Harangszó, 1930

1930-03-30 / 13. szám

1930 máicius 30 HARANQSZO. 101 Levél az égbe. Irta: Stoll Ernőné. Édes uram — olyan, de olyan kimondhatatlanul nehéz az életem nélküled! Ma már kilenc hete annak, hogy eltávoztál, hogy búcsút intettél nekem — egy boldog viszontlátás reményében, ám, ennek a boldog re­ménységnek a tudásba való sugár­zása — csak a mi Úr Jézusunk előtt ismert — hogy mikor következik be ?! Mikor szabud énnékem is utánnad mennem, a mennyei Jeruzsálembe — az arany utcák városába ?! A mi drága üdvözítőnk tanítása szerint, ha valamit forró imádsággal az Ő ne­vében kérünk a mennyei Atyától — megadja nékünk! Oly sok lenne a kérni, a könyörögni valóm! Nyílik a hóvirág. Nyílik az ibolya, a mi ked­venc virágunk és Te már nem örül­hetsz itt vélem: — ibolyának, hóvi­rágnak. Fejfádat fűzöm körül — hogy az égi otthon csillagablakából lássad — mint simulnak az illatos, selymes szirmok szellemlényedhez — mert ér­zik — mennyire imádtad kikeletnek e bájos hírnökeit. Vájjon ott — a te mennyei otthonodban milyen virágok nyílnak — így tavasz időn ? — Ta­lán mindig és csupa liliomok ? Fehér és kék báisonyszirommal — és Te — én édes uram — le-lehajolsz egy-egy illatos kehely fölé és azt gondolod: miért, hogy Ilonka is nem látja eze­ket! Elém hozza a lelkem szeme, a túlvilág szépségét, amit Te már a valóságban látva, Üdvözítő boldogsá­gát is élvezheted. Vágyódom oda én is. Vágyom a lelkek honába, ahol nincs többé könny, nincsen fájdalom. A szen­vedést a föld ölén hagyva, ki-ki elveszi odaát, a számára fentartett hajlékot. Nekem úgytetszik, mintha ott majd egy gyönyörű álomországban járnék. A „szeretet“ honában, ahol valóban az Úr Jézus nyomdokán lebeg minden Lélek. Ahol már mindenki jó, min­denki csak egyre törekszik: megkö­zelíteni az Úrhoz való hasonlatossá­got, mely az Ő parancsolatából, mint az égi virágok legszebbikéből fakad: „Szeressétek egymást, mint ahogyan én szeretlek titeket.“ Suttogását hallom az én felköltö­zött drága, lelkemfelének, aki ezt mondja: „ Ne fájjon néked az egye- dülvalóság sohasem! Ha tudnád, hogy mennyire nem vagy elhagyatott. Letörlöm a könnyeimet, — hogy néki meg ezeket látni — ne fájjon az ezerszer áldott szive: „mely örökké a szeretet dalát dalolta“. egyröl-másrOl A mindennapi életből. A frontharcos-mozgalom egységéért. A MOVE országos frontharcos- mozgalom esztendők óta munkál­kodik azon, hogy a világháború volt magyar frontharcosait egy közös táborba tömörítse és úgy a magyar társadalom, mint az illeté­kesek figyelmét az elhanyagolt frontharcos-kérdések felé irányítsa. Erinek a szívós és lelkes munkál­kodásnak eredményeként a front­harcos-kérdésnek a közérdeklődés előterébe kerültek és úgy az ille­tékesek, mint a legfelsőbb társa­dalmi körök ma már a legkomo­lyabb vonatkozásban foglalkoznak ezzel a sokáig elhanyagolt nemzeti problémával. A napokban egy új frontharcos szövetség alakuló gyűlésre kértek engedélyt a rendőrségtől, melyet azonban a főkapitány nem enge­délyezett. A gyűlés betiltásával izgalmas tenorban foglalkoztak a lapok és vitéz Horthy István lovas­sági tábornok személyének a be­kapcsolásával igyekeztek „szenzá­ciós“ hátteret festeni Prónay Pál magánvállalkozásának, mely a már meglévő és a MOVE kebelében vitéz Borbély-Maczky Emil vezetése alatt működő Országos Frontharcos Szövetség egységét meg akarja bontani. Az a nagyarányú szociális, társadalmi és gazdasági programúi, melynek keresztülvitelét ez a ko­moly szervezet már meg is indította minden frontharcos számára, teljes bizonyságot nyújt, hogy egy újabb Szövetségre, mely minden körül­mények között az erők szétforgá- csolásához és ezzel a várható ered­mények lényeges csökkentéséhez vezetne, nincs szükség. Sőt minden ilyen törekvés egyenesen kárára van a frontharcosok eminens ér­dekeinek. Erre való tekintettel ezúttal is­mételten hangsúlyozta a TESZ ál­lásfoglalását ebben a kérdésben, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel kizárólag a MOVE Orszá­gos Frontharcos Szövetséget támo­gatja és egész erkölcsi súlyát latba veti, hogy ennek sokat Ígérő tevé­kenységét kontra alakulatok meg ne zavarják. A TESZ vezetőségének az állás­pontja, hogy a frontharcos mozga­lomnak komolynak, fegyelmezett­nek és egységesnek kell lennie. A mozgalommal kapcsolatos front­harcos-kérdéseket a rendelkezések­re álló nemzeti erők összefogásával lőhet egyedül és kizárólagosan megoldani. A MOVE országos front­harcos-mozgalom ezeknek az el­gondolásoknak a jegyében működik és ezért a TESZ minden szervezeti erejével küzdeni fog a frontharcos társadalom egységéért. HETI KRÓNIKA. A Kormányzó ünnepélyesen megnyi­totta a remek mezőgazdasági kiállítást és vásárt. A minisztertanács elfogadta a tör­vénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény- javaslatot. Valkó külügyminiszter Angorába utazott. — Kicserélték a magyar bolgár barátsági egyezmény okmányait. — Vess népjóléti miniszter nem járult hozzá a Társadalombiztosító Intézet járulékainak emeléséhez. — Wekerle Sándor pénzügy- miniszter benyújtotta az 1930—31. évi költ­ségvetést. 30 és félmillió pengő csökkenés mutatkozik az új költségvetésben. 10°/o-os létszámcsökkenéssel csinálják meg a tiszt­viselők normal statusát. A felvidéki magyar pártok és a sze- pességi németek közös parlamenti klubot alakítanak. Elnökké dr. Szüllő Gézát, alel- nökké Szenliványi Józsefet választják meg. Egy osztrák községben, Schwechalban letartóztatták az alpolgármestert, a város vezetőségét, mert a községi pénzeket a szo­ciáldemokrata párt céljaira használták föl. Görögországban március 25-én ünne­pelték Görögország függetlenségének 100 éves évfordulóját. Belgrádban enyhítették a cenzúrát. Hindenburg aláírta a német-lengyel likvidációs egyezményt A francia kamara pénzügyi bizottsága elfogadta a hágai megegyezést. Az olasz miniszterelnök Itália fekele- ingeseihez kiáltványt intézett, amelyben felhívja őket. álljanak nyugodt biztonsággal az események fejlődése elé. A fascizmus — úgymond, — most lép életének második évtizedébe, amely még dicsőségesebb, még harcosabb lesz, mint volt az előző. A londoni konferencia eddigi sikerte­lensége új csoportosulásokra fog vezetni. — Az angol bank ismét leszállítja a rátát. Egy mandzsuriai moziban szörnyű tűz pusztított. Közel 100 asszony és gyermek égett benn. Pekingben megalakult az ellenkormóny. A hívők élesen tüntettek Ser­gius metropolita ellen egy moszkvai templomban, mert a külföldi sajtó­ban védelmébe vette a szovjet kormányt a vallásüldözés vádjával szemben. Amikor a metropolita az oltár elé lépett, a hívők közül töb­ben fütyölni kezedtek, majd ilyen kiáltások hangzottak: áruló, Judásl A felháborodás oly nagy volt, hogy a metropolita kénytelen volt az oltártól lejönni. A hívők ruháit leszagatták és ki akarták kezéből csavarni a keresztet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom