban nincs annyi teljességgel benn az Isten Fia, mint a bűnök bocsánatára kiontott drága vérben. Jan. 31. Viszonya az Atyához. Kolossze 1, 17—20 E szempontból nézve hitcikkünket, megint azon kell kezdenünk, hogy az Ágostai Hitvallás nagy haladást mutat. A tények elsorolása mellett megjelöli a célt,, hogy mindaz, ami Krisztussal történt, mit jelentett az Atya számára . . . Nagyon-na- gyon sokat I Kiengesztelést I Még pedig nemcsak az eredendő bűnért, amelyet sokan jelentéktelennek minősítenek, hanem — minden bűnért. Hisz mi tudjuk, hogy az eredendő bűn egymagában is elég nagy abhoz, hogy a mi szemünk előtt ne legyen más, mint a Krisztus érdeme 1 De, hogy Isten a legköznapibb bűnt is csak Krisztusért bocsáthatja meg, ez azt mondatja velünk: Óh mily vak, aki még Krisztusnak átadott élet nélkül mer élni! Febr 1. Viszonya a Szentle'lekhez. János 16, 7—15. Ami feltűnő e cikkben, az megint a Szentlélekkel kapcsolatos. A megszentelés és vele még egy egész sereg munka, amik rendesen a Szentlélek munkái között vannak felsorolva, itt a Krisztus munkásságának programmjában szerepelnek. Mit jelent ez? Semmi esetre sem versengés Isten Fia és a Szentlélek között! A mi hitcikkünk is említi, hogy Krisztus mindezt a Szentlélek által végzi... Valami jelentősége mégis van ennek a beállításnak ! Még pedig az, hogy az Ágostai Hitvallás nem ismer a Krisztustól, tehát a Kereszttől független általános erkölcsi és kegyességi alapon kifejlesztett megszen- telődést, hanem csak golgothai talajon folyót. Febr. 2. A te Jézus képed és a III. cikk. Kolossze 1, 12—16. Előtted áll az Ágostai Hitvallás Krisztus-képe. Ugy-e észre vetted mindennap az Igéből, hogy ez a Krisztus-kép mennyire biblikus ? Most már arra kérlek, mérd össze e Krisztus-képét még ma a te Krisztus-képeddel I Ha eltérés van, tudod, mely részen keresendő a hiba. A hiligazságok lefektetésében egyeznél is a III. cikkel, de a szíved nincs még Krisztus számára meghódítva, akkor ne térj napirendre I A III. ciktt azzal végződik, hogy Krisztus eljön egyszer Ítéletre. Nem lehetsz azért te sem kész addig, míg meg nem Ítéltetsz magadban mindent, ami még nincs az ő számára újjá teremtetve. Gáncs Aladár Agyonütötte az édesapját egy tanítóképezdei növendék. A sümegi járáshoz tartóz« Kékkút községben Székely Imre 18 éves tanítóképezdei növendék agyonütötte édesapját. A csendőrségen elmondotta, hogy apja iszákossága miatt napirenden voltak a családi háborúskodások. Az apa tandíját sem fizette ki, úgyhogy ez kénytelen volt hazatérni a győri tanítóképez- déből. Legutóbb ismét veszekedésre került a sor, amelynek hevében a fiú felkapott egy szőlőültető vas- rudat és oly erővel sújtotta az apja fejére, hogy az azonnal meghalt. Székely Imrét a zalaegerszeg ügyészség fogházába szállították
