Harangszó, 1929
1929-03-10 / 11. szám
84 HARANGSZÓ, 1929. március 10. Milyen szent biztonsággal, öntudatosság- gal vallód te Isten bűnbocsátó kegyelmét a tiédnek, attól függ, tudsz-e ilyen hittel felkiáltani: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk ? I" Vagy eltaszítasz magadtól mindent, amila hitben öntudatossá tesz ? ! Márc. 13. Soha nem elég. 3., 12. A bűnbocsánatba vetett hit, ha öntudatossá válik, ha érzi az ember azt, hogy egész bizonyosan megbocsát az Isten, akkor könnyen elfeledkezik arról, hogy a bűnbocsánatnak határa is van. Ez a határ az ember által felállított akadály : amikor azt gondolja, hogy már elérte a célt és így nem is kell többé alázatosnak lenni. A bünbocsánatba vetett hitednek mindennaposnak kell lennie az alázatosságból kiindulva, a bizonyosság felé igyekezve. Márc. 14. „Benne van az ujra-kezdés magja.“ Gál. 4., 1—7. Az Isten bűnbocsátó kegyelme Krisztusban lett teljessé. Innen van, hogy nem lehet más által életfordulat, olyan újrakezdés, amely eredményes is lesz. A fiúság lelkét csak ő és az Ő bűnbocsátó kegyelmébe, megváltásába vetett hit adja és ez által lehet életet újra kezdeni. Az időt meg nem állíthatod és vissza nem fordíthatod, de így új életet kezdhetsz, mert Krisztus bűnbo- csénata magában hordja a lehetőséget. Márc. 15. „Benne van a harchoz új erő." 11. Kor. 12., 9. Mikor új életet kezd az ember, akkor mindig nagy erőfeszítéssel lát neki. Azt gondolná első elolvasásra az ember, hogy Pál apostol lehetetlenséget ír. Pedig az új élet harcát nem lehet emberi erővel megvívni, csak egy új erővel, amit az ember erőtlenségnek nevez. Krisztus ereje, bűnbocsátó kegyelme és beléje vetett hited ez az erő. Márc. 16. „Benne van az élet.“ Gál. 2 , 20. Csodálatos a hit. Azt jelenti, hogy én nem vagyok, de Krisztus él. Az új élet kezdete, harcra — azt gondolná az ember, — hogy tulajdonképen nem is élet, mert valami nyugodt, csendes élet az élet. Pedig ez a kezdet és harc már maga az élet. Akkor élsz igazán, ha „az* Isten Fiában való hitben élsz 1“ Márc. 17. Igazi böjtölés. Ézsaiás 58., 5—8. Már a Krisztust még nem ismerő Ének a keresztről* Szemem világát homály fedte, Rejtély volt a kereszt nekem, Lelkem kínját Sátán nevette, S kedve szerint játszott velem: Jézus tette, nem magától Lehullt szememről a fátyol. Már három éve Véle jártam, Azt hittem, hogy övé vagyok, Csodáiból ezernyit láttam, S nem láttam, hogy bűnben lakok: Jézus tette, nem magától Lehullt szememről a fátyol. Megfeszítettek* Krisztusommal, Saul meghalt s feltámadt Pál, Eltemettek minden múltammal, Az új ember Krisztusban jár: Jézus tette, nem magától Lehullt szememről a fátyol. A bűneim s a büszkeségem, Ez volt az új élei ára; Odaadtam, engedve szépen És hittem a keresztfába I Jézus tette, nem magától Lehullt szememről a fátyol. Most napról-napra megpihenek, A golgotái hegy tövén, Ezt hirdetem, merre csak' megyek: A bűnbocsánat az enyém : Jézus tette, nem magától Lehullt szememről a fátyol. Kiket a Sátán — kígyó mardos Oh nézzetek keresztjére. Tégedet is, elbágyadt harcos. Megtisztít a Krisztus vére: Jézus teszi, nem magától Lehull szemedről a fátynl. FÖLDVÁRI BÉLA. * „Szegény fejem hová hajtnálak* dallamára. Ezsaiás is megérezte Isten Lelkének szentségét, amely megmondja minden embernek, mi az /stennek tetsző böjt: a szere- tjstmunkának fáradhatatlan gyakorlása. Ez avatja a Krisztusban való életet igazán életté. De így élni, cselekedni nem a külső böjtölés tanít meg, hanem a bűntudatod, hogy látod az ember nyomorúságét; bűn- gyüiöleled, hogy vágyódsz a nemes, a szent után; a bűnbánatod, hogy új életet akarsz; a hited, hogy Isten bűnbocsátó kegyelmét várod. Az Isten iránt való szereteted így megtanít arra, hogy te is sze- retetet gyakorolj másokkal. Ez az igazi böjtölés i I. M. Hivatása magaslatán. Evek óta folyt a háborúskodás dr. Czakó Elemér nyugalmazott kultuszminiszteri államtitkár, az Egyetemi nyomda igazgatója és volt veje, dr. Mályusz Károly miskolci tanfelügyelő között. Az államtitkár és volt veje között kölcsönös rágalmazási per indult, amelynek során a járásbíróság többször tartott tárgyalást. Legutóbb is tárgyalást tűzött ki dr. Végh Andor büntető járásbiró. A tárgyalóterem előszobájában tábornokok, magasrangú katonatisztek és közismert társadalmi előkelőségek vártak tanúkihallgatásukra, irja „Az Est.“ 2. Vasárnap. Ebéd után Farkas a műhelybe küldte segédjeit s az inasokat. — Menjetek dolgozni, csináljátok meg a megkezdett munkát, mert pénteken vásár, addig még 10 pár lábbelinek el kell készülnie I A segédek nem mozogtak. — No, mi lelt, miért nem mozogtok ? — Mester úr, — szólalt meg az első segéd — elég volt a vasárnapi munkából. Elég sajnos, hogy a mi szakmánkban mindenütt van vasárnapi munka, de én a magam részéről kijelentem, hogy a lelkiismeretemet terhelni tovább nem akarom. Én ismerem Istennek törvényét, az pedig azt tanítja: „hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat I“ Én.vasárnap nemcsak pihenni akarok, de az Úr házába is elakarok menni 1 — Ejnye Ferkó, de bölcs lettél egyszerre ! Ki tanított akkora bölcseségre ? Akár egy pap, úgy beszélsz ! — Ne tessék gúnyolódni, Mester uram, engem a hitre boldogult jó anyám, tanítóm s a tisztelendő úr tanított. Én vallom a Szentirés igazságait! — Láttad, vagy hallottad te az Istent? — Látom és hallom. Látom saját testemen, mely por s mégis hús és vér, érző, értelmes teremtmény amíg élek. Látom minden fűszál, minden kis-bogár csodálatos, végtelenül bölcs alkotásain, élete működésén látom az egész mindenség végtelenül bölcs, tervszerű felépítésén. ... Természet az, semmi más! Magétól lett, magától fejlődött . . . ... Az tévedés, Mester úr! Ami magától van, abban nincs rend, se tervszerűség, se törvényszerűség. Mester urnák is be költ látnia, hogy még a család, vagy akár egy üzem is tönkremegy, ha valaki nem irányítja, nem kormányozza. Hát a világ ? Ennek ne volna kormányzója, fenntartója ? Sokat gondolkoztam a felett, mily bölcsen jönnek egymás után, p. o. az évszakok. Ha nem volna egy hatalmas kéz, amely ezek törvényeit megalkotta, akár mindig tél következhetnék télre s éhen halhatnánk. Én az Istent mindenütt látom, hangját hallom lelkiismeretem szavában ; én törvényét szentnek tartom s parancsolatai ellen nem akarok vétkezni. — Jó van szógám, tudom, hogy nagyon okos vagy, de én se vagyok kutya s most azt parancsolom.’: Be a’ műhelybe, mer baj lesz! Segédek, inasok kotródtak. Ferkó állt és várt. — Mit ácsorogsz? Mondtam: Munkárat — Sajnálom, Mester úr, ma nem dolgozom. Tegyen velem, amit akar. Ügy tanultam: Istennek inkább kell engedni, mint embereknek 1 Farkas erre éktelen káromkodásban tört ki. — Többet nekem ne fecsegj I Voltam eddig s ezentúl is elleszek a te Istened nélkül. Ki dolgozott? He? Talán a te Istened dolgozott helyettem ? Én szereztem ezt a vagyont 1 Ha én nem dolgozom, koldus vagyok, ha rögtön be nem mégy, felbontom a szerződést, oszt akár Kukutyinba mehetsz I Fel is ut, le is ut I — Jó van uram, adja ki a könyvemet, holnap távozom ! Legjobb munkását, első segédjét zavarta el a mester. A segédek, inasok dolgoztak. A mester pedig elment mulatni a csárdába. £.-■* — Megiszom 1—2 deci bort, hogy a vacsora jól essék ! )
