Harangszó, 1930

1930-01-26 / 4. szám

XXI. évfolyam. 1930 január 26 4. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: DanáDttHlLjiur-SiSfatiío i> Oruágoi Luther-SiöTtt- •é* hlTataloa lapja. Kíslratok, eldfiutóal dijak 6l roklamációk a HARaNLSZO Harkaanö ki adóhivatalinak Szombathelyre (Vaavm.) küldendők. Ilófizelóst elfogad minden evang. lelkin éa tanító. BsoJeleiilk mlfiűea mám«». 9 Ember, légy hát éber, vigyáz*, A víg órát követi gyász. lserkM*t4>fc1ft4AkfT»tftl SZOMBATHELY Vas varmegye. PIókkladólilTfttal; ,L.uther-TAraaaAg" könyv kcrtakedaae Budapest, '/in.. SaantítírAlyi-u. fl/a a „HAHANWHZO* «ifltisetéat Ara negyedérr» o >n t Keltve í P 40», :»..r-»rt«u cuidSaae «mrnatt* ji ASTtSaia* *it *'<'>• «•*'*» u itodMlHiuotr» Versenypályán. I. Korinth. 1. 9, 23. „Nem tudjátok-e, hogy akik verseny­pályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat. Ügy fussatok, hogy elvegyétek.* A régi időkben világhírre tettek szert azok a torna-versenyek, amelyeken a görög nép ifjúsága ezer és ezer néző megfeszített fi­gyelme közepette bemutatta a maga erejét, ügyességét, harci készségét... és versenyre keltek egymással a rózsás arcú fiatalok a győzelem babérágáért. A keresztyén ember is ilyen versenypályán küzd, de nem rom­landó, nem hervadó koszorúért viaskodik, hanem romolhatatlan, meg nem hervadó koszorúért. A keresztyének is egy bizonyos cél felé futnak, mint a versenytéren a boldog fiatalok, de a mi futásunk­nak a célja mégis az erkölcsi tiszta­ság és tökéletesség, amely után szent buzgalommal kell töreked­nünk, hogy elnyerjük a koronát! Ez a harc nagy követeléseket állít minden ember elé. Ebben a harcban meg kell feszíteni minden erkölcsi erőnket... mert a ver­senyzők közül nem mindenki nyeri el a koronát! Ti úgy fussatok, hogy elvegyétek! A legtöbb viaskodásból, melyet az erkölcsi tisztaságért ví­vunk, hiányzik a legkeményebb ütközet megvivása. Értem ezalatt azt, hogy az ős-ellenséggel, önma­gaddal, saját bűneiddel is vívd meg a harcot. Gyakorold erkölcsi erői­det abban, hogy önmagadat győzöd le és a Lélek diadalmaskodjék a test felett. Uralkodj önmagadon! Verd le, győzd le szenvedélyeidet, bűnös kívánságaidat, s az önmagad felett szerzett diadalt védd meg mindvégig! Azután harcolj hittel, hitben. Azt jelenti ez, hogy a küzdelem hevé­ben is tekints mindig a megfeszí­tett és feltámadott Krisztusra!... így mondhatod el te is végezetül az apostoli igét: „A nemes harcot megharcoltam... futásomat elvé­geztem. .. a hitet megtartottam... eltétetett nékem az igazság koro­nája, amelyet megad nékem az Ür, amaz igaz Bíró... az utolsó na­pon ... “ K risztus Urunk a János evangé­liuma 13. rész, 35. verse szerint kijelentette, hogy mi legyen az ő tanítványainak a „különös ismertető jele“ ? „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretitek!“ Előbbi szavaiban még azt is megmondta nekik, hogy „úgy“ szeressék egy­mást, — “ahogy“ Ő szerette őket. Krisztus Urunk minden tanítványá­nak, minden keresztyénnek „úgy“ kell szeretnie mindenegyes keresz­tyént, mint „ahogy“ Krisztus urunk szeretett mindnyájunkat. Krisztus tanítványainak tehát a szeretet a külső ismertető jele, amiről min­denki megismeri őket, mint az első keresztyéneket az üldözések idején, hogy ezek a Krisztus tanítványai, mert szeretik egymást. Akiben gyű­lölet tüze lobog, aki kisebbíti, gú­nyolja, rágalmazza, bántja, elnyomja keresztyén embertársát, az nem az ő tanítványa! Ha elindulnánk egy felfedező, népszámláló világkörüli útra, akkor mit gondolsz kedves olvasó, hány „ilyen“ keresztyént találnánk ? Len­ne akkor olyan sok millió „keresz­tyén“, mint ahogy a statisztika hi­telesen megállapítja? Én azt hiszem, „Győzd meg hát rossz kívánságod, Élj egyedül Istennek, Ártatlanság legyen vágyad, S legfőbb java éltednek, Mert ha ezt megfertőzteted, Soha vissza nem nyerheted. A megrontó, vétkes gyönyört Oh ember elkerüljed, Mert az kínba, halálba dönt, S elveszíted * menyet. Kérj Istentől t ‘, .séget Hogy a harcban te légy győztes.“ Amen. sőt nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy nem százmilliók, hanem „milliók“ sem igen akadnának! Olyan milliók, akik úgy szeretik embertársaikat, mint „ahogy“ ő szeretett minket! Olyanok, akik készek az életüket is feláldozni a barátaikért, olyanok, akik minden sértést meg bírnak bocsátani, olya­nok, akik a legnagyobb csapás ide­jén is leborulnak az örök Irgalom trónusa előtt azzal az imával, ami­vel Krisztus urunk leborult az em­berek iránt való szeretetből Ő előtte: „Legyen meg a te akaratod 1“, — olyanok, akik minden vagyonukat odaadják szent, nemes célra, olya­nok, akiknek csak az a szíve vá­gya : szeretni, jót tenni mindig min­denkivel? Van-e csak egyetlen egy olyan nagy szív, amelyben akkora és olyan szeretet volna, mint a Krisztus Urunkéban volt? Mert csak akkor volnánk igazán az 0 tanítványai, ha „úgy“ szeretnők egymást, embertársainkat, „ahogy“ Ő szeretet minket! A vesztett háborúval járó, ter­mészetes következményként beállt gazdasági nyomorúságunkban annyi ember lelke sír egy csöppecske szeretetért, meleg megértésért, egy Különös ismertető jel. Irta: Pass László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom