Harangszó, 1930
1930-01-05 / 1. szám
XXI évfolyam. 1930. január 5. I. szám. AJepliotta KAPJ BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol DuántfMLiiair-StflfítUj 4i OruAgos Latíter-SiÖTtl- •ég hivatalos lapja. Késiratok, alőfiaatéil dijak éa reklamációk a HARANGSZŐ «serkentó kiadóhivatalának Szombathelyre iVasvm.) küldendők« IlófiietéBt elfogad ■tindan avang. lelkén éa tanító. V93Jel0Blk mindéi ntinu. HARANGSZO ösvényünk bárhová vezet, Dicsérjük Istenünket tsarkaaitd-kiaddUrata! I SZOMBATHELY Vm varmegye. nókkiadóhÍTatal t .Luther-Táraaság“ könyv kereakedése Budapeal, Vm., SnntkirAlyi-u. il/•. A „HABAüeSZO* •lőfisetéai ára negyedért« 1 P 28 f. Félévre I P 40 f. Csoportos küldéssel 10*/»-os kedvezmény, ánerfkába égési ént I dollár , as utódállamokba cegyedérre I P M fii Áldott új esztendő. Lakács ev. 4, 18. „Az Urnák Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangélio- mot hirdessem, hogy hirdessem az Urnák kedves esztendejét . . .“ A r ldott új esztendőért könyörög mindnyájunk imádsága !... Emeljük szívünk trónusára a Krisztust, a mi Urunkat és Üdvözítőnket és teljesül a kívánságunk — mi- nékünk is hirdettetik a kedves esztendő. Krisztusban oly hatalom áll mellénk, aki elveszi minden szükség és nyomorúság fulánkját, és minden sebet bekötöz vigasztalásának kendőjével. A kedves esztendő tehát attól függ: mennyire fogadjuk el Krisztust vezérnek, és mennyire lesz az ő igéje életünknek szövétneke. Ha nem akarunk a Krisztusról hallani és nem akarjuk az ő igéjét hallgatni, akkor majd ő sem hallgat meg minket, amikor a nyomorúság idején könyörgéseinkkel ostromoljuk. De ha megmaradunk a szent igében, és örömest hallgatjuk, tanuljuk az örök evangéliomot — akkor ránk köszönt a kedves esztendő! Lehetünk akkor akármilyen szegények, de az evangéliomban kincs, gazdagság várakozik reánk; ha szakadékos, sötét völgyben kanyarog útunk, az ige fényes vezérlő csillaggá válik, reá figyeljünk csak. Uram! a te igéd az én szívemnek kősziklája, testemnek, lelkemnek orvosa, szívemnek öröme, vigasztalása, üdvössége !... Az 1930. esztendő kedves esztendő lehet... üdvösségnek, kegyelemnek esztendeje lehet mindazok számára, akik Jézushoz simulnak, és belévetik minden bizalmukat. Eddig is ő segített! Most is ő segít! A jövőben is ő fog segíteni! Uram! kegyelemmel és irgalmassággal megkoronáztál engemet. Hozzád folyamodom, amíg tart életem. Reád hagyom magamat. Nem emberekben bizakodom, nem is tán magamban... te vagy mindeneknek menedéke!... Jézus téged nem hagyunk; Ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk; Akkor áldott lesz utunk, Szép célunkhoz eljutunk. Jézus a vigasztaló, Megszenteli gondjainkat, Hogy sem öröm sem jajszó Hűségünkben meg nem ingat, Van Megváltónk, van Atyánk, Nincs hát miért aggódnánk ! Szent nevedben, Jézusunk, Elindul a vándorcsapat; Míg a mennybe eljutunk, Terjeszd reánk oltalmadat; Vígy a földi élten át S ott fent adj dicsőbb hazát 1 Amen. * A legmagasztosabb eszme. Irta: Javornltzky Dezső. I smét letűnt egy év, egy küzdelmes, szenvedésekkel telt, de tapasztalatokban, intésekben és figyelmeztetésekben gazdag év. És most, amikor egy új év küszöbén állunk, a jövő titokzatosan dereng előttünk, rejtélyeit fürkészni fátyolozott szemünk nem képes. Öröm és félelem, bizalom és kétség, remény és aggodalom kerítik váltakozva hatalmukba lelkünket. Tépelődünk, töprengünk s a kishitűségünkből származó eme tétovázásunk közepette önkéntelenül is vissza-visszapillantunk a múltba, hogy kapcsolatot találjunk, hogy irányt és erőt nyerjünk s hogy bizalommal, benső megnyugvással tekinthessünk a jövő fejleményei elé. S a múlt leplezetlenül és kíméletlenül juttatja eszünkbe a sikertelenségeket, a megpróbáltatásokat előidéző okokat: a hibákat, a fogyatékosságokat, Gondolkodásra késztet és okulásra kényszerít... A letűnt évtizedek, évszázadok és évezredek méhében, az enyészet sötét takarója alatt ott forrong összekeverve az ember minden vágya, óhaja és törekvése, népek, nemzetek keletkezése, hatalomra való vergődése s ott vannak elrejtve a pusztulásnak, az elmúlásnak szomorú, sötét képei. Midőn a történet ezekről hűségesen megemlékezik, egyúttal tanulsággal is szolgál, hogy az emberiségnek legyen min okulni, legyen miből tanulni, legyen ami őket észheztérítse, a helyes irány követésére buzdítsa s annak betartására serkentse. Amikor a múlttal, az emberiség történetével foglalkozunk, meggyőződünk arról, hogy azokat mindig hatalmas gondolatok, mindig messze fekvő, nagy eszmék sarkalták cselekvésre. Az idők forgásából tehát meg kell jegyeznünk, hogy az eszmék adnak tartalmat az életnek, a küzdelemnek. El kell ismernünk, hogy az eszmék elérésére irányuló vágyak és törekvések teszik elviselhetővé a fáradalmakat. Be kell látnunk, hogy az eszmék adnak erőt, kitartást még a megpróbáltatások s a csalódások idején is. Hogy boldog életünk legyen, nemes eszközökkel magasztos eszmékért kell küzdenünk. Mindig a múltból okulást merítve s mindig a jövőt szem előtt tartva. Ha pedig azt keressük, hogy az emberiség küzdelmei és törekvései közül idő és tér tekintetében, me-
