Harangszó, 1929

1929-03-10 / 11. szám

■ 1929. március 10. __________________________HARANQSZO. k ásáról külön nem emlékezhetem meg ismertetésem keretében, de hiszen legfontosabb az, hogy szol­gálataikat az Ur egész bizonyosan látja és számon tartja. A segélyforrások megteremtésé­nél bölcs vezetőink különös meg­értésre találtak Armstrong Smith, dr. Hankinson bőkező áldott jól- tevőinknél, az angol segélyző bi­zottságnál, belföldi intézményeink közül a Takarékpénztárak és Ban­kok Egyesületénél, a Gyárosok Országos Szövetségének Végül gr. Bethlen Márta személyét az ada­kozásoknál is külön fel kell em­lítenem. A külföldi misszióknak Magyar- országról való eltávozása és az államháztartás egyensúlyának hely­reállítása érdekében végrehajtott s hatásait minden vonalon messze menően éreztető szanálás a fog­házmisszió anyagi erőforrásait is rendkívüli mértékben megapasz­totta. Ebben leli magyarázatát a fogházmissziónak hazai egyháza­inkhoz intézett az a kérése, hogy esztendőnként egy vasárnapon a templomi perselypénzeket a fog­házmisszió céljaira engedjék át. Amidőn a' fogházmisszió nevé­ben meleg köszönetét mondok ez­úton egyházunk vezetőségének a fogházmissziói vasárnap elrende­léséért, lelkipásztorainkat pedig ügyünk buzgó felkarolására kérem, hadd hangsúlyozzam még különö­sen azt, hogy a jókedvű adakozás mellett a szíveknek megértő sze­retete az, melyet híveink körében keresünk. Ne legyen magyar ha­zánkban s főkép egyházunkban senki, aki ha a fogházmisszióról hall, ezt „divatos bolondságának, „asszonyi kíváncsiságának, leg­jobb esetben „meddő időpocsék- lás“-nak minősítse, hanem hadd lássa meg minden őszinte lélek, hogy áldott munka ez, az örökké­való Istennek mélyre alányuló karja, mennyei rózsa, melynek a földre alábocsátott gyökere a kö­zelébe jutó sáros vizcseppet ma­gába szívja az élő sejtjein át szi­rommá, életnek illatává formálja a djcsőség Ura számára. Áldja meg az Úr Isten a misz- sziói vasárnap igehirdetését, hogy minél több lélek váljék Krisztus boldog foglyává s a bűn foglyai­nak készséges mentőivé. Dr. Molnár Gyula kir. ítélőtáblái bíró, ev. presbiter, a Magyarhoni Ev. Misszió-Egye­sület világi elnöke. Geduly evaug. püspök előadása. Az újonnan alakult nyíregyházi ev. nőegylet, amelynek Geduly Henrik tiszakerületi püspök felesége az elnöke, most tartotta bemutat­kozó estjét, a központi iskola dísztermében. Geduly Henrik püs­pök mély benyomást keltő beszé­dében a jézusi nevelés eszményé­ről szólott, majd fejtegette a gyer­mek helyzetét az ókortól a jelen korig. — A gyermeket — mondott^ Geduly püspök, — némely népek­már minálunk. Tán csak nincs hiba a csizmában, amit husvétra varrtunk. — Isten ments! Sőt. aszondom, hogy a faluban nincs több olyan egypár csizma. No, nem hiába, hogy drága vöt, de szíve­sen megfizettem. Az Isten éltesse, majszter uram s ha Isten őfelsége éltet, fogadom, hogy csak magánál fogok varratni lábbelit. De mi több, a faluban is, aki látta azt a remek munkát, mind odanyilatkoztak, hogy hát hiába, mégis csak a Farkas úr csinálja a legjobb lábbelit. — Hanem, hogy el ne feledjem, mivel most amúgy is búcsú lesz a falunkban, hát arra kérem a majszter urat, meg a majszterné szépasszonyt, ne vessék meg a szegény házamat, oszt legye­nek szívesek búcsúra meglátogatni. Tetszik tudni, ilyenkor összeverődik sógor, koma, hát úgy beszéltük meg, hogy a majszter urat is meghívjuk kedves családjával, oszt az első segéd urat is szívesen látjuk. Farkas mester ujjongott belül örömében. Hogyne? Istenes Tóth a község legelőke­lőbb gazdája, tekintély a parasztok előtt, szavának, Ítéletének súlya van. A legérté­kesebb reklám, meg kell becsülni 1 — Köszönöm, István gazda a jóságát. Erre igazán nem gondoltam. Tudja, én becsületes munkát szállítok s ha kicsit drága is, ma minden drága. De ami jó. az sohasem drága, mer hogy tartós. Igaz-e ? Hát még egyszer köszönöm a meghívást és elfogunk menni. Azt akarom, kedves István gazda, hogy tartós legyen közöttünk a jó barátság. Hát hiszen, én is azt akarom. Hogy a frána üssön belé a sok csirizesbe 1 Hát nem papirtalpu. csizmát vett a sógor a vásáron 1 Olyan szép vastag talpa volt 1 Aszondja : No ezt egy évig sem nyúzom el. Mert kemény volt, akár a deszka. Vásár utáni nap kaszálni volt. Délfelé megázott, oszt vizbe is kellett gázolnia. Egyszer csak vizet érez a lábán. Mi a fene esett ebbe a csizmába ? Szutykos benne a kapcám. Leveti, hát uramfia, a vastag talp félig elválva lógott le részekben. A sógor olyan dühbe gurult, hogy a földhöz vágta a csiz­mát, amire szétment az egész. A bélése is papir volt. A gazemberek ! Pedig 32 P-be került. Hái ezért tartom becsben a majsz­ter urat I — No de már most Isten áldja meg magukat. Csütörtökön bizonnyal várjuk. Midőn Istenes Tóth betette maga után az ajtót, már 10 óra felé járt az idő. Harangoztak. A heti munkában elfáradt parasztnép tömegekben sietett az Ur há­83 nél még Jézus korában sem be­csülték meg, holott az Üdvözítő evangéliumában mintaképül állí­totta a felnőttek elé a gyermeket, akinek lelke még mennyeien tiszta, szíve ártatlan. Krisztus mondotta ki először, hogy az emberi társa­dalom legdrágább kincse a gyer­mek, ezzel a látással uj korszakot nyitott meg, mint annyi helyen másutt, itt is az emberiség fejlő­désében. A magyar család ugyan­csak akkor teszi a legnagyobb szolgálatot önmagának, egyházá­nak, nemzetének, ha e krisztusi nevelés-ideál hű követésével a gyermek lelkét mentői több val­lási, erkölcsi kinccsel gazdagítja. OLVASSUK A BIBLIÁT! Igazi böjtölés. IV. Hit a bűnbocsánatban. Márc. 11. Alázatosságból indul. Zsol­tár 130., 1—4. Semmiféle kegyelmet nem remélhet az ember ezen a földön sem megalázkodás nélkül. A zsoltáriró nagyon jól tudja, hogy Isten csak olt tudja kegyel­mét adni, ahol megvan az ehez szükséges lelkűiét. „Ha a bűnöket számon tartod. Uram : Uram, kicsoda maradhat meg 1 ?“ Ezt csak az kérdezheti, aki érzi, hogy mennyire szüksége van bűnbocsátó ke­gyelemre, Érzed-e, hogy e nélkül nem maradhatsz meg? És tudsz-e feléje indulni: „Hiszen te nálad van a bocsánat . . Márc. 12. Öntudatossá akar lenni. Ró­mai lev. 8., 31—39. Az a Pál apostol írja ezeket a sorokat, aki ezt tudta mondani : „Óh én nyomorult ember, kicsoda szaba­dít meg engem e halálnak testéből . . . ?“ Ez a töprengés nem ért volna semmit, ha nem juthatott volna annak a bizonyossá­gára, hogy semmi sincsen e földön, ami elszakíthatná őt az Istennek szerelmétől. zába, hálákat adni a jóságos Istennek atya áldáséért, egészségért, testi erőért, a min­dennapi kenyérért, a segedelemért, az élet­ért. Hogy lelkűket is táplálják Istennek igéjével. Minden szép, minden nemes, min­den felemelő érzelem és gondolat örök kútfejének. A mester pedig beült szabni s a kiszabott bőröket odaadta a segédeknek, azok varrták, az inasok csirizeitek. Farkas mesternél nincs vasárnap. Minek az? Egyik nap olyan, mint a másik. Imád­kozni? Minek az? Olyan beszéd, mint más 1 Magas az ég, olyan messze nem hailik a hang! Gyerünk azzal a munkával 1 Elfelejtette a szerencsétlen, hogy nem a jó Istennek van szüksége az imára, hanem neki, halhatatlan lelkének. Mert könnyű erősnek lenni a szerencse napjaiban, de ha jön a vész, vihar, elveszti a lélek az egyensúlyt, kiszökken a nyugalmas hely­zetéből s magával ragadja az egész életet az örvénybe, a pusztulásba. Erőt, egyen­súlyt a léleknek az élet sivár helyzetében csakis a jó Isten adhat s adja az imában, az ő szent Igéjében azoknak, kik ezzel szívesen foglalkoznak ! Sok züllött, sok hajótörött ember fájlalja késő bánatképen, hogy imádkozni az ínség idejében nem tudott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom