Harangszó, 1929
1929-03-10 / 11. szám
HARANOSZO Í929. március 1Ö. Gondolatok, Élni csak azon nemzet fog, melyben vallásos életerő van; kit nem vallásos ereje, hanem csak másoknak gyámolítása tartogat, annak nincs jövendője. Kossuth. * Akit betölt az Isten eszméje, annak lelkében bizonyossággá erősödik a hit s megóvja őt az életnek mindenféle viszonyai között. Széchenyi. * A vallás csodákat művel, mindenre képes, még a lehetetlent is lehetővé teszi. A vallás kohójában még a legtisztátalanabb salak közül is kiválik, ami nemes, ami szép, ami jó, megbecsülésre és szeretetre méltó. Jókai. Közli: Zemann Zoltán. «2 2. Támogatta az igazságügyi hatóságokat (foglalkoztató műhelyek berendezése és fenntartása utján) a foglyok munkára nevelésében ; a hiányos és az újjáépítés első esztendeiben még igen nehezen beszerezhető felszerelési cikkek pótlásában, — az igazságügyi intézeteket pedig a beteg foglyok gondozáséban. Támogatást nyújtott ezenkívül a misszió ahhoz is, hogy a közkegyelem tárgyában kibocsátott egyik rendelet végrehajtása a kormányzó úr Őfőméltósága intencióinak megfelelő, üdvös eredménnyel járjon. A szükséges tájékoztató adatok beszerzésével megkönnyítette a kegyelem tárgyában való helyes döntést; azáltal pedig, hogy megfelelő munkaalkalmakról gondoskodott, a szabaduló foglyoknak a munkástársadalomban való elhelyezkedését mozdította elő. 3. Látogatta a misszió a letartóztatási intézeteket abból a célból, hogy a foglyokat egyénenként is gondozza s vállaikról levegye azokat a terheket, melyeket az igazságszolgáltatásnak nem állott céljában reájuk rakni, de amelyeket viszont a maga eszközeivel elhárítani, vagy levenni nem képes. (így pld. a foglyok aggodalmainak, kérelmeinek meghallgatása után eljárt: kilakoltatások megakadályozása, lakásban maradt bútorok, ruhanemüek megmentése, rokkant illetmények kieszközlése stb. érdekében). A missziónak ezek az eljárásai nagyban elősegítik azt, hogy a fogoly sorsát nyugodtabban viselje, munkáját hívebben végezze, de egyúttal azt is, hogy a szabadult foglyot a reá váró viszonyok esetleges rendkívüli mostohasága (ruhát- lanság, otthontalanság) ne döntsék újra bűnözést előidéző lelkiállapotba. 4. Igyekezett a misszió támogatni a szabaduló foglyokat a társadalomban újra való elhelyezkedésükben is. Ez a munka persze az Európa-szerte érezhető rendkívüli munkanélküliség folytán, szinte megoldhatatlan problémává vált. 5. A kezdetben — éveken át — majdnem kizárólag társadalmi utón teremtett anyagi erőforrásaival nagyban enyhítette a foglyok hozzátartozóinak és a szabadult raboknak Ínséges helyzetét. (1921-ben pld. ruhával és cipővel látott el a misszió 378 ■f jaewranw*»u«uiHimmn .'«inmiwinmii« ■naiumiiiw.'MKM.mMiMmi'r« gyermeket, felruházott 188 szabadult rabot, pénzsegélyt nyújtott 207 nyomorgó csalódnak és 162 szabadult fogolynak.) A fogházmissziói munkát a társadalmi tényezők közül főként a Bethánia Egyesület, a Fébe diakonissza nő egylet s a Szociális Misszió társulat központjai és helyi szervezetei karolták fel. Az egyéni munkások sorából különösen ki- magaslanak Morvay László, az állami átmeneti fiúotthon igazgatója, a munka megindítója és első elnöke, herceg Hohenlohe Károly Egon és dr. Nagy Emilné, dr. Göll- ner Mária, a munka későbbi vezetői, de a csapattisztek között is nem egy van, kiknek nevéről bármennyire távol áll is a misszió a személyi kultusztól, elévülhetetlen érdemeikre való tekintettel, lehetetlen meg nem emlékeznem. Hadd említsem meg azért itt gróf Bethlen Mártát, aki az Országos Gyűjtő- fogházban hosszú évek óta végzett hűséges szolgálatai alatt a ezúttal nem dohányzóit, de alkalmazottai az utolsó inasig vagy pipát, vagy cigarettát szorongattak foguk között. Gyönyörű szép vasárnapi reggel volt. A nap teljes pompájában sütött a felhőtlen égboltból a teljes virágjában pompázó földre. Talán még a fűszál is ujjongott Örömében, a levegő visszhangzott a madárdaltól. A mesternek olyan jó kedve volt. hogy még nótózott is. Szerencsétlen az az anya, Kinek fia csizmadia, Mert nem tudja, mely órában — Fül meg a csirizes tóiban. A személyzet nevetett. — Még ilyet I Ki látott valaha akkora csirizes tálat, amibe meg lehet fulladni 1 — No azért nem mondható igen szerencsétlennek a csizmadia anyja igaz-e öcskös ? szólt a mester az egyik inashoz, aki pár napja volt csak a műhelyben s még nem szokta meg a csiriz szagát. Lesz még szőlő lágy kenyérrel neked is, fiam, ne félj semmit I Aranybánya a csirizes-tél, igaz-e ? — Mór az úgy van, majsztram, szólalt meg a legidősebb segéd. Legkivált most a háborás idők után. Győzi a paraszt azt fogház kórházában megfordult sok beteg fogolynak sebére vitt balzsamot, dr. báró Podmaniczky Pált, aki sok egyéb elfoglaltsága mellett majd egy évtizeden ét volt a foglyoknak szolgálataiért soha ellenszolgálatot nem váró igehirdetője (vasárnaponként nem egyszer négy helyen, sőt néha 5—6 helyen is hirdette az igéi), Tóthpál János ev. vallásu igazgató tanítót, aki különösen mig boldogult feleségével együtt szolgálhatott, éjjelét, nappalát ennek az ügynek szentelte, dr. Kilényi Lorántnét és Marcali Pólit, akik főként a külföldi missziókkal való kapcsolat ápolásában szereztek érdemeket, végül Gergely Dezsőnét, akit talán az elsők között kellett volna említenem, aki egész életét a foglyoknak szentelvén, a hívő lélek mentő szeretetének melegével számtalan fogolyhoz juttatta el Krisztus evangéliumát. A fentebb említett egye. sületek minden egyes buzgó mun. a sok fene bankót fizetni, mert ő is jó keres. — Hát fiuk egy pár rómós csizma ára 40 pengő I Az órabér mától kezdve az első segédnek 1 pengő, a második segédnek 80 fillér, az inasok is kapnak 40 fillér napszámot. Azt hiszem megvagytok elégedve. No lett is erre olyan éljenzés, akár követválasztáskor, még a majsztramné is beszaladt a konyhából, hol a reggeli! készítette. Reggeli után tovább folyt a munka. A műhelyt az inasok ugyan kitakar tották szombaton, egyszer egy héten, de ma vasárnap megint minden a régi rendetlenségben volt. Rongyos, sáros paraszt csizmák kását kérő talpakkal ölelkeztek finom, tiszta, fényesen csillogó új úri csizmákkal, papucsok cipőkkel, szanaszét régi és új bőrdarabok, fonalak, suszterkalapács, ár, kaptafa egymás hegyen-hátán, a suszterszék körül. Az ablak alatt egy paraszt alakja suhant el. — Az Istenes Tóth jön 1 szólalt meg a Mester. Kopogtatás. — Szabad 1 — Csés jó reggelt 1 Köszönt az atyafi — Isten hozta minél unk, István gazda ugrott eléjo a mootar. Ej, oj. de rág vol isten neíRüí. Irta : Mayer Pál. Boldogság a gazdagság? Oh, ne hidd, ne hidd 1 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Máté 16, 20) — Mit használ az embernek a garmadába gyűjtött kincs, a sok pénz, a vagyonadta tekintély és tisztelet, ha családjában hiányzik a béke, az egyetértés s családi életére mintha rá- volnának szabva a Bölcs igéi: Kinek jaj ? Kinek oh jaj ? Kinek versengések ? Kinek panasz ? Kinek ok nélkül való sebek ? Kinek szerveknek veresége ? A bornál mulatóknak, akik mennek a jó bor kutatására. (Példab. 23, 29) Oh bizonnyal: Jobb a kevés az Urnák félelmével, mint a temérdek kincs, ahol háborúság van. I. Felfelé. A kis műhelyben vígan folyt a munka. 1—2 segéd, 2—3 inas s velük együtt a fiatal 30—32 éves mester versenyt dolgoztak a különféle lábbeliken. Kriminális csiriz-szag feküdte meg a levegőt, amit még elviselhetetlenebbé tett a nehéz izzadtság szaga s a csípős dohányfüst. A master
