Harangszó, 1930

1930-07-27 / 30. szám

234

HARANÖSZÖ.

1030. július 27

magával vitte jobbágyait és a köznemességet is, amely atyafiságban volt velük, az atyafiság általában jellemző sajátsága volt a magyar nemességnek, amely 10 nemzedéken át is ébren volt. Hogy milyen hatalom volt egy földesúr, annak jellemzésére mondta el a következő epizódot Kovács Sándor dr.:

A 18. században az egyik magyar földesúr követelte a váltságot egy birtokáról megszökött jobbágyfiú után, aki papnak ment, mivel a birtokán lévő lábasjószág száma kevesbedett. Az egyházkerületi beosztás is az oligarcha családok birtokai szerint történt.

A nemesi gyülekezetek jellemző vonása, hogy papjaik csak nemes emberek voltak. A városokban viszont a városi patríciusok családtagjaiból váltak a papok. A paraszt eklézsiákban azután az lett a pap, aki még maradt.

A protestantizmus leghathatósabb Védelmezői a Felvidéken a városi gyülekezetek voltak. A céhek csaknem kizárólag evangélikusok voltak.

III. Károly idejében áttörték ezt a céhfalanxot, amennyiben nemcsak be kellett venniök a katholikusokat, de kötelezték a céheket a procesz- sziókban való részvételre.

A 18. században megindult a magyar népvándorlás dél felé, a törökök által elnéptelenített Alföldre, a termékenyebb, jobb megélhetést biztosító vidékre. A közvetlen

Az Isten népei.

Irta: dr. Schlitt Gyula. 15

Egy hatalmas épületet emeltek hamarosan a hittérítő falujában, a központban. Ez volt a telepnek a szíve. lnnél figyelték a termelés munkáját s irányították annak menetét. Ide futottak be az összes termel- vények. Minden fajta terménynek megvolt a külön raktára. Amit valaki beszállított, azt Sziklai felfektette az illetőnek főkönyvi lapján mint követelést s adott róla elismervényt. Rudnai az összeraklározott terményeket szakszerűen kezelte, egyöntetűvé tette. Az egységesen irányított termelés, az egységes kezelés oly árút teremtett a telep raktáraiban, mely csakhamar keresett cikk lett s a kereskedő karavánoknak nagy tömegét vonzotta oda. Élénk kereskedelem indult meg a hittérítő kis országában. A telepen szükséges árukat a karavánok hozták s ezek vitték a raktárakban felhalmozott terményeket. Nagy .tömegekben ment a kicserélés s az egész munkát három ember végezte. Ezek a gondok nem terhelték a lakósságot, tisztán a termelő munkával foglalkoztak. Nem törődtek a háztartás fen- tartásához szükséges eszközök beszerzésével sem. Bármire volt szükségük, azt a közös raktárból vitték, az ellenérték összegét pedig Sziklai az illető főkönyvi lapjának tarlökést ennek a népvándorlásnak a megindítására azonban a vallásüldözés adta meg. Ekkor alakulnak meg az alföldi evangélikus gyülekezetek.

Mint érdekességet említi meg az előadó Orosháza megalapítását. Ezt az alföldi várost a Tolnamegyéből a vallásüldözés miatt elvándorolt evangélikusok alapították.

Végül statisztikai adatokat sorolt föl az előadó az evangélikus egyház életére vonatkozóan. Az evangélikus egyház szempontjából szaporodási területnek jelölte meg a Vág völgyét és az Alföldet. Stagnáló területek a felvidéki bányavidékek és a Dunántúl közepe. Fogyó területek a Duna völgye és a Szepes- ség. Itt a lakosság létszámapadása ad magyarázatot. Sokan kivándorolnak.

— Az egész világon lehet találni szepesi embert, nyáron még a Sze- pességben is — mondotta derűt keltve az előadó.

Végül annak a megállapításával fejezte be előadását dr. Kovács Sándor, hogy újabban nagy figyelmet érdemelnek a városi gyülekezetek, amelyekben előtérbe nyomul a munkás és a lateiner elem.

Az ifjú szíve olyan, mini a viasz, mely könnyen alakítható. Vagy az eget, vagy a földet, vagy a Krisztus, vagy az ördög képét ábrázoljuk ki rajta.

| Nemes KárolyTj

Amint lapunk gyászrovatában már megemlékeztünk róla, eltávozott sorainkból Nemes Károly a Diósgyőri egyházközség lelkésze, a Hegyaljai egyházmegye főesperese, július hó 3-án, 72 éves korában.

Hosszú, állandó munkálkodásban eltöltött élet nyert halálával befejezést. Negyvenhat éven át munkálkodott egyházáért. Két éven át az egykori miskolci evang. gimnáziumban tanárkodon, majd a katedrát az oltárral, a szószékkel cserélve fel, elfogadta az akkor anyásított diósgyőri egyházközség meghívását 1886- ban. A híveket megszervezte Diósgyőrben, Diósgyőrvasgyárban. Gondoskodott mindenütt a vallástanításról. Fáradhatatlanul tevékenykedett. Működésének legjelentősebb alkotásai: a régi vár alatti, gyönyörű fekvésű, szép stílusú templom, a tágas papiak, a két tantermes iskola, ha- rangozói lakás. Külsőleg és bensőleg állandóan építette egyházközségét. Ritka az a lelkészi szolgálat, amely mellet eonyi „építés“ tesz tanúbizonyságot. Ha ebben a nagy munkában kiváló munkatársai, megértő támogatói is voltak, a vezetés, az irányítás, az anyagiak előteremtése mégis az ő gondoskodásáról beszél. Negyvennégy éven át pásztorkodott hívei körében s mindég a békeszerető, az ellentéteket kiegyenlítő lelkipásztor volt. Ha élte alkonyát mégis az ellentétek kiéleződése tette fájdalmassá, ez neki volt nagy lelki gyötrelme, s talán elviselhetetlen, lesújtó tapasztalása. Koporsója mellett szerető, megértő hitvesén kívül két, emelkedett társadalmi állású fia,!nagyszámu rokonsága, és egy zsúfolásig megtelt templom közönsége hullatta könnyeit, s kisérte el a miskolci temetőbe, ahol a családi sírboltba helyezték. A temetési szertartást a temp lomban: az oltárnál Tavassy (Zoltán új- csanálosi, a szószéken Marcsek János ózdi.

tozási oldalára könyvelte mint terhet. Év végén az egyes lapok mérlegei megmutatták, ki hogyan dolgozott az elmúlt esztendőben. Meglátták, hogy fogyott e vagy gyarapodott-e az illető laptulajdonos vagyona. A közösség minden egyes tagjának élete számokban feküdt a vezetőség előtt. Ahol hiba mutatkozott valakinél, azt hamar megtalálták s személyes beavatkozással, útmutatással helyre billentették az egyensúlyt. A lakósságnak egy pillanatig sem feküdt kamatozatlanul pénze. Az egyenleg után megkapták a kamatokat. Egész éven át egy fillér sem fordult meg kezükön. Bevétel s kiadás a folyószámlán nyert elintézést. így intézték el adókötelezettségeiket az állammal szemben is. Az évvégi maradvány mint követelés jött ót az új főkönyvbe. A túl- kiadás mint tartozás. Aki pedig nagyobb vállalkozásba kapott, annak erejéhez s képességeihez mérten a központi pénztárnál állt rendelkezésre. A rendszer sarkalólag hatott a lakósságra. Mindenki arra törekedett, hogy évvégi mérlege mennél kedvezőbben tüntesse fel helyzetét. E cél emelte a szorgalmat s megteremtette az okos gazdálkodást.

Minden családfő tagja volt az általános nyugdíjintézetnek. Az évi keresetnek öt százalékát mint nyugdíjjárulékot könyvelték el mindenkinek terhére. Ha betöltötte az illető hatvanadik életévét, az évi kereset harminc százalékát megkapta nyugdíj címén. Ha meghalt a családnak javára írták az összeget.

Érdekes jogi fejlődést mutatott itt az együttélés. Csak két törvénynek megtartására kötelezte magát a keresztyéni közösségbe felvett egyén. Az egyik volt: Szeresd az Istent. A másik: Szeresd a felebarátot. E két alappillérre épült a kicsinyben is megkapó, hatalmas szervezkedés. Aki szereti az Istent, annak nem lehetnek gonosz gondolatai s aki szereti a felebarátot, az nem akarhatja annak kárát, hanem minden igyekezetével előbbre jutásán fárad. Az evangélium alapján kiművelt ész, ezt megértette s megmondta minden helyzetben, mi szolgál a közösség társadalmának javára. A felállított követelmények világosan állították az ember elé a kötelességet s ennek következtében egyszerűen, átlát szóan alakult az élet is. Két bűn volt lehetséges : az Isten ellen s az ember ellen elkövetett bűn. S valóban e kettő magában foglalja a világ összes büntetőtörvénykönyveiben feltételezett eshetőségeket. Ember nem követhet el bűnt, hogy ne e két törvény közül sértsen meg valamelyiket. A telep lakosai csupán e kettőt tartották szem előtt s ritka eset volt, mikor büntetni kellett.

Nem a bűntettet büntették, hanem magát a bűnt. Egy érzésből jön a hazugság és a gyilkosság. E kettő egy és ugyanaz. Ugyanaz a jellegű folyamat. Egy gondolat-