Harangszó, 1929
1929-06-16 / 25. szám
1929. június 16. HARANOSZO. beneső éjszakákat Knéfely Ödön földbirtokos, felügyelő és Csapó Vilmos kir. kamarás vendégeként töltötte el a püspök. Május 25-én reggel Köleseire érkezett. A járás határán Reich Oszkár gyönki főszolgabíró fogadta, majd a községben az elöljáróság, a paróchia előtt pedig gyülekezetével és iskolájával a lelkész üdvözölte. Az iskola meglátogatása után istenitiszteletet, majd közgyűlést tartott a püspök. Nagy hatást tett a gyülekezetre, amidőn az ünnepi közgyűlésen bejelentette, hogy a gyülekezet tanítójának, Weil Jánosnak, akinek iskoláját kiválóan jónak találta és akinék eredményes munkáját is ismeri, az igazgatói elmet adományozza. Délben közös ebéd volt a kaszinóhelyiségben, majd délután a Kistormáshoz tartozó hangospusztai híveket látogatta meg a püspök. Az egyházsze- rotet és hithűség csodás eredményeit találta itt Az alig tiz család gyönyörű szép templomot épített, melyben vasárnapról vasárnapra istenitiszteletet tart a kislormási lelkész, vagy a szomszédos borjádi gyülekezet tanítója. Bors József. Leírhatatlan boldogsággal fogadta ez a kis német gyülekezet a püspököt élén Grósz János kistormási lelkésszel és igen nagy hatást tett rá a püspök gyönyörű németnyelvű beszéde és meleg szeretete, mellyel a kis gyülekezet minden tagjához volt egy-egy kedves szava. A vendégeket Gerhard Henrik vendégelte meg családi házánál. Itt járult a püspök elé a 86 éves Oberlaenc er Lajos, a tempíom egyik építtetője, öreg, törődött ember, akinek csak egy vágya volt már: hogy megérje ezt a boldog napot és házánál tisztelhesse püspökét I Estére ismét Kölesdre tért vissza a püspök, ahol vallásos estén tartott gyönyörű előadást a zsúfolásig megtelt templom közönségének. Éjszakára a lelkész- család vendége volt, majd másnap 26-án Kistormáson folytatta munkáját. Lovas és biciklis leventék kíséretében érkezett a községbe, melynek határán az elöljáróság köszöntötte, majd a templom előtt a dalárda éneke után a lelkész fogadta gyülekezete élén meleg üdvözlő szavakkal. Iskolalátogatás után istenitisztelet, majd közgyűlés szárnyalt rajta, áttört a felhőkön, hogy megostromolja az eget . . . * A tüzeset óta két hónap telt el. Látszólag semmi különös nem történt a faluban. Az emberek hétköznap végezték a dolgukat. Vasárnap meg az iskolában dicsérték az Istent. Kocsis Antal gazdaságában is ment minden a régi megszokott mederben. Az emberek tettek-vettek s végezték dolgukat. Legfeljebb az tűnt fel nekik, hogy a gazdájukat nem igen látták. Azelőtt se nézett nagyon a gazdaság után, de mostanában még annyit se törődött vele. Rábízott mindent az ispánra, meg a gazdára, maga meg naphosszat ki se mozdult a lakásból. S ha néha látható lett, akkor se állott senkivel szóba. Még a városba se járt már annyit, sőt utóbb egyáltalán el se ment. Kerülte az embereket s naphosszat ott ült benn a szobájában. Hogy ott mit csinált ? Azt senki nem tudta. Az egyik nap alkonyatán Kocsis Antal észrevette, hogy Fenyves László, a lelkész közeledik a ház felé. Ellépett az ablaktól s figyelve állott meg a szoba közepén. Beszédet hallott. Az egyik szolgáló hangjára ismert. volt. Jólesően állapította meg a püspök, hogy ezen gyülekezetben is külső rendet és beHő szervezettséget talált, az iskola buzgó egyházias, hazafias szellemben működik s lelkész és tanító híven teljesíti kötelességét. A lelkészlakon elfogyasztott ebéd végeztével Felsőnánára folytatta útját. Az egész község ünneplőben várta nagy vendégét. A diadalkapu alatt az elöljáróság, a templom előtt Müller Róbert lelkész, al- esperes üdvözölte a püspököt, aki azonnal az iskolák meglátogatására indult. Másnap, május hó 27-én megtartotta az ünnepi istenitiszteletet, közgyűlést. Itt kapta meg Schöll Lajos főesperes a leverű hírt, hogy segédlelkésze, Nágel Henrik halálán van, mire ő még aznap haza sietett. Sajnos, a sok reményre jogosító fiatal lelkész estére be is fejezte életét. Püspök a lelkészcsaládnak volt nagyon sok szeretettel látott vendége F.-nánén, honnan 28-án reggel a mur- gai leánygyülekezet meglátogatására indult. (Folyt, köv.) Leonardo da Vinci két modellje. Amikor Leonardo da Vinci „utolsó vacsora“ festményét készítgette, Jézus modelljéüi Pietra Bandinelli fiatal énekest Választotta, akinek nemes és jámbor arckifejezése volt. Évek múlva pedig Iskariotes Judás képének a megfestéséhez keresett megfelelő mintát. Alapos megfigyelés után aztán talált is az ucca szegletén egy rongyos ruháju és visszatetsző ábrázatu koldust, akit műtermébe vezetett. De amint az arcát jobban megfigyelte, nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy ugyan az a Pietro Bandinelli állott előtte, aki annak idején Jézushoz nagyon hasonlított, de akit a bűnös élet kivetkőztetett formájából. — A tekintetes úr oda bent van. — Nem azt keresem, hanem Kocsisné asszonyomat. — Az valahol a kertben lesz. Talán a lugasban. A lelkész elhaladt az ablak előtt s a kertnek tartott. Kocsis Antal végtelen levert lelt. Fájt neki, a mit hallott. Felsóhajtott. — Velem már beszélni sem akar. Odadobta magát a díván sarkéba s elmerült a gondolataiba. A lelkész a lugasban találta özv. Ko- csisnét. — Isten hozta Nagytiszteletü ural. Régen nem volt szerencsénk. Mostanában oly ritka vendég nálunk A lelkész helyet foglalt az egyik széken. — Hát bizony már régen voltam itt. De mostanában nagyon le van kötve az időm. Az építés terve, a sok gond, a sok tépelődés igénybe vesz nagyon. — Hát bizony súlyos csapás érte ezt a szegény gyülekezetét. Sok gonddal járhat annak talpra állítása. Dehát jó az Isten, jót ád s a benne bízókat nem hagyja el. — Úgy van asszonyom. Én is Istenben bízom rendíthetetlen hittel és törhetetlen bizalommal. Csak mi emberek tegyük meg a magunkét, a többit elvégzi OLVASSUK A BIBLIÁT! A munka. Jún. 17. A munkát az Isten rendelte. I. Mózes III. 17—19. Az Úr szent haragja sújt és büntet, azonban nem veszti el az emberi végképen. Szeretet, kegyelem és bölcseség foglaltatik ebben az ítéletben. Az ember nem pusztul el azonnal, hanem az Úr azt akarja, hogy éljen és életében lehetősége legyen a kígyó fejét összetaposó Jézusban adott üdv elfogadására. Ezen élet feutartására rendeli az Isten a munkát. Tehát a munka az Isten kegyelmi ajándéka. Hogy fáradságos és verítékes, az is az Úr kegyelme, amellyel bennünket a bűnben való állapot szomorú voltára emlékeztet és felébreszti a vágyat az üdvösség elnyerésére. Jún. 18. A munka által szerzett Javak élvezete édes. Pred. II. 11; III. 13; V. 18. Az Isten a munkából mindegyikünknek megadta a maga részét. Csak ezen reánk bízott munka elvégzése teszi édessé a földi javak élvezetét. Csak a munkában vesszük valóban mint Isten nekünk rendelt ajándékát, a földi jót. Ezért a komolyan dolgozó ember az Úr nevében és szentül élvezi földi javait, mert tudja, hogy ez az Isten ajándéka együtt a munkával. A munka kerülő, léha ember örömei is léhák Milyenek a Te örömeid ? Hogyan élvezed földi javaidat ? Jún. 19. Ne légy munkakerülői Pred. X. 15; II. Thess. III. 7—12. Munkátlanság az élet megrontója. A henyélő ember élete a biztos romlás örvényébe jut. Csakhamar szükséget lát és olveszti tehetségeit is. De ami a legszomorúbb : súlyosan vét az Úr akarata ellen, mert az Úr akarata az, hogy dolgozzunk. Ha kérdezed, hogy hogyan gyógyíthatunk valakit a restségből, akkor az apostol a legbiztosabb nevelési módszert ajánlja : a jó példái. Vizsgáld csak meg magadat hogy a munkásságnak jó példáját adtad-e mindenkor környezetednek ! Jún. 20. A legjobb munka. Jel. II. 3. Nagyobbal, jobbat nem mivelhetünk. minthogy az Ur nevéért fáradozunk. Ez az Úr imádságának első kérése, és ez az első a ____________________________195 a z Isten hatalmassága. Erős vár a m Istenünk I — Úgy van Nagytiszteletü uram. Erős várunk ! Igaz, küldtek-e az emberek már pénzt ? — Óh igen, szépen küldözgetnek, a gyűjtés, úgylálszik sikeres lesz. Csak azt sajnálom, hogy Kis István helyébe nem küldtem valakit. így az Ő körzetében eddig nem gyűjtött senki. — Hát nem ment más ember helyette? — Nem. Biztosra vettem az ártatlanságát. hét bíztam benne, hogy rövidesen úgyis hazajön s akkor útnak indult volna ő. Kocsisné érdeklődve nézett rá. — Hát mi van a szegény emberrel ? A lelkész arca szomorú lett. — Sajnos, elitélték. — Elitélték ? — Fájdalom. El. Két évi börtönre. — Szegény ember. — Bizony sajnálatra méltó. Pedig én meg vagyok róla győződve, hogy ártatlan. Nem ő volt a gyújtogató. Hanem valaki más. De hát nem birta bebizonyítani az ártatlanságát. Nem látta senki, mikor az állomás felé ment. S az a kalap, az a kalap I Az lett a veszte I Kovácsné rémülten nézett a lelkészre. — A kalap ? Valami kalap okozta a vesztét ? (Folyt kör.)
