Harangszó, 1930
1930-06-08 / 23. szám
1930. június 8. HARANQSZÖ 179 Ez a gyülekezet látta vendégül az idén a magyar evang. lelkészek országos konferenciáját. A konferencia megnyitása. A konferenciára az ország minden részéről sereglettek fel lelkészek. Körülbelül 70 lelkész volt együtt, köztük D. Raffay Sándor és Kiss István püspök. Ott volt Sztranyavszky államtitkár, a főispán, az alispán, a polgármester, a szolgabiró. A konferencia úrvacsoraosztással kezdődött, melyet Kardos Gyula balassagyarmati lelkész osztott János 13, 1—13 alapján felépített bűnbánati beszéddel. Utána a városháza közgyűlési termében volt a konferencia hivatalos megnyitója. Paulik János kormányfőtanácsos, nyíregyházai igazgatólelkész, az egyesület elnöke mondott megnyitót. A nemzetek között áldatlan harcok, az országok társadalmán belül nyomorúság és feslettség, a lelkek mélyén emésztő elégiiletlenség, ezek a mai kor fővonásai — mondotta. A vallási élet területén bizonyos föllendülés mutatkozik. Ma sokkal többen keresik föl a templomokat, mint akár két évtizeddel azelőtt, de azért ezen a területen is sok félszegséget láthatunk. A vallás nem annyira egybekapcsoló, mint szétválasztó erő, különösen egyes méltatlan szolgáinak mesterkedése folytán. Nem lehet eleget csodálkozni azon, hogy egy jogállam határain belül bántatlanul izgathassanak olyan emberek, akik a magyar törvények szabályai szerint megkötött házasságokat, ha azok véletlenül nem az ő oltáraik előtt áldattak meg, törvényteleneknek merészeljék mondani, ez által a vegyesházasok benső békéjét szakadatlanul zavarják. Mi — mondotta — feleke- zetiség dolgában túlságosan liberálisak vagyunk és ezért nincs meg lelkészi karunknak a maga hívei között az a segítőcsapata, amely más felekezetek papjainak oldalán ott áll. Erőteljes szavakkal sürgette a szépen nel ne dacoskodjunk! Holnap vasárnap van, jöjjön 1 Megbocsát nagyságos asszonyom, de az istentiszteletnek nem érzem szükségét — volt Rudnainak kemény válasza. Akkor megértem Rolson, hogy miért oly szerencsétlen s maga ne csodálja, hogy oly szomorú múltja van. Antónia ezzel megfordul s ott hagyja Rudnait. Antónia szavai Rudnainak szívébe vágtak. Volt min gondolkodnia egész éjjel. Másnap reggel amint be akar nyitni Hanaueréknál énekszóra lesz figyelmes s hallgatódzik. Valami vallásos éneket énekelnek bent ketten, Hanauer s felesége. Nem akarja őket zavarni, de elmenni sem tud. Fogja az áhitatos ének. Utána a bibliából olvas valamit Hanauer. Rudnai az ajtóhoz tapasztja fülét. Szívdobogva hallja : Hogy senki, aki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Szivébe feküdtek e szavak. Most imádkoznak, ő is összekulcsolja kezét s hallgatja, a szája is mozog. Mily szép is, ha a házastársak hangosan imádkoznak I Az Istennel beszélgetnek. Mily felemelő s megnyugtató a bűnös számára ez a különös beszélgetés azzal kit nem látunk s a bűnök megbocsátását Ígéri. Lelke megérezte ezt az igazságot, de elméje nem tudta megérteni, miért ? (Folyt, kör.) induló ifjúsági munka erőteljes felkarolását. A cserkész és levente munka mellett még nélkülözhetetlen az ifjúság számára a gondos egyházi munka is. A magyar ev lelkészi kar ünnepélyes deklarációja az ág. hitvallásról. Raffay Sándor püspök terjesztett elő ezután ünnepélyes elvi deklarációt, az egész magyar evangélikus lelkészi kar nevében, az ágostai hitvallás négyszázéves jubileumával kapcsolatban, amely többek között ezeket mondja : Hálás kegyelettel ünnepeljük az egyházunk egyik dicsőséges oszlopául szolgáló ágostai hitvallás megalkotásának, a német birodalmi gyűlésen való bemutatásának, elfogadásának és megerősítésének négyszázéves fordulóját. Ünnepet ülünk az Isten szentlelke újra való kitöltésének örömére, hogy a reformációban új pünkösdöt szerzett az emberiségnek és a reformáció hitvallóiban új apostolokat támasztott Krisztus anyaszentegyházá- nak. Márványba illő tömör szavakkal foglalta össze az ágostai hitvallás lényegét: Nincs senki, aki kiérdemelhetné, kijárhatná, nincs egyház, testület, szervezet, tekintély vagy hatalom, amelyik kezeskedve biztosíthatná, vagy gőgös szívtelenséggel eltilthatná a Krisztusban hívő ember ineg- igazulását és üdvözülését. Találóan mutatott rá, hogy miért nincs nekünk szükségünk több szentségre: A keresztségben az ember adja magát egészen az Istennek, az úrvacsorában az Isten adja magát egészen az embernek. A gyűlés kimondotta, hogy a deklarációt kinyomatják és az évfordulón minden gyülekezet szószékéről felolvassák. Üdvözlések. Ezután az üdvözlések következtek. Elsőnek Kiss István, a vendéglátó dunáninneni egyházkerület püspöke mondott beszédet. Ferenczy Károly, a nyíregyházi tanítónőképző és leánykálvineum igazgatója az Országos Református Lelkész-Egyesület részéről beszélt igen lelkesen, a reformátusok testvéri érzületét hangoztatva. Horváth Sándor polgármester Balassagyarmat ünnepi örömét fejezte ki. Mihalovics Samu nógrádi főesperes az egyházmegye, Bérezés Lajos igazgatótanító az Evangélikus Tanítóegyesület megbízásából köszöntötte meg az országos konferenciát. Előadások az ágostai hitvallásról. Bruckner Győző miskolci ev. jogakadémiai dékán tartotta az első előadást: „Az ágostai hitvallás magyarországi válfajai“ címen. Ismertette azokat a hitvallásokat, melyeket a magyarországi evangélikusok készítettek, leginkább a felvidéki szabad királyi városokban, az ágostai hitvallás alapján s amelyek róm. kath. egyházi és királyi megerősítést is nyertek, mint szervezkedési alapok. Ez a kiváló előadás meg fog jelenni abban az emlékkönyvben, mely az ág. hitvallás négyszázados évfordulója alkalmából a miskolci jogakadémia szerkesztésében és kiadásában német és magyar nyelven fog megjelenni s amelyet itt is melegen ajánlunk híveink figyelmébe. Mig az első előadás az ágostai hitvallás történetébe vezetett, a következő annak lényegét tárta fel a konferencia előtt. D. Kiss Jenő, a soproni hittudományi kar dékánja tartotta ezt az előadást „Az ágostai hitvallás és az Újszövetség“ címen. Az ág. hitvallás középpontja, ha nem is formai szempontból, do lényegileg a hit által való megigazulás. Vannak, akik ép ezért azzal a váddal illették az ágostai hitvallást, hogy az új- szövetségi isteni kijelentésnek csak egyik részletét, Pál apostol theológiáját, hangsúlyozza s nem annak egészébe visz bele minket. Világosan kimutatja, hogy az egész történelem nem más, mint a bűn és a kegyelem harca, mely vagy a vallási képmutatásba, vagy a kétségbeesés szírijére vezeti az embert Krisztus nélkül. Az újszövetségi kijelentés középpontja és lényege Isten válasza a kegyelmét hiába kereső embernek : Aki hiszen, üdvözül. Az ág. hitvallás tehát az Újszövetség a legszorosabb lényegbeli kapcsolatban van egymással. Ebben van az ágostai hitvallás örök értéke és igazsága is. Az ellene négyszáz esztendővel ezelőtt írt cáfolat egyetlen tételét sem tudta megingatni s azóta is diadallal áll minden ostromot. És nem is fog meginogni soha, mert maga az Írás sem inog meg soha ama ígéret szerint: Az én beszédeim soha el nem múlnak. Vallásos estély. Az előadások alatt egy küldöttség vitte ki a temetőbe Kemény Lajos budapesti lelkész, az egyesület titkára, vezetésével a lelkészi kar kegyeletének koszorúját D. Baltik Frigyes dunáninneni püspök sírjára. Előadások után pedig közebéd volt, melyen a nívós felköszöntők egész sora hangzott el. Este 6 órakor a templomban vallásos estély volt. Az estélyt Paulik János elnök megnyitója vezette be, aki lendületes szavakkal köszönte meg a balassagyarmatiak vendégszeretetét. Az estély központjában Szűcs Sándor magyaróvári lelkész előadása volt, aki a hit által való megigazulásról tartott tartalmas és bátor előadást. Rámutatott azokra a törekvésekre, melyek a mai társadalmi és vallásos életben újra csak a cselekedetek megigazító erejét hirdetik. A római katolicizmus a maga világuralrai törekvéseivel akarja biztosítani a földöntúli mennyországot, a szocializmus szervezkedő propagandával a földi menyországot, de mindkettő cselekedetek által akar célhoz érni. A háború bizalmatlanná tette az embert mással szemben, de az önbizalom még mindig itt maradt. Megigazulás és béke azonban ma is csak a hit által található meg. Szlancsik Pál, verselő lelkészi gárdánknak ez az izmos tehetsége, pusztaföldvári lelkész, aki maga is Nógrád szülötte, „Szülőföldem“ címen szavalta el egyik versét. Kuntz Henrik szegedi fogházi lelkész jubiláris verseskötetóből tartott felolvasást. A balassagyarmati prot. énekkar Szulassik Zoltán ref. lelkész vezetése alatt több számmal is lélekemelőén működött közre a hatalmas közönségü estélyen. Az estély végeztével a nőegylet látta vendégül a konferencia résztvevőit az ifjúsági egyesület helyiségében teára, mely rögtönzött számokkal egész kis irodalmi estté nőtte ki magát. Gyakorlati előadások. Másnap reggel Magócs Károly irsai lelkész tartott reggeli áhítatot, lélekbe mar- lcolóan beszélve a gutaütött fájdalmáról: „Emberem nincsen“. A lelkipásztor után sóvárgó egyén, a munkatárs után sóvárgó lelkipásztor s a nagy munkát irányító Jézus ajkán is hányszor van ott ez a panasz: „Emberem nincsen 1“ Felnyitotta a szemeket nemcsak a feladatok meglátására, hanem a megoldás meglátásra is: Ótt áll
