Harangszó, 1930
1930-06-29 / 26. szám
XXI. évfflyaw. 1930. június 29. 26.~sz*m. Alapított« KAPI B 6 L A 1910-b«n. Laptuiajdonoi: Oanántfill Lotner-SsOvetsSi. »» Oruttgo. Lathor-8.5?»!- tég UratalM tap]«. Kéziratok, előflietóal dijak is reH«m*ciók a KARANGSZÖ mrkatiti kladóhlratalának Szorab»thelyr« (Vasvm.) küldendők. ■lóüMtóBt «lfocad «indán «Tana. 'alkiai «a tanító iBolBlenlk mloűBH Tuirm. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Nem árthat tenéked Senki gyűlölete. g*.s '•* . •serkenU-ktadAUralal SZOMBATHELY Vu vármegye. rtókkladóhlTaUl t .Lutber-TáriaaAf * könyv ktmkedi«« Bud«p«at, vm., SuntHrályl-u. il/a. t „HARAKU8Z0“ •lOHaetóal ára negyidóm 1 P 28 I. Félérr. I P 40 I. Cloporto« kaidéiul 10*/.-o« kadTuménp. iHortkiba atéai irr« I dollar ; u utód 111 amokb« aensdérra 1 r II (111 Mindent megtartani!.,. Máté 28, 20. „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt,amit én parancsoltam néktek: és ime én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig“. M indegyikünk úgy tudja, hogy a szent keresztség által keresztyénekké leszünk... De azt már gyakorta elfelejtjük, hogy akkor keresztyénhez illő életet is kell élni, megtartván mindazt, amit Krisztus parancsolt nékünk... Mit használ keresztyén hitünknek büszke emlegetése, mit használ az Uram! Uram! hajtogatása, ha egyszer hiányzik életünkből a szeretet s a Mester parancsolatait meg nem tartjuk?... Vannak, akik úgy okoskodnak: legjobb lesz el sem is kezdeni, úgy sem sikerül a parancsolatokat betartani, szépen félreállunk a cselekvők táborától! De hát micsoda keresztyénség az, mely a tétlenségbe pusztul bele s nem követi Jézus parancsait: nem hallgatja az igét, nem szereti felebarátját és... nem tagadja meg önmagát!. .. Mások — nem mondom megmozdulnak, tesznek valamit, de csak éppen azt, ami nekik tetszik. Kiválogatják a könnyebb parancsolatokat, azt gondolván, nekik csak azok szólnak — s a nehezét elhagyják... Például: eljárnak a templomba — de emellett kárörvendve szólnak mások hibáiról; szépen adakoznak a külmisszióra — de itthon egymással perpatvarkodnak ; otthon imádkoznak — de a nyilvános éleiben százszor megtagadják Krisztust... Jézus pedig ezt mondja: megtartsátok mindazt, amit én parancsoltam néktek !. . . A fél-engedelmeskedés megszent- ségteleníti az Isten nevét!... Mit cselekdjünk hát? Talán remegve, kétségbeesve kiáltsuk: Oh, ki tudná mindazt megtartani, amit Krisztus parancsolt!?... Hát elfelejtjük, hogy aki a nagy meghagyást adta, nagy Ígéretet is adott! „íme én tiveletek vagyok minden napon“ ... Tehát a közelünkben lesz vigasztalásával, segedelmével, erejével ! Felfelé ő maga vezet, sötét völgyeken általkísér, nyomorúság, bűn, baj idején mellénk áll s vele győzödelmeskedjjnk. Ő maga segít, hogy megtarthassuk mindazt, amit parancsolt! „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít“ ... írja Pál apostol. N égy évszázad távolából zeng felénk a reformátori kürt tiltakozó szava: „Ki az az egyház ? Miért ne volnánk egyház mi is, hiszen szintúgy megkereszteltettünk, miként ti? Tanítunk, prédikálunk, hiszünk, imádkozunk, szeretünk, remélünk és szenvedünk többet, mint ti! Az az igazi egyház, amely Isten igéjét tartja és azért szenved, miként azt mi is tesszük 1“. .. Mikor az „Ágostai hitvallást“ felolvasták, a teremnek, amelyben a fölolvasás végbement, még az ablakaihoz is létrákat támasztottak eleink, csakhogy egy szót se veszítsenek el a drága igéből. Megvan-e az Isten igéi után való ez a hő vágyakozás a nagy elődök mai utódainak lelkében? — Luther, az elveknek ez a szilárd embere, kész volt a megismert igazságért akár az egész világgal harcbaszállani, de barátja, azÁgosta városában tárgyaló Melanchton, maga volt a megtestesült békehajlandóság. És mégis ennek a Uram! erősíts minket a hitben! „Krisztus Urunk eljöttében Vettük üdvünk zálogát, Isten a megtért bűnösnek Szent Fiáért megbocsát. Velünk lesz hát Krisztusunk, Tőle el nem pártolunk; Megtörik a bűn hatalma, Krisztus vezet diadalra. * Hogyha csábít a kísértő, Vész, csapás ha látogat: Oh ne csüggedj, hisz tenéked, Krisztus fogja pártodat. Légy azért te is híve, Hallgass szent beszédire, S áldjad szent nevét szünetlen Itt a földön s fent a mennyben 1“ Amen. » szelíd embernek az ajkán hangzik el a határozott kijelentés: „Mi nem engedhetünk, sem az igazságot el nem hagyhatjuk!“ És felejthetjük-e Luther választófejedelmének azokat a felejthetetlen szavait, amelyekkel a veszedelmes következmények tudatában, de annál nagyobb bátorsággal irta alá a hitvallást: „Fejedelmi kalpagom és hermelinem nem ér nekem annyit, mint a Krisztus keresztje ! ?“ Milyen magasan fölötte állanak ők sok mai evangélikus ember a körülményekkel és viszonyokkal olyan nagyon megalkudni tudó ingatag lelkének! — Az ágostai birodalmi gyűlés ideje alatt írja egyik levelében a nagy reformátor, hogy mikor kitekint az ablakán egy csodát lát. Ez a csoda: a fölötte úszó terhes fölleg, amelyet csak a szivárvány tart és az mégsem szakad reája. Terhesek a fölöttünk úszó föllegek: vájjon tudunk-e úgy bízni a mi egyházunk szivárványának a látszólag gyöngye, de mégis Luther kürtje. Zongor Béla esperes évi jelentéséből.
