Harangszó, 1930
1930-08-17 / 32-33. szám
1930. augusztus 17 HARANQSZO. 253 ben megnősült. Nőül vette a szintén keresztyén-bajor király leányát Gizellát, kiben megértő, művelt lelkű segítőtársat talált a hitterjesztés nagy munkájában. Egyetlen fia volt Imre magyar herceg ki 1007- ben született s korán 1031-ben meghalt. István atyjának Gézának halála után 997-től 1000-ig, mint magyar fejedelem, 1000-től 1038-ig mint első magyar király működött. Uralkodásának első nemes tette, melyből a Krisztusi szeretet csil- lámlott fel az volt, hogy a szegény elnyomott rabszolgákat szabadon bocsátotta, a kalandos háborúskodást betiltotta s népét békés föld- mívelésre szorította.; Mint egy apostol gyalog járta be az országot s Krisztus igéjét hirdette atyai szeretettel, példás életével, majd szigorú törvényekkel a magyar népet a keresztség felvételére buzdította, sőt kényszerítette. Majd templomokat, iskolákat építtetett két érsekséget 8 püspökséget alapított, gazdag javadalmakkal látta el őket. Előrelátó, bölcs cselekedete volt Istvánnak, hogy a magyar kér. állam megalkotásánál nem a keleti, hanem a nemzeti fejlődést elősegítő műveltebb nyugati keresztyénséghez csatlakozott. Azért küldött követet Rómába a pápához, adjon néki koronát, hogy azzal magát a többi kér. fejedelmekhez hasonlóan megkoronázza. II. Silvester pápa szíves készséggel küldött néki Magyar- ország függetlenségét jelképező koronát, sőt megajándékozta őt egy apostoli jelvénnyel a kettős kereszttel is elismerőleg írván néki e magasztaló sorokat: „Én csak apostoli vagyok, te pedig valóságos apostol vagy!“ István úgy magát mint nejét 1001. aug. 15-én Eesztergomban megkoronáztatta, így lett ő mint Árpád ivadéka az első megkoronázott apostoli magyar király. István nagy érdeme, hogy a hittérítést úgy irányította, hogy népe bár az új hitet a sok idegen nemzetiségű hittérítőtől elfogadta, de magyarságát, magyar nyelvét cserébe oda nem adta, sőt inkább a magyar nemzeti eszme, a magyar jellem tündöklő kiválósága és a szépen csengő magyar nyelv varázsával az itt maradt hittérítőket mind megmagyarosította. István király, hogy népét egységessé s az országot kifelé naggyá tegye a sokféle törzset egyesítette s hogy könnyebben kormányozza vármegyékre osztotta, melyeknek vezetői és megbízottai évenkint közös országgyűlésre jöttek össze Székesfehérváron. Krisztus tanának Magyarországon elterjedése rendkívül jó hatással volt a magyar nemzet szellemi fejlődésére és a magyar állam- alakulat megszilárdítására. A ke- resztyénség felvételével a kalandos hadjáratok megszűntek, az erkölcsök szelídültek, istenfélelem, szeretet költözött be a szívekbe s dicséretes szorgalommal láttak hozzá a békés földmíveléshez. Bár volt még vallási viszálykodás a pogány vallás visszaállítási törekvése folytán, de legalább a positiv keresz- tyénség nem szakadt szét egymást gyűlölő felekezetekre, hanem az egyedül üdvözítő Krisztus evnngé- lioma alapján állva egy szív és lélek volt a szeretetben. A Szent István alatti keresztyén- ség tehát nagy figyelmet érdemel, mert akkor még nem volt külömb- ség római kath., gör. kath., evangélikus, református keresztyének között, e nevek akkor még nem is léteztek. Csak pár évtizeddel később 1054-ben szakadt szét a nyugoli, római és a keleti görög kath. egyházra a keresztyénség és még későbben az evangéliomi Krisztusi hit visszaállítási törekvéskor keletkezett az ev. és ref. kér. elnevezés. Az első magyar király idejében a Krisztus tanítása, evan- gélioma alapján egy és egységes volt a keresztyénség. Az egységnek alapja pedig a Krisztusi szeretet, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés volt. Mindezeket tudva, nemcsak a róm. kath.-nak, avagy gör. kath.- nak, hanem nekünk protestáns keresztyéneknek is nemcsak jogunk, de kötelességünk is, nemcsak a külső törvény, hanem szívünk benső vágya és óhaja szerint is egész lélekkel belekapcsolódni az aug. 20-iki ünneplésbe. Nem külső, István király jobbját körülhordozó körmenettel, hanem belső magunkba szállással, nemzetünk hithősei iránti hálával, hazánk és minden hű honfitársaink iránti áldozatos szeretettel s a Mindenható Istenhez a királyok királyának a Krisztusnak nevében intézett ama hő fohászkodással, hogy adja e haza minden polgára, barát és ellenségnek szívébe az egységnek, a békének, az igazságnak lelkét s terjessze ki áldó, megbocsátó és megszentelő karját oly sok balsorstépte nemzetünkre s adja vissza Szent István birodalmának régi fényét és dicsőségét. Megjegyzem még, hogy Istvánt VII. Gergely pápa fiával Imrével együtt 1083-ban szentté avatta; nekünk evangélikusoknak róm. katholikus értelemben vett szentjeink bár nincsenek, mégis amint Mátyás királyunknál az .Igazságos“, Kálmánnál a „Könyves“, Lászlónál a „Szent“ jelzőt alkalmazzuk, úgy Istvánnál (már arra is tekintettel, hogy hazánk történetében öt István nevű uralkodó volt) is kitehetjük, értvén a „szent“ alatt: istenfélő, kegyes, vallásos egyént. Aug. 20., Szent István király tehát kettős ünnep. Nemzeti és egyházi ünnep. Mint nemzeti ünnep a magyarságé, mint egyházi ünnep az egész keresztyénségé. István király ünnepe éppen úgy, mint március 15-ike nem a törvény betűjében, hanem a magyar nép szívében és lelkében gyökeredzik. Sőt március 15. eszméi és erényei soha nem valósulhattak volna meg a keresztyénségnek a magyarok között elterjedése nélkül. Egyik tábori főesperesiink, amikor a fönti ünnep egyszer az egyetemes gyűlésen szóba került, saját füleimmel halottam, midőn azt mondotta: „ Nem engedhetjük meg, hogy a róm. kath. magyar testvéreink Szent István királyunk ünnepét maguknak kisajátítsák, mert az a mi ünnepünk is; az első magyar kíMly nevenapján a Krisztus evangéliomá-nak őseink között elterjedése ünnepén nekünk is van beszélni valónk katonáinkkal, híveinkkel.“ Mi felénk — még német nyelvű ev. gyülekezeteinkben is — már régóta szép lelket emelő hazafias istentisztelettel szoktuk aug. 20-ikát megünnepelni. Ez évben e napon a helyi és filiákbeli kér. ifjúsági egyesület (KIÉ) tagjai részére az anyagyülekezetben a hazafias istentiszteletet megelőzőleg előadások is lesznek, melyeknek lényege János evang. 17, 21. szerint Jézus főpapi imájában kifejezett a keresztyénség és az emberiség egységéért s békességéért könyörgő ima lesz : „Atyám add, hogy mindnyájan egyek legyenek!“ Pusztára. I. elemibe kerülő fiú tanításéhoz házitanító kerestetik, lehetőleg theo- logus, vagy tanítójelölt. Németül beszélők s zongorázni tudók előnyben vannak. Az állás szeptember elsején elfoglalandó. Ajánlatokat a győri ev. Lelkészi hivatal közvetít. 1—3
