Harangszó, 1929

1929-03-03 / 10. szám

XX. évfolyam. 1929 március 3 10. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : i Dnninttill LulDar-Szövetsáo Az OrszasroH l.uthcr-Kzöret* •éfr hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ azerkeaató- kl adóhivatalának Szentgotthárdi a (Vasrm.) küldeodflk. Blöfizetébt elfogad minden evang. leikéi« 6a tanító Hegjeleolk mianea minap. Rémü'ök, csüggedek, ha né* Minden jók kútfeje, óh vígan 0 *et, *vemet l 8ir hivatal: \«í|o Ard. rfág“ könyv ^eae Budapest, , Szentkirályi-u. 5l/a. 1 „HARANHNZO* előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10*/*-oa kedvaamény. Amerikába egén» évre X dollár , aa utódállamokba negyedévre I P 60 fill. Féltett drágaságunk. Kolossei I. 3.18. „A Krisz­tusnak beszéde lakozzék ti- bennetek gazdagon, minden bölcseségben“... M ég a legszegényebb hajlékban is mennyi érték van felhal­mozva 1 Néha csak akkor vesszük ezt észre, ha külön-külön számba vesszük őket. Hát még egy palo­tában 1... De a ház minden kin­cse között kell lenni egy féltett drágaságnak, egy legtöbbre becsült értéknek. Vájjon mi legyen ez?... „A Krisztusnak beszéde lakozzék iibennetek, tiközietek gazdogan“... Mikor Pál apostol ezt a szent figyelmeztetést leírta, legelsőben is a közös, nyilvános istentiszteletre gondolhatott, hiszen ott tanuljuk, hallgatjuk a Krisztus beszédét, és ott int bennünket Isten igéje meg­térésre, szent életre. Ám de az is bizonyos, hogy az evangéliom nem szorítkozhatik pusztán a templomra és a vasárnapra, hanem annak velünk együtt, egy fedél alatt kell lakozni I... Hadd térjen hát be házunkba, otthonunkba a Krisztus beszéde, legyen állandó, jó bará­tunk, akivel társalkodunk, minden­napi tápláló kenyerünk, legféltet­tebb drágaságunk, elmaradhatatlan olvasmányunk I... És az ige, a Krisztus beszéde gazdagon lakozzék közöttünk. Gaz­dagon !... tehát nem elég, hogy otthonainkban egy-egy bibliát le­het találni... nem elég, hogy néha napján ki is nyitjuk... nem elég hogy találomra kézbevesszük . . . nem elég, hogy a konfirmandust belőle tanítgatjuk I... Gazdagon lakozzék közöttünk a Krisztus beszéde... ennek hallgatása min­den napon gyűjtse össze az egész családot áhítatra és a mi lelkünk táplálkozzék az élet kenyerével... így lakozzék tibennetek, tiköztetek a Krisztus beszéde 1 Oh, az Isten kegyelmének drága ajándéka az, ha a mi otthonaink­ban is szóról-szóra igazsággá, va­lósággá lesz az apostoli szó: „A Krisztus beszéde lakozzék tiben­netek gazdagon, minden bölcse­ségben“. .. „Téged keres imádságom. Hozzád vágyom, ki éld és meggazdogit; Jézus 8iralmim völgyéből, Könnyeimből tehozzád emel a hit. Nézzed lelkem, mint óhajtoz Forrásodhoz, szomjúságban elepedt; Kívánságom enyhítheted S betöltheted, vidámitsd meg szivemet. A te szavad kellemetes És oly édes, mint nádméz ígéreted ; Én Jézusom oh mit szóljak 7 Miként mondjak dicséretet tenéked I“ . . . Ámen. * Az igazi magyar irredenta. Mi tetszett a külföldi protestánsoknak legjobban Magyarországon? ES proiestantizmus védelmére aia- ' * kult nemzetközi szövetség a múlt év októberében Budapesten és Debrecenben tartotta gyűléseit. A „Protestantische Rundschau“ f. évi januári vaskos száma jófor­mán teljesen a magyarországi gyűlésnek van szentelve. A beszá­molók mind a legnagyobb elra­gadtatás hangján imák a magyar vendégszeretetről. Legrészleteseb­ben D. Tolzien neustrelitzi püspök számol be benyomásairól. Legfe­lejthetetlenebb élménye az volt, amikor a debreceni nagy templom­ban a „Himnusz“-t hallotta éne­kelni. így ir róla: „Végül jött a legszebb, a magyar Himnusz, egy imádság, bánatos, korálszerü me­lódiával, melyet az egész gyüle­kezet felállva, mély áhítattal éne­kelt, olyan orgona-zengésü férfi hangokkal, amilyenekkel mi itthon nem rendelkezünk s még ha ren­delkeznénk is, a templomban soha sem hallanánk. Elbűvölve figyel­tek fel az idegenek; még sokáig ott rezgett utána a lelkekben a fájdalmas panasz; hallottuk, mint kiált egy egész nép a mélységből az Istenéhez,“ A magyar protestantizmusnak és a magyar hazafiságnak ez a szoros összekapcsolódása általá­ban nagyon megragadta figyelmü­ket. így ir Tolzien püspök róla: „Magyarország büszke ország; emlékművei is erről beszélnek; és mi/yen büszkeséggel mutogat­ják azokat! Magyarország szeren­csétlen ország, Németország mel­lett a világháború által legjobban sújtott ország: mind a négy végét leszakították úgy, hogy csak a középső csonk maradt meg. Köny- nyek között beszélnek róla. Van egy levelező lapjuk, amely a régi Magyarországot tünteti fel, amint ötfelé szétdarabolják. A magyar -házak ajtain egy jelvény található, amely Csonka-Magyarországot áb­rázolja tövis koronával övezetten, amelyből mint vércsöppek hulla­nak ki az elszakított területek; alul ezek a szavak vannak: „Nem, nem, soha!“ (magyarul közli).“ Közli a magyar hiszekegyet is. Megemlékezik a magyar protes­tantizmus történetéről is, melyet azzal zár: „a létért való küzdelem­ben erősödött meg hitük öntuda­tos, élő hitté, ennek levegője len­gett körül minket ott létünk minden napján.“ Érdekesen jellemzi a magyar protestantizmus vezető férfiait is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom