Harangszó, 1930

1930-06-29 / 26. szám

1930 június 29 HARAN QSZO. 205 nemcsak templomépítésre, hanem bármily kulturális célra az illető kerületben. Még folytathatnék. Amiket elmondot­tunk csak vázlatos és sokszor nagyon is kiszakított vonásokkal rajzolt kép volt az orosz viszonyokról. Amit elmondottunk, mind megbízható tudósításon alapszik. Szándékosan kerültem minden olyan hirt, mint amilyen éppen mostanában is bejárta a sajtót és orosz püspöknek vadállati ke­gyetlenségei való megkinzásáról és meg­gyilkolásáról szól. Ezen híreket még nem lehet eléggé ellenőrizni, — amivel nem azt akarom mondani, hogy nem igazak.-— Enélkül is eléggé világos, hogy milyen súlyos az orosz keresztyének helyzete. De bármilyen súlyos keresztet hordozzanak is orosz testvéreink, eddig a vallásellenes atheisla propaganda még távolról sem érte el célját. Maguk a kommunisták kényte­lenek elismerni, hogy a propagandára for­dított sok pénz, az erőszak és üldözés még nem hozta meg a várt eredményt. A val­lást még nem lehetett kiirtani. Sőt az ül­dözések kohójában az igazi hit megerősö­dött. A martyrok vére ma is termékeny magvetésnek bizonyul. Minél nagyobbak a nehézségek, minél erősebb az elnyomás, annál bátrabban és határozottabban hir­detik az igét: Ut palma premitur séd non opprimitur ecdesia. Csodálatos vallásos ébredések hírei jönnek. Az Isten igéje ma jobban mutatja erejét és hatalmát, mint valaha. De mindezeket itt már nem részle­tezhetjük. Amikor ezeket a képeket ma-' gunk elé állítjuk, imádságunkban könyör- günk Istenhez, hogy könyörüljön meg gyermekein, adjon orosz testvéreinknek csendes békességes életet, amelyben neki szolgálhatnak és építhetik az ő országát. Vége. Egyetemes imagyíílés az Oroszor­szágban szenvedő keresztyénekért Hétfőn este a régi képviselőház termé­ben az Evangéliumi Világ-Álliansz ma­gyarországi bizottsága nagyszabású ima- gyűlést rendezett a Szovjet-Oroszországban sínylődő keresztyénekért. Bernét István egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, a Magyar Kélvin-Szövelség és az Álliansz bizottság elnöke mondott megnyi­tót. Turóczy Zoltán győri ev. lelkész mon­dott utána beszédet. Az Isten elleni láza­dás — mondotta — nem a gondolat, az értelem, hanem egy sátáni felbujlés, gonosz akarat forradalma. Isten azonban az erő­szakra nem felel erőszakkal, a szeretet Istene 0, „az Egekben lakó neveli, az Úr megcsúfolja az önhitt embert.“ Ha lerom­bolnak egy templomot, tíz-husz kicsiny hajlékban folyik tovább Isten imádása. Az orosz szovjet urainak tragédiája abban van, hogy azt hiszik, Isten még mindig csupán töviskoronás, megkötözött Isten és nem a világ fejedelme, lelkek ura, a sorsok inté­zője. „Isten türelmének áldozatai“ az orosz szenvedők ? Hogyan tűrheti meg mindeze­ket Isten? Ne felejtsük el: a vértanuság az igaz keresztyének száméra kitüntetés, de a mártiromság vetése mindig a legdú- sabb aratást hozta, amióta a világ áll. A budapesti baptisták dalárdájának karéneke következett Tóth Gábor vezényletével, majd a betegsége miatt akadályozott Puky Endre kénviselőhézi alelnök helyett Csia Sándor, a MÁV. igazg.-nak főorvosa, szólt a vallás- szabadság magyar földön való történetéről. Cserkész zászlószentelés a győri evang. ifj. egyesület 459. sz. „Györy Vilmos“ cserkészcsapatában. Nagyon kedves, bensőséges ünnepe volt a „Győry Vilmos^-cserkészeknek június hó 15 én. A Prot. Asszonyok Nemz. Szöv. győri fiókja, a győri Evang. Belmissziói Egyesü­let és az Evang. Ifj. Egyesület leányosztá­lya szép zászlóval ajándékozta meg a csa­patot. Különösen Demelrovits Mária ev. tanítónő, az ifj. egyl. leányoszt. elnöke fáradozott sokat. A délelőtti istentisztelet után, melyen Szabó József püspöki másod- lelkész, aki a csapatnak egyik vezetője, prédikált, D. Kapi Béla püspök nagy kö­zönség jelenlétében avatta fel a zászlót. A zászló egyik oldalán Nagy-Magyarország van, melyet a cserkészliliom foglal egybe és a csapat neve, a másik oldalon a Luther- rózsa és „Erős vár a mi Istenünk 1“ felírás. D. Kapi Béláné zászlóanya gyönyörű sza­laggal látta el a lobogót. Az avatási szer­tartáson a reformátusok részéről Parragh Árpád ref. s. lelkész, cserkószparancsnok mondott imádságot és áldást. — Utána a templomudvaron volt a zászlószegek be- verése. Egyházi, megyei, városi, honvédségi, cserkész-előkelőségek, egyházi és társadal­mi egyesületek s a csapat jőbarátai, cser­készcsapatok vertek szeget a zászlóba. Ugyanekkor kötötte fel Bencsik Gergely megyei cserkészfőtitkár a Magy. Cserkész Szövetség által küldött emlékszalagot az angliai Jamboreeról, mivel azon a csapat parancsnoka résztvett. A csapat első ha­lottja : Mogyoróssy Pista szülei is elküldték koszorújukat a hűséges kis cserkészre em­lékeztetőül. Mikiás Mihály ny. ezredes, egyházfelügyelő, a csapatszervező testület elnöke mondott gondolatgazdag megnyitó és üdvözlő beszédet. Kontár Sándor csapat­tiszt Reményik Sándornak és Bácsi Sán­dornak egy-egy szép zászlószentelési versét szavalta el a tőle megszokott precizitással. Nagyon szép jelmondatok hangzottak el a szegbeverésnél, melyek mélyen vésődtek a fogékony cserkészlelkekbe. Az ünnepség a Himnusszal ért véget. — Este 7 órakor a Szeretetházban színdarabot és több tré­fás jelenetet adott elő a csapat a közönség szórakoztatására. — A délelőtti offertórium 37.18 P, az esti 41 P volt. A csapat pa­rancsnoksága ezúton is hálás köszönetét mond mindazoknak, akik a zászlószentelést, az ünnepségeket részvételükkel emelték s akik anyagi támogatásukkal is hozzájárul­tak a csapat felszerelési és táborozási költségeihez. A Luther Otthon. A Budapesten tanuló evang. egyetemi hallgatóknak kedves otthona, az Üllői u. és a Szentkirály-utca sarkán levő Luther Otthon, ez esztendőben tölti be áldásos munkájának huszadik esztendejét. Nem nagy ez az intézet. Kicsiny, szerény és szegény, mint a mi evang. egyházunk, de bensőséges, meghitt hajléka 52 egyetemi hallgatónak, akik itt úgy élnek, mint egy nagy családnak tagjai : egymást segítő és szerető testvérek. Az intézet az egyetemes egyházé, amely azzal, hogy az értékes ház két emeletét díjtalanul bocsájtja az otthon rendelkezésére, meghozza azt a legnagyobb áldozatot, amit csak anyagiakkal küzködő egyházunk ifjúságáért hozhat. Az otthon közvetlen felügyelete a kisbizottságra van bizva, amelynek elnöke a mi evangélikus tanári gárdánk egyik kimagasló büszke­sége, az igazi lutheri lelki! Mágócsy-Diet Sándor dr. egyetemi professzor. A Luther Otthon minden ügyét szívén viselő gondos, szeretetteljes munkájában hűséges segítő­társai : Sandy Gyula műegyetemi tanár, buzgó evangélikus vezérférfiú s az evang. ifjúság apostoli lelkű, közszeretetben álló Oszkárbácsija, Scholtz Oszkár dr. egyház­kerületi főjegyző. Az ő szigorúan evangé­likus szellemű tanácsaik szerint vezeti az otthon ügyeit Vidovszky Kálmán vallás­tanár, az intézet igazgatója, aki úgy él ott a fiúk közt, mint jó bátya, idősebb testvér, mindig készen minden szolgálatra. így érthető, hogy a Luther Otthon nem szigorú rendszabályokra alapított tömeg- szállás, hanem családi hajlék, amely való­ban otthon, ahol a rendet, fegyelmet és békességet teremtő erő nem a rideg pa­ragrafus, hanem az egymást megbecsülő szeretet, a belátás, a komoly célkitűzés s mindenek felett az az evangéliumi szel­lem, melyet minden ifjú hazulról hoz s amely itt nem halványul el, sőt elmélyül. Az evangéliumi szellemet ápolja az estén- kint tartott rövid áhitat s azok az elő­adások, amelyeket egyházunk nagyjai mindenkor nagyon szívesen tartanak ifja- inknak. (Ebben az évben előadást tartot­tak az otthonban: dr. Kovács Sándor, D. dr. Raffay Sándor, Bőhm Dezső dr., Gaudy László dr., Kemény Lajos). Az ott­honnak szép könyvtára s a társalgó szo­bában több napilap és minden egyházi, továbbá minden valamire való irodalmi és tudományos folyóirat állandóan ren­delkezésre áll. A zeneszóba az erre való időben gyakran hangos a jókedvű és jó- hangu fiuk muzsikájától, énekétől. A legjobb kedély mellett csak jó munka folyhat. A Luther Otthon ifjai általában jól végzik tanulmányaikat. Sok kitűnő diákunk táplálja bennünk a reményt, hogy az otthon tagjai nem maradnak el a kiváló elődök mögött Ezután is megtartjuk a közéletben s a tudományos világban azt a pozíciót, amelyet a magyar lutheránia mindig elfoglalt. Az orvostanhallgatók összetett vizsgaversenyét ez évben is Iuther- otthonista — Eisrt Pongrác — nyerte el. A mi otthonunkban egyszerű, de igen jó és bőséges az ellátás, amit igazol a fiúk állandó jó kondíciója. A havi 72—88 pengőért ilyen jó ellátást sehol sem ad­hatnak Budapesten. Nagy gond fordítódik az egészségre. Szobáink nagyok, magasak, mindig jó levegőjüek. Intézetünk orvosa dr Zsigmondy Zoltán szanatóriumi főorvos mindig készséggel áll teljes önzetlenséggel betegeink rendelkezésére. Csak egy nagy hiányunk van. Nem tudunk kedvezményes helyet biztosítani épen a legszegényebb fiainknak. Épen ezért a múlt évben a püspökök utján min­den egyházhoz egy kérelem ment, amely csak azt kérte egyházainktól, hogy évi 5—10 pengőt ajánljanak fel a Luther Ott­hon céljaira, hogy minden évben tudjunk olcsón, vagy talán ingyen is ellátni négy öt szegény fiút. A rendkívül nehéz gaz­dasági viszonyok nem hoztak teljes sikert. Csak kevés egyház tudott segítségünkre sietni. Bizony szó sem lehet az évi rend­szeres segélyről. De azért nem adjá fel a küzdelmet az otthon vezetősége. Az’eddig beérkezett adományokat alapítványként kezelik. Egyszer mégis csak megfog az annyira nőni, hogy jelentős összeg lesz. Azért ezúton megint csak arra kér az

Next

/
Oldalképek
Tartalom