Harangszó, 1930

1930-01-19 / 3. szám

18 HARANQSZÓ. 1930. január Í9. Mikor van az evang. keresztyén embernek igazán hite, vallása ? * Az evrng. keresztyén embernek csak akkor van igazán hite, vallása, ha Krisztusi és az ő evangéliomát nemcsak jónak, szépnek, igaznak ismeri el, hanem ha Isten akarata, Krisztus evangélioma szerint él is és erre az egyedüli fundamentumra építi fel: az 5 földi életét, egész jövőjét, ideig és örökké tartó boldogságát Erre pedig csak úgy képes, ha a Krisztusban igazán hisz. Csak a ki Ő benne hiszen, az üdvözöl. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus. 1. Jn. 2, 22. hiennek kegyelme a Jézus Krisztusban való hit által jelent meg. Rom. 3, 24. Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te há­zad népe. Ap. c el. 16, 31. Azért nem szégyenlem a Krisztusnak evangéliomát, mert Istennek ha­talma az, minden hívőnek üdvösségére. Róm. I. 16. Az én tudományom nem az enyém — mondá Jézus — hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ö akaratát, megismerheti e tudományról vájjon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok ? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság. Ján. 7, 16—18. élet. 1829-ben született, édesatyja a nagyenyedi főiskola jogtanára, később a kultuszminisztériumban államtitkár. Családja hagyományai a nemzet oltára mellé állítják. Boldogan látja a szabadság nap- virradtát, az 1848-iki márciusi ese­ményeket, majd utána gyászba- borultan szenvedi a nemzet meg­aláztatását s minden nyomorúságát. Nehogy az osztrák hadseregbe be­sorozzák, Gömörmegyébe bujdosik s nevelő lesz a Szentmiklóssy csa­ládnál. Sokfélét tanult és több élet­pályára előkészült. Theologiai ta­nulmányokat is végzett, sőt lelkésszé is avatták. A költészettel is csak­hamar eljegyzi magát. A nagy idő kedvez neki. Megismerkedik és levelez Arannyal, Petőfivel, Vörös- martyval. A nagykőrösi gimnázium­ba kerül az irodalomtörténeti tan­székre. Mikor azután arról van szó, hogy erre a tanári székre meghívhatnák Arany Jánost, nem gondolkodik sokat, hanem elvál­lalja a matematikati tanszéket, csakhogy Arany János eljöhessen Nagykőrösre. Később Erdélyben lelkészként működik. Arany biz­tatására mindig többet foglalkozik a költészettel. Nyelveket tanul, ide­gen költőket tanulmányoz. Shakes- pearet kezdi fordítani, azután Mo­herét, Dantót, Goethét, Schillert stb. Eredeti költeményeket, epikus munkákat, drámai műveket ír. So­kat tanulmányoz, állandóan tanul. És ír, folyton ír, reggeltől estig. Könyvei egymásután jelennek meg, lassanként egész könyvtárra megy könyveinek száma. Később azután országgyűlési képviselő lesz, majd a minisztéri­umba megy és ott működik édes­apja örökében. Az egyetemen is tanít, irodalomtörténeti előadásokat tart. 1884-ben a dunamelléki ref. egyházkerület püspökévé választja s ettől kezdve egész haláláig hű­ségesen kormányozza egyházkerü­letét. De azért mindvégig hű mun­kása marad a magyar irodalomnak s egyik legtiszteltebb vezető em­bere a magyar szellemi életnek. Költeményei közül különösen kedvesek családi költeményei, me­lyekben igazi tiszta szeretet szólal meg. Családja számára nem akar Illés lángszekere, avagy északi fény lenni, hanem csendes szerény­séggel mondja: Légy világító pásztortűz Zöld szőllőhegy oldalán, Vagy légy lámpa a családi Boldogságnak asztalán. Szereti a boldog, meleg családi tűzhelyet. Odakinn zimankós az élet, benn világít és melegít a hű­ség és szeretet. Szeretete nem önző, saját boldogságát kereső, hanem önmagát feláldozó, csendes szol­gálatos élet. Egyik énekében azt Írja. hogy ő legyen az utolsó, akit elföd a koporsó. Hadd sirassa végig élete minden boldogságát. Hogy mikor mind sirba vittem, Akiket szerettem itten: Eilis Isländern. Wildhofer Pál úti emlékei. 1927-ben eszperantó világkongresszus volt Edinburghban, Angolországban. Egy győri evangélikus fiú, Wildhofer Pál, elha­tározta, hogy kimegy erre a vilaggyűlésre, még pedig kerékpáron. Meg is tette. Ezen a vilaggyűlesen természetesen feltűnést keltett a merész vállalkozó fiú. Megismerkedett dr. Ernest Andrew Ro­gers amerikai professzorral, aki meghívta őt Amerikába, hogy az ő iskolájában foly­tassa tovább tanulmányait és tanítsa ott egyúttal az eszperantó nyelvet is. Meg is szerezte számára az amerikai útlevelet s a fiú 1928 januárjában útra is kelt. Az alábbi útleírás egy részlet Wildhofer Pál leveléből. Amerikába értünk. Már egész sötét volt. A parii épületek sok színes fényrekláma tükröződött vissza a vízben. Sok kivilágított hajó még fokozta a látvány szépségét. A szobor közelében lévő lámpa úgy van el­helyezve, hogy az egész alakot megvilágítja és mint egy felkiáltójel emelkedik a sok apró fénycsillag közül. Gyönyörű látvány. Közben vizumkontroll volt. Mikor rám ke­rült a sor, azt mondta az amerikai tiszt, hogy Ellis Islandra kell mennem. Most mi leszl Képzelhetik hogy be voltam gyulladva. Talán visszaküldenek I Megérkeztünk a dokkhoz. Rengeteg ember várta a hajót. A szárazon is, a hajón is játszott a zene­kar. Megindultak az utasok kifelé, elbú­csúztam az ismerősöktől, kikkel összeba­rátkoztam a hosszú ut alatt, kiket talán sohasem látok viszont. Ez olyan szívkeserítő volt s ezt még fokozta, hogy ők mind, mind mentek, nekem pedig maradnom kellett. A hajón alig maradiunk ötvenen. Közben az oberstewerd felvilágosított, hogy csak iratvizsgálas miatt kell Ellis Islandra men­nem. Másnap délelőtt egyik tengerésztiszt jött és mondta, hogy egy úr akar velem beszélni. Kivezetett a hajóból és lenn a dokkban találkoztunk, dr. Smith ügyvéd volt, akinek a professzor felkérésére gon­doskodni kellett rólam. Német ember. Csak 2 percig beszélgettünk egy kerítésen ke­resztül, azután visszakisértek. Mintha rab lettem volna. Többi utitársaimat nem en­gedték le, csak levelet válthattak hozzá­tartozójukkal. Én kivétel voltam, tehát az itt is van, ^kér nálupk. A vámvizsgálaton csak belenézték a kofferBa, alaposan nem nézték át. Kihajóztunk újra%« a szabadság szobrot másik oldalon hagytuk el. Érdekes lett volna a hajókázás más körülmények között. A szigeten kikötöttünk, azután or­vosi vizsgálat alá estünk. Igen szigorú vizsgálat volt. Különösen a tüdőnél. Egy férfit betegnek talaltak, visszaküldték, pedig felesége is vele volt Azután egy nagy te­rembe vezettek bennünket, az iratainkat felülvizsgálták. Vannak itt olyanok is, akik­nek rendben van az iratuk, de nem jött értük a parton senki. Van. aki már 7, 8 napja vár, mert egyedül nem eresztenek ki senkit a kontinensre Meg kell várniok, míg értük jönnek. A hivatalban ül egy né­ger férfi és néger nő is. Angolul úgy be­szélnek, hogy dacára egy évi európai angol tudásomnak, egy kukkot sem értek belőle. Szerencse, hogy németül is beszelnek. Uti- társaim mór mind eltűntek mellőlem, telje­sen idegenek közé kerültem. Már két órája várakozom, nem tudom miért. Keserű kós­tolót kaptunk az amerikai szabadságból. Fogva vagyunk, mint a rabok. És milyen gyanútlanul kerültem fogságba. Az ablakon keresztül nézegethetem New-Vork legszebb városrészének kivilágí­tott szörnyetegeit és a hajókat. Elvették útlevelem, átküldték egy szobába, hogy otl várjak. Csak azt nem mondták, meddig a*.'»#-»

Next

/
Oldalképek
Tartalom