Harangszó, 1929
1929-11-03 / 45. szám
346 HARANQSZO, 1929. november 3. életrevaló eszmék. Az Igazság akkor életképes, akkor diadalmas, ha harmóniában van a Mindenség leikével, az igazsággal és ha az emberi élet mély, igaz szükségletét valóban kielégíti. Ebben az esetben lehet annak az eszmének millió ellensége, üldözhetik, gyilkolhatják híveit, az mit sem használ, az Igazság áttör millió akadályon, ellenálláson, poklon, halálon át és világosságával elárasztja az előbb sötét égboltot, mint a felkelő nap. Gamá- liél mélyen belelátott a történelem titkába. Látta, érezte azt, amit mi, keresztyének hirdetünk, hogy „semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért!“ (II. Korinth. 13, 8.) Ez a történelmi igazság édes reményt ad nekünk: evangélikus magyaroknak. Az első remémy az, hogy nem kell kétségbeesnünk, ha még ma kevés is az evangélium híveinek a száma. Jön egy szellemi tavasz, egy mérhetetlen lelki szomjúság és éhség kora, amikor százmilliók szomjuhozzák és éhezik majd az Evangéliumot a maga eredeti tisztaságában. Az evangélium isteni életigazságokat tartalmaz, olyanokat, amelyek az emberiségnek alapvető, elengedhetetlen élet- szükségletei, amelyek nélkül nem élhet igazán. A mai zűrzavaros szellemi élet, a kilengések után jön majd a visszalengés, a hatalmas Csuda Csánk szerencséje. Irta : Csűrös István. 4 Mari néni. Mari néni, akiről már volt szó, nagynénje volt Csánknak,, de csak két évvel volt idősebb, mint Csánk megboldogult mamája és tanítónő volt Budapesten; egyedül lakott egy bérbáz kétszobás- konyhás lakásában, közel az iskolához, ahol kisleányokat tanított. Nagyon szigorú volt a kisleányokhoz és jól tanította őket, de szíve nehezen melegedett fel irántuk. Azonban minden évben akadt az osztályában egy, legfeljebb két eszes, tiszta, rendes, figyelmes leány, akit aztán kegyeibe fogadott. A többit örökké szidta, mustrálta. Nagyon szigorú fegyelmet tartott. A fiúgyermekekről még rosszabb véleménye volt. Valósággal idegenkedett tőlük s ha az iskolában vagy utcán valamelyik beléje botlott, vagy csak ügyetlenkedett, azt keményen lehordta, sőt hirtelen felbuzdulásában meg is verte. Persze, a fiúk viszonozták ezt az ellenszenvet s amikor csak alkalom kínálkozott, kellemetlenkedtek Mari néninek. így aztán ellenszenve gyűlöletté fokozódott a fiúgyermekek iránt. Ez magyarázza meg az apátlan-anyátlan Csánk iránti viselkedését is. Különben Mari néninek furcsa élete „visszahatás*, az Élet ősi jogainak, szükségeinek a követelése, szükségérzete, a vallási vágyódás és akkor, lehet akárhány akadály, az Evangelium beyonul majd sok-sok millió lélekbe. Sokkal biztosabb ez, mint az, hogy tél után feltétlen biztosan tavasz jön. — A másik reménységet a magyar igazság győzelmének a vágyva-vágyott képében rajzolja elénk ez a történelmi igazság. Az Isten malma lassan őröl, de biztosan. Már is virrad, már is pitymallik az Ég peremén! Az igazság fénye kezd szétszürődni a sötétségben 1 Eljön az ideje, amikor majd belátja az emberiség azt az isteni igazságot, hogy az emberiség minden nemzete közös életet él egymásra utáltán s így az emberi közös érdek rovására megy a maroknyi, de az emberiség nagy családjában számottévő magyarság elnyomása. Judás nem sokáig örült a 30 ezüst pénznek! Később az Igazság ereje hatalmasabb lett a lelkén, mint a pénz szerelme. Megbánta bűnét, vissza akarta adni a Judáspénzt, az árulás vérdíját, de már késő volt. Öngyilkos lett. Ezt is az Igazság ereje tette. A feltámadó Igazságé, Eljön az ideje, amikor a magyar gond és bú vígalommá, a keserűség ujjongó örömmé válik a magyarok lelkében a Kárpátoktól le az Adriáig! Mindezt nem fegyver, hanem az Igazság lassú, de volt. Szerette a szép lakást s a szép ruhát. Két szobáját lassanként gyönyörűen bútorozta be s évről-évre szebbé, kényelmesebbé tette. Valósággal szeretett bennük lakni. Aztán nemcsak rendesen és tisztán, hanem csinosan is öltözködött Mari néni. Néhány szekrényt töltöttek meg'ruhái, amelyeket sajátkezüleg alakított át, ha változott a divat. Gyönyörű képei, kézimunkái és könyvei voltak. Minden bútordarabnak, minden tárgynak, díszítésnek, apró csecsebecsének asztalokon, díványon, állványokon, polcokon megvolt a maga helye, szigorúan megszabott helye. Még egy centi méternyire sem mozdította el egyiket se, még nagytakarításkor se. Azaz, hogy elmozdította minden nap, de mindent pontosan a helyére tett vissza. Ő maga főzött, maga takarított, mosott, vasalt és varrt magára. Egészen zárkózott életet folytatott. Emberekkel soha nem érintkezett, csak ha elkerülhetetlen volt. Mint tanítónő azonban, kötelességét pontosan teljesítette. Újságot nem olvasott. Azt haszontalan irka-firkának tartotta s csak annyiban tudott országos és nagyvilági eseményekről, amennyiben az iskolában hallott róluk tanítótársaitól s növendékeitől. Színházba, moziba nem járt. A bált bolondságnak tartotta. Az egészségére azonban nagyon vigyázott. Naponta két órát sétált szabad levegőn. Ablakai csak vihar vagy nagy hideg esetén voltak feltétlen átütő erejű hatalma fogja megcselekedni. Mert, ami az Istentől van, ember azt fel nem bonthatja, meg nem semmisítheti. Az Igazság feltéllenül győz! Á duuántúli eiing. egyházkerület köigy ülésé. A dunántúli ev. egyházkerület f. évi rendes közgyűlését okt. 23-án Kaposvárott tartotta. Kaposvár városa. Somogyvárme- gye, a'kaposvári gyülekezet ez alkalommal is meleg szeretettel fogadta a város falai közé érkező dr Kapi Béla püspököt. Mes- terházy Ernő felsőházi tag, kerületi felügyelőt, az egyházkerületi közgyűlésre érkező kiküldötteket. Az érkező vendégeket az I. oszt. váróteremben Stephaich Pál alispán, majd dr. Vétek György polgármester, dr. Ittzés Zsigmond, Fleischhakker Gyula, Tálkán nyug. alispán üdvözölték. Dr. Kapi Béla püspök az összetartás, békesség, testvériség hangoztatásával feledhetetlen szép szavakkal válaszolt az üdvözlésekre. Okt. 22-én délelőtt a különböző bizottságok tartották üléseiket. Ugyancsak e napon tartotta közgyűlését a Lelkészegyesület Németh Károly esperes elnöklésével, a Luther-Szövetség dr. Kapi Béla püspök és dr. Ittzés Mihály elnöklésével. A közgyűlésnek kiemelkedő pontját László Miklós főtitkár évi jelentése képezte. A közgyűlés nagy elismeréssel és hálával adózott dr. Kapi Béla püspöknek az ez évben is a Szövetség kiadásában megjelent Belmissziói Munkaprogrammért. Az egyházkerületi gyámintézet közgyűlését virtsologi Rupprecht Olivér felsőházi tag és Scholíz Ödön esperes elnőklésével a délutáni órákban tartotta. A közgyűlés nagy örömmel vette tudomásul, hogy az egyházmegyei gyámintézetek az egyházker. gyámintézet egyházi elnöki székébe újból zárva. Naponta fürdött s naponta legalább tízszer megmosta kezeit. Keztyü nélkül az utcára nem ment, de ernyő nélkül sem. Ezekből kiviláglik, hogy miért lakott Mari néni egyedül. Senki sem birta volna ki a vele lakást. Se testvére, mig ólt, se egy gyermek, sem egy barátnő, sem egy cseléd. A férjhezmeDetelt pedig még említeni sem volt szabad jelenlétében. Titok, hogy miért, de tény, hogy a férfiakat egytől-egyig haszontalan frátereknek tartotta, akik megzavarják az élet békességét, akik össze-vissza hazudoznak és megbízhatatlan, részeges, kártyás lókötők mindnyájan, egytől-egyig. Ez volt a Mari néni egyik nagy tévedése. A másik pedig az, hogy ő nem tartozik senkinek semmivel. Önzésében nem ismert határt. Senkinek soha semmi szolgálatot nem tett. Soha egy fillért jó célra nem adott, szegény emberekről tudomást nem vett. Senkit soha meg nem látogatott, beteget sem. Senkiért egy jó szót nem szólt volna. Az emberek nem érdemlik meg, hogy szeressük őket, ismételgette magában. De azért tele volt szíve panasz- szal, keserűséggel, hogy vele senki se törődik, hogy ő milyen elhagyottan, árván él ezen a komisz világon. Mintha bizony ez a világ azért teremtetett volna, hogy Mari nénit szolgálja. De hát Mari néni így gondolta. (Folytatjuk.)
