Harangszó, 1930
1930-05-11 / 19. szám
146 HARANŰSZÓ. 1930. május j 1. Mint minden esztendőben, úgy az idén is bekopogtatnak legközelebb nálad a házról-házra járó gyámintézeti gyűjtők s kegyes adományt kérnek a Gyámintézet oltárára. Fogadd őket szívesen s írd be nevedet megfelelő adománnyal a gyámintézet gyűjtőívére. S ha a gyűjtő megfeledkezne rólad s nem kopogtatna be hozzád, küldd el a te adományodat lelkipásztorodnak, az majd eljuttatja a megfelelő helyre. A in. é. gyámintézeti közgyűlés elhatározta, hogy az elnökség a gyámintézet központi bevételének gyarapítása végett külön levélben kérje fel a gyámintézet tehetősebb barátait. Ne vedd rossz néven, ha majd Te is ily level.et kapsz s ha majd Téged is megkérünk, áldozz valamit a „Központi gyűjtésre“ is, amelyre eddig 3 hívőnk már 100 P-t áldozott s amely gyűjtés hivatva lesz 1—2 gyülekezeten ki- adósabb módon segíteni. S ha nem kapnál ily levelet s mégis szeretnél hozzájárulni ehhez a gyűjtés- küldd el a te adományodat a cél megjelölésével a Magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet pénztárába Budapestre. IV. Deáktér 4. sz. alá. A m. é. közgyűlés Isten iránti hálával tudomásul vette, hogy a magyarhoni szegény gyülekezeteket s intézményeket elejétől fogva oly testvériesen támogató német- országi Gusztáv Adolf-Egylet 1932- ben ünnepli meg fennállásának százéves jubileumát. Megbízta az Az Isten népei. Irta : dr. Schlitt Gyula. 4 Rudnai Fiúméba ért, itt ki kellett szállnia, nem ment tovább a vonat. A végtelenbe nyúló tengernek meglátása jótékonyan hatott meggyötört lelkére. Képzeletében a tengernek ringó hullámaira bizta magát, hogy a világ végére vigyék, hol nem ismeri senki, hol még egyszer nyugodtan nézhet az emberek szemébe, ügy érezte, hogy szivéből az aggodalom ráfolyik a tenger vizére s az elnyeli. Megköny- nyebbillt. Eddig nem érte semmi kellemetlenség. Simán ment minden. Talán sikerült a megtévesztés és nem köröztetik. Akkor pedig az emberektől nincs mit félnie, azok halottnak hiszik. A bűntudat nem bántotta. Ha néha jelentkezni próbált, a hitetlenség hamarosan elnyomta. Az Istentől nem félt. Egy csapszékben vett lakást, közel a tengerparthoz. Jobb helyen nem mert mutatkozni, mert félt, hogy ott meglátják rajta, hogy gonosztevő. Szedett-vedett népség volt a társasága. Rudnai érezte ugyan, hogy nem valami előkelő helyen ütötte fel tanyáját, de megszokott. Jól érezte magát köztük. Könnyebb sülyedni, mint elnökséget, hogy az ez alkalommal a Gusztáv Adolf-Egylet javára esz- közlendő gyűjtés céljaira készített perselyekből kellő számút szerezzen be s azokat hazai gyülekezeteinkben helyezze el. Eddig közel 70.000 perselyben szed a Gusztáv Adolf-Egylet mindenütt a nagy világban fillérekben adományokat a jubileumi alapra, amelyről azt várja, hogy legalább is egy millió márkát jövedelmezzen. Gyámintézetünk 1200 perselyt készíttetett s minden evang. iskolateremben, minden papiakban s azonkívül egyes buzgó híveknél is akar egy-egy ilyen perselyt elhelyezni. Kérjük az igen t. tanítókat s tanárokat, lelkészeket s híveket, fogadják ezeket a perselyeket szívesen s legyenek azon, hogy azokba hetenként nehény fillér kerülve, magyarhoni Egyházunkhoz méltó összeget tehessünk majd le 1932-ben a G. A. egylet oltárára. A Gyámintézet évi házigyűjtését, a központi gyűjtést és a Gusztáv Adolf-Egylet javára eszközlendő jubileumi fillérgyüjtést hittestvéreinknek szeretettel ajánljuk szerete- tóbe. Gusztáv Adolf életét adta oda evangélikus hittestvéreiért. A Gusztáv Adolf-Egylet s annak édes testvére, az Egyetemes Gyámintézet azt kérdezi: Mit adsz Te ? Budapest, ill. Sopron, 1930. Mi- sericordias Domini vasárnapján. Zlermann Lajos Báró Feilíiscli BertMá a magyarhoni e. e. e. a magyarhoni a. e. e. Gyámintézet e. elnöke. Gyámintézet v. elnöke. emelkedni. Napközben a tengermelléken csatangolt, távol a várostól, távol a tlszte- séges emberektől. Órákhosszat üldögélt egy sziklán. Volt ideje gondolkodni. Családja csodálatosképpen hidegen hagyta. Oly mindegy volt neki, azokkal vagy azok nélkül. Csak ne fedezzék fel. A vallástalan léleknek ez sajátsága. A változó viszonyokkal meglazul benne minden kötelék, melyet annak előtte szentnek tartott. így volt ez nála is. Estéit a csapszék ivójában töltötte s itta a nehéz dalmát borokat. Ilyenkor érezte magát a legjobban. A durvaságoktól hangos lebuj, a füstös, áporodott levegő, a mámor volt az ő világa. Annyira hozzádurvult a rendes társaságához, hogy nem különbözött semmiben a züllött tengerészlegényektől . Különösen egy Róbert nevezetűvel barátkozott össze. Egy fekete képű szerb volt ez. Fütő volt egy hajón. Bozontos szemöldöke alól a gonoszság leselkedett elő minden változatában. Ez pénzt sejtett Rudnainál, s hálójába vonta. Utóbb már közös szobában laktak. A pénznek rövid idő alatt nyakára léptek s Rudnainál gondterhes napok köszöntöttek be. Munka után kellett nézni. Róbert a rakparton szerzett neki egy kis napszámot. Egész nap zsákot hordott. KeÄnna kir. hercegasszony a győri eY. cserkészleány avatáson. A * prilis hó 27-én tartotta avató ünnepélyét a győri ev. cserkész leánycsapat, amely alkalommal az ünnepélyen megjelent Anna kir. hercegasszony, ki az elődök példáin indulva járja az országot a női ideálok, a magyar nőcserkészet megteremtése, a magyar munka érdekében. A hercegasszonyt a pályaudvaron D. Kapi Béláné, Német Károly dr., főispán, Szanter Ferenc dr., polgár- mester és feleségeik, Skultéthy Miklós alispánhelyettes fogadták. A cserkészzenekar által játszott Himnus hangjai mellett a főhercegasszony és kísérete a földíszített városházára vonult, ahol is a zsúfolt közgyűlési teremben folyt le a megkapóan szép cserkészünnepély. Az Iparos Dalkör éneke után D. Kapi B. püspök köszöntötte hódolatteljes szavakkal a főhercegasszonyt. Lindenmeyer Antónia, a cserkész leányszövetség országos elnökének előadása, majd Szijj Jolán szavalata után, ki Späth Gyula „Magyar nő“ c. versét szavalta el, kezdetét vette a fogadalomtétel és avatás. Miután D. Kapi Béláné és D. Kapi B. elfogadták a „Nádasdy Tamásné, Kanizsai Orsolya“ leánycserkészcsapat nagyasszonyi védnöki tisztségét s a nagyasszony letette a főhercegasszony előtt a fogadalmat, megalakították a közel 50 tagú serves kenyér volt ez. Lakásukat sem tarthatták s éjjelre egy barakban húzódtak meg. * Különös dolog történt egy nap Rudnai- val, ami kiforgatta nyugalmából. Munka közben megpillantott egy sovány urat, majd összeroskadt a zsák alatt ijedtében, Sziklainak nézte. Arcát a zsák alá húzta. Fellélekzett. Nem ismerte meg. De nyugalma oda volt. Mit kereshet itt Sziklai? Csak őt. Nyomon van s előbb-utóbb rátalál. Ugyanazok a kellemetlen érzések zúgtak át rajta, mint azon a sötét éjszakán, mikor menekült. Újra átélte a nagy izgalmat, de most valahogy jobban fájt neki, mint akkor. A munka teher volt néki ma, folyton Sziklait látta s alig tudta megvárni az estét. Karonfogta Róbertét s vitte a csapszékbe. Folyt a bor. Rudnai olyan volt, mintha megbomlott volna. Ivott. Fel felordít, mint a megsebzett vad, mely halálát érzi. Veri az asztalt, rúgja a padlót, hogy beleinog a rozoga épület. Róbert megrémül, nem tudja, mire vélni a dolgot. Szeretné csillapítani. Nem lehet. Ott akarja hagyni, nem engedi. Róbert józan maradt ezúttal. Vigyázott magára. Reggel munkába kell állnia a hajón, itt pedig csak tiszta fejjel szabad dolgozni. Hosszú útra mennek. Megkerülik Afrikát. Ezért szeretne egyszer szabadulni. (Folytatjuk.)
