Harangszó, 1930
1930-04-27 / 17. szám
XXI. évfoSyaist. Í930, április 27. 17. szám. Alapította K API BfiL A uno-ban LaptuUjdonos: Dnnántfill LntüBr-SsdTstsSfl. ti Ornríjro. I.uther-SiŐYri- ■ég hlraUIoi lapja. tüóalratok, slAűaotial dijak és reklamációk a HARANGSZO aierkearií kiadóhivatalán«* Szombathelyre (Vasvm.) küldendők. ■ldüaeléat elfogad mlsden •veiig, leikéit ál Unité. ■soJBlBOlk nlnúsK Tirtrn». Él Krisztus, hát mit bánkódom 1 Szívből szeret, azt jól tudom. 3£«rkMxtö-kfadófclvalal SZOMBATHELY Vas vármegy«. nókklatlóhlvatal s .Luther-Táraaaág* kOny* kareakedéaa Bitdapaal, VM„ Saentklrályl-u. *1/1. 1 „KAUANHSZO“ alO&ietésl ára negyedért« 1 P 28 I. Félérre 1 P 40 I. Caoportoa küldéiiel 10*/«-oe kedvezmény. Amerikába agáéi tm I dollár; ix utódállamokba negyedért! I r H Hl Ünnepek után... I. Korinth. 1. 13, 13. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három ; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.“ E lmúlt a böjt csendes ideje... hátunk mögött van már a bo- rongós hangulatú nagypéntek... s a feltámadás csodás ünnepe: a husvét. Ünnepek után vagyunk... Tegyük fel a kérdést: mit vigyünk magunkkal az ünnepek áldásaiból további vándorutunkra ?... Mit vigyünk magunkkal? . . . Első sorban is azt az erős, nagy hitet, hogy Krisztus meghalt, el- temettetelt, feltámadott — érettünk, a mi megigazulásunkért... Igen, Uram Jézus! hiszem és vallom egész szívemmel, hogy a te véred- hullása, a te igazságod nekem minden kincsem, fehér, lakodalmi köntösöm, amelyben megállhatok az én Istenem előtt, ha maga elé szólít számadásra!... Ezt a nagy igazságot, jól szívünkbe zárjuk!... Azután vigyük magunkkal azt a boldogító reménységet, hogy egyszer minden harc, minden küzdelem, minden törődés véget ér... és minden szenvedés, minden megaláztatás elfordul. Jézus sírja, ott az arimathiai József kertjében, a választó határmesgye a megaláztatás és a felmagasztalás állapota között. A siron innen van a meg- verettetés — a siron túl a győzelem ; a siron innen van a nyomorúság, a megcsúfoltatás, a kereszt — a siron túl a dicsőség, a meny- nyei trón, a mennyei korona... Nálunk is csak a sírig tart a sóhaj, a köny és a fájdalom, s akkor elérkezünk a nagy fordulóponthoz, következik Isten fiainak szent szabadsága, a tökéletes öröm, az örök élet az Isten jobbja felől .. A Jézus sírjánál s a magunk sírjánál is — ez a mi törhetetlen reménységünk. Vigyük ezt magunkkal, hogy legyen vigasztalásunk, míg járjuk a bujdosás mezejét!... ... És még valamit ne felejtsünk a szívünkbe zárni: a szeretetet, mert ha ez hiányzik, akkor „a legnagyobb“ hiányzik! Ne fogyatkozzék hát meg szívünkben a szeretet sohasem. Ne felejtsünk el hálát adni a Krisztus nagy szerelméért, értünk viselt szenvedéséért, s üdvözítő haláláért! így ő maga tart meg minket a szeretetben... szenvedésének és halálának örök dicséretében ... Hit... remény... szeretet... e háromban magát a Krisztust visz- szük magunkkal!.. Uram maradj hát velünk hitünkben, reménységünkben, szeretetünkben! „Légy hív, állj meg szent hitedben, Nagy kegyelmét ne feledd, Lásd, ő már keresztségedbeti Frigyre lépett teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg s ne bocsásd el őt! Oh, ha hitszegővé lennél, Örök kárhozatba mennél. Légy te hív a reménységben, Isten látja sorsodat, El ne csüggedj az Ínségben, Vesd rá minden gondodat. Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül; Aki bízik az Istenben Sohasem marad szégyenben. Légy hív hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett; Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet. Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát; Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress!“ Amen. * Életöröm. Irta : Pass László. H a egy nagy város életét végignézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az emberekben hihetetlen nagy a jó kedv, az életöröm. Az arcokról az az érzés ragyog, hogy „mily csodásán szép is az élet! Mily édes az élet itala!“ Csupa nóta, muzsika, mutatás egy nagy város éjszakai élete, melyben késő éjfélig szórakozik az emberek nagy tömege. Kérdés, hogy ez a „jókedv“ nem hazug-e? kérdés, hogy ez az öröm az igazi életöröm-e, amely másnap reggel a hivatalban, a gyárban, az üzleti irodában, a műhelyben is ilyen ragyogó marad, vagy csak mesterségesen keltett, erőszakolt öröm ? Miért is szórakozik a nagyváros népe olyan sokat ? Azért, mert az egész napi élete őrült, gépies robot és törtető hajsza, ahol idegek őrlődnek, életek emésztődnek, szívek morzsolódnak. Abban az élethajszában ezer árnyék kiséri a küzdő embert: a holnap ezer gondja. Ezek még gyilkolóbbak, mint a napi küzdelem. Az árnyékok, a gondok elől a kacagó, muzsikás, nótás, táncos élet forgatagába veti magát az élet elől menekülő ember. Elzsibbasztja, elzsongítja az idegeit, a lelkét, elfelejti a holnapot, amelytől nem ér rá „élni“. A mulató élet víg kacaja mögött a halálra Ítélt élet zokog segítségért kiáltva. Az a ragyogó életöröm: az egyedüllét gondjaitól való menekülés, színes függöny, amellyel eltakarják az élet valóságát egy-két órára, hogy ne lássák. Ez nem életöröm. Hiszen nem a jókedvüek, hanem a rosszkedvűek mennek oda mulatni, nem az „élni szeretők“, hanem az élettől menekülők.
