Harangszó, 1929
1929-03-10 / 11. szám
■ 1929. március 10. __________________________HARANQSZO. k ásáról külön nem emlékezhetem meg ismertetésem keretében, de hiszen legfontosabb az, hogy szolgálataikat az Ur egész bizonyosan látja és számon tartja. A segélyforrások megteremtésénél bölcs vezetőink különös megértésre találtak Armstrong Smith, dr. Hankinson bőkező áldott jól- tevőinknél, az angol segélyző bizottságnál, belföldi intézményeink közül a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületénél, a Gyárosok Országos Szövetségének Végül gr. Bethlen Márta személyét az adakozásoknál is külön fel kell említenem. A külföldi misszióknak Magyar- országról való eltávozása és az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében végrehajtott s hatásait minden vonalon messze menően éreztető szanálás a fogházmisszió anyagi erőforrásait is rendkívüli mértékben megapasztotta. Ebben leli magyarázatát a fogházmissziónak hazai egyházainkhoz intézett az a kérése, hogy esztendőnként egy vasárnapon a templomi perselypénzeket a fogházmisszió céljaira engedjék át. Amidőn a' fogházmisszió nevében meleg köszönetét mondok ezúton egyházunk vezetőségének a fogházmissziói vasárnap elrendeléséért, lelkipásztorainkat pedig ügyünk buzgó felkarolására kérem, hadd hangsúlyozzam még különösen azt, hogy a jókedvű adakozás mellett a szíveknek megértő szeretete az, melyet híveink körében keresünk. Ne legyen magyar hazánkban s főkép egyházunkban senki, aki ha a fogházmisszióról hall, ezt „divatos bolondságának, „asszonyi kíváncsiságának, legjobb esetben „meddő időpocsék- lás“-nak minősítse, hanem hadd lássa meg minden őszinte lélek, hogy áldott munka ez, az örökkévaló Istennek mélyre alányuló karja, mennyei rózsa, melynek a földre alábocsátott gyökere a közelébe jutó sáros vizcseppet magába szívja az élő sejtjein át szirommá, életnek illatává formálja a djcsőség Ura számára. Áldja meg az Úr Isten a misz- sziói vasárnap igehirdetését, hogy minél több lélek váljék Krisztus boldog foglyává s a bűn foglyainak készséges mentőivé. Dr. Molnár Gyula kir. ítélőtáblái bíró, ev. presbiter, a Magyarhoni Ev. Misszió-Egyesület világi elnöke. Geduly evaug. püspök előadása. Az újonnan alakult nyíregyházi ev. nőegylet, amelynek Geduly Henrik tiszakerületi püspök felesége az elnöke, most tartotta bemutatkozó estjét, a központi iskola dísztermében. Geduly Henrik püspök mély benyomást keltő beszédében a jézusi nevelés eszményéről szólott, majd fejtegette a gyermek helyzetét az ókortól a jelen korig. — A gyermeket — mondott^ Geduly püspök, — némely népekmár minálunk. Tán csak nincs hiba a csizmában, amit husvétra varrtunk. — Isten ments! Sőt. aszondom, hogy a faluban nincs több olyan egypár csizma. No, nem hiába, hogy drága vöt, de szívesen megfizettem. Az Isten éltesse, majszter uram s ha Isten őfelsége éltet, fogadom, hogy csak magánál fogok varratni lábbelit. De mi több, a faluban is, aki látta azt a remek munkát, mind odanyilatkoztak, hogy hát hiába, mégis csak a Farkas úr csinálja a legjobb lábbelit. — Hanem, hogy el ne feledjem, mivel most amúgy is búcsú lesz a falunkban, hát arra kérem a majszter urat, meg a majszterné szépasszonyt, ne vessék meg a szegény házamat, oszt legyenek szívesek búcsúra meglátogatni. Tetszik tudni, ilyenkor összeverődik sógor, koma, hát úgy beszéltük meg, hogy a majszter urat is meghívjuk kedves családjával, oszt az első segéd urat is szívesen látjuk. Farkas mester ujjongott belül örömében. Hogyne? Istenes Tóth a község legelőkelőbb gazdája, tekintély a parasztok előtt, szavának, Ítéletének súlya van. A legértékesebb reklám, meg kell becsülni 1 — Köszönöm, István gazda a jóságát. Erre igazán nem gondoltam. Tudja, én becsületes munkát szállítok s ha kicsit drága is, ma minden drága. De ami jó. az sohasem drága, mer hogy tartós. Igaz-e ? Hát még egyszer köszönöm a meghívást és elfogunk menni. Azt akarom, kedves István gazda, hogy tartós legyen közöttünk a jó barátság. Hát hiszen, én is azt akarom. Hogy a frána üssön belé a sok csirizesbe 1 Hát nem papirtalpu. csizmát vett a sógor a vásáron 1 Olyan szép vastag talpa volt 1 Aszondja : No ezt egy évig sem nyúzom el. Mert kemény volt, akár a deszka. Vásár utáni nap kaszálni volt. Délfelé megázott, oszt vizbe is kellett gázolnia. Egyszer csak vizet érez a lábán. Mi a fene esett ebbe a csizmába ? Szutykos benne a kapcám. Leveti, hát uramfia, a vastag talp félig elválva lógott le részekben. A sógor olyan dühbe gurult, hogy a földhöz vágta a csizmát, amire szétment az egész. A bélése is papir volt. A gazemberek ! Pedig 32 P-be került. Hái ezért tartom becsben a majszter urat I — No de már most Isten áldja meg magukat. Csütörtökön bizonnyal várjuk. Midőn Istenes Tóth betette maga után az ajtót, már 10 óra felé járt az idő. Harangoztak. A heti munkában elfáradt parasztnép tömegekben sietett az Ur há83 nél még Jézus korában sem becsülték meg, holott az Üdvözítő evangéliumában mintaképül állította a felnőttek elé a gyermeket, akinek lelke még mennyeien tiszta, szíve ártatlan. Krisztus mondotta ki először, hogy az emberi társadalom legdrágább kincse a gyermek, ezzel a látással uj korszakot nyitott meg, mint annyi helyen másutt, itt is az emberiség fejlődésében. A magyar család ugyancsak akkor teszi a legnagyobb szolgálatot önmagának, egyházának, nemzetének, ha e krisztusi nevelés-ideál hű követésével a gyermek lelkét mentői több vallási, erkölcsi kinccsel gazdagítja. OLVASSUK A BIBLIÁT! Igazi böjtölés. IV. Hit a bűnbocsánatban. Márc. 11. Alázatosságból indul. Zsoltár 130., 1—4. Semmiféle kegyelmet nem remélhet az ember ezen a földön sem megalázkodás nélkül. A zsoltáriró nagyon jól tudja, hogy Isten csak olt tudja kegyelmét adni, ahol megvan az ehez szükséges lelkűiét. „Ha a bűnöket számon tartod. Uram : Uram, kicsoda maradhat meg 1 ?“ Ezt csak az kérdezheti, aki érzi, hogy mennyire szüksége van bűnbocsátó kegyelemre, Érzed-e, hogy e nélkül nem maradhatsz meg? És tudsz-e feléje indulni: „Hiszen te nálad van a bocsánat . . Márc. 12. Öntudatossá akar lenni. Római lev. 8., 31—39. Az a Pál apostol írja ezeket a sorokat, aki ezt tudta mondani : „Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből . . . ?“ Ez a töprengés nem ért volna semmit, ha nem juthatott volna annak a bizonyosságára, hogy semmi sincsen e földön, ami elszakíthatná őt az Istennek szerelmétől. zába, hálákat adni a jóságos Istennek atya áldáséért, egészségért, testi erőért, a mindennapi kenyérért, a segedelemért, az életért. Hogy lelkűket is táplálják Istennek igéjével. Minden szép, minden nemes, minden felemelő érzelem és gondolat örök kútfejének. A mester pedig beült szabni s a kiszabott bőröket odaadta a segédeknek, azok varrták, az inasok csirizeitek. Farkas mesternél nincs vasárnap. Minek az? Egyik nap olyan, mint a másik. Imádkozni? Minek az? Olyan beszéd, mint más 1 Magas az ég, olyan messze nem hailik a hang! Gyerünk azzal a munkával 1 Elfelejtette a szerencsétlen, hogy nem a jó Istennek van szüksége az imára, hanem neki, halhatatlan lelkének. Mert könnyű erősnek lenni a szerencse napjaiban, de ha jön a vész, vihar, elveszti a lélek az egyensúlyt, kiszökken a nyugalmas helyzetéből s magával ragadja az egész életet az örvénybe, a pusztulásba. Erőt, egyensúlyt a léleknek az élet sivár helyzetében csakis a jó Isten adhat s adja az imában, az ő szent Igéjében azoknak, kik ezzel szívesen foglalkoznak ! Sok züllött, sok hajótörött ember fájlalja késő bánatképen, hogy imádkozni az ínség idejében nem tudott.