Harangszó, 1929
1929-02-17 / 8. szám
1929 február 17. HARANOSZO, Luther az irgalmas samaritáuus. Ingyen vettétek, ingyen adjátok I“ ”* — hangzott a Mester utasítása a tanítványokhoz. — Luthernek is mestere volt a Mester, ő is meghallotta annak utasítását. Amit ingyen vett Isten kegyelméből és a jó emberek szívességéből, ingyen adta azt. Ha könyveiért, melyeket kinyomatott, árt követelt volna; ha tanári előadásait, mint mások, tandíj alakjában megfizetteti: halom gazdagságra tehet vala szert. De ő sem az egyiket, sem a másikat nem cselekedte. Inkább beérte azzal, amit tanári évi csekély díjazása nyújtott néki. Nemcsak azt, amit tudott, adta vala ingyen, hanem azt is, amivel birt. Nem volt nélkülöző, aki segedelem nélkül távozott volna tőle. Oda adta utolsó falatját. S mikór már nem volt mit adnia, mert ily eset is fordult elő, széjjel nézett ékszerei között s azokat adta oda egymás után. Egyszer egy szegény diák fordult hozzá segedelemért s midőn keresve sem talált háztartásában semmi pénzt, egy aranyozott ezüst serlegen akadtak meg szemei, melyet nem rég a fejedelem ajándékozott volt néki. Fogta a serleget, kezeivel összenyomta s a diáknak e szavakkal nyújtotta oda : „Nekem nincs ezüstserlegre szükségem, vedd és vidd az ötvöshöz, s amit érte kapsz, tartsd meg magadnak“. S valanalot. Nem kell olyan büszkének lenni... — Igen, — ezt tanácsolta neki a mostohája. — Hogy 6 kérjen bocsánatot...! — csaknem eszelősen kacagott fel erre a gondolatra. Arról a szándékodról pedig csak tegyél le. — adta otthon a tanácsot az idegen asszony — hogy itthon maradhatsz az apád házánál. Erre ne is gondolj. Itt neked már nincs semmi keresni valód. Az anyai jussodat már kikaptad, mikor férjhez mentél, ki tehet róla, ha így gazdálkodtál vele...? Mit... ? hogy az urad , .. ? Na, most már mondhatsz persze, amitakarsz... De még ezenfelül is mennyiszer segített rajtad az apód . . . ? Persze, te már azt gondoltad, hogy örökre özvegyi sorban marad . . . ? Ami kis jövedelme még van azt meg mind te éled fel ezután is . . , No hót ebben tévedtél ... I Javakorbeli ember ő még s joga van az élethez, úgy intézheti a sorsát, ahogy ő jónak látja ... 1 Hogy te nem is hibáztatod, amiért engemet elvett, csak az fáj, hogy téged nem is értesítettünk semmiről...? Nem vagy te neki gyámja, meg azt gondoltuk te is tudsz mór róla, hogy mi régen szeretjük egymást, csak arra vártam, te kerülj el a háztól... Most meg hazajönnél, no hiszen több se kellene nekem ennél...! Én másik asszonnyal nem élek egy fedél alatt, még akkor se, ha az hányszor ilyen tetteiért feleletre vonták övéi, mindannyiszor azzal válaszolt: „A jó Isten elég gazdag, majd kipótolja máshonnan“. Munkálkodása közben kitört a pestis Wittenbergben. Az egyetem a fejedelem parancsára Witten- bergből Jénába távozott. Luthert is fölszólították a távozásra, de ő maradt. Ki annyi fenyegető vésszel szembe szállott, eggyel több vagy kevesebb, nem ijedt meg ettől sem. „Ha Isten úgy akarja“, — úgymond — elővigyázatunk sem óv meg, nem segít semmit. S ha valaki állásánál fogva kötelezve van, hogy társainak szolgálatára álljon, ajánlja magát Istennek és mondja: „A te kezeidben vagyok 1“ így járt Luther házról-házra, hogy vigasztaljon és a haldoklóknak az úrvacsorát kiszolgáltassa. Saját házában is megfordult a pestis; de mint ő mondá : „Isten csodálatosan könyörült rajtunk, azt bizonyítva ez által, hogy a mi evangyéliom- hirdetésünk néki fölöttébb kedves“. Életét kockáztatta embertársaiért, s akik az ő életét el akarták venni, ő azoknak életét is igyekezett megmenteni. Volt eset, hogy ellenségét házába fogadta s ott rejtegette, mígnem kikerülte a veszedelmet. Nagy emberről apró dolgok ezek talán, édes olvasóm, de mikor apróságok is jellemzik a nagyot! Múmrní a Wmmri tamilra1 uram lánya is az a másik... Megmondanám apódnak válasszon : vagy én... vagy le .. . ? ! Jobban is teszed, ha elmégy, mielőtt apád hazajönne ... Siess még eléred a hajnali vonatot... Csak menj vissza az uradhoz, ne kiabáld világgá a szégyenedet, hogy elkergetett . . . Biztosan oka volt rá, ha megtette. — Hót oka, az volt ró ...! gondolta keserűen az asszony. — De igaza is van a mostohámnak — fonta gondolatát tovább, — jobb is, ha nem tudja meg senki, hogy itt jártam . . . panaszra sem nyílik az én ajkam soha senki előtt ... I Előbb elutazom én még, mint a hajnali vonat . . . A szél sivitva nyargalt el mellette, majd megkerülve oly erővel rohant neki, mely megállósra kényszerítette. Fölszakgatta, szétkergette mór előre a ködöt is s ő elkín- zotlan, lihegve nézett bele a hajnal sápadt, opálszinü derengésébe. A gyermek kiszabadította kezét a pólya szoros kötelékéből s az anyja keblét kereste gyámoltalan kis kapargálóssal. Az asszony erre a mozdulatra gépiesen, mint akinek a lelke már messze-messze jár, leült egy útjába került fatörzsre, felgombolta a blúzát, mire a gyermek pici szája mohó cuppogással szívta magába az életet adó anyatejet. (Kotjt kOv.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Igazi böjtölés. I. Bűntudat. Febr, 18. Van bűn ? 1. Mózes 3. i— Jel, 12.0. A böjtölés tulajdonképen ön- megtagadást jelent. Mór ez maga bizonyítja, hogy van bűn, mert hiszen másképen nem kellene megtagadni semmit sem. Viszont, ha igazán akarsz bőjtölni, nem lehet előbb való kérdésen, mint ez : van-e bűn ? és erre a kérdésre keresned kell a választ. A bűneset története megírójónak és a Jelenések Írójának határozott meggyőződése, hogy van bűn. Addig hiába van életedben a böjtölésnek minden más megnyilatkozása, mig — teljes tiltakozásod, ideális vágyad ellenére is — meggyőződéssel nem vallód a bűn valóságát. Febr. 19. Honnan van a bűn ? Jel. 12.’—8., Mózes 3.H. Lelked böjti töprengésében ennek a kérdésnek kell lenni a következőnek. Emberi bölcseségek mindig egymástól eltérő, ellentétes gondolatokat mondanak erre vonatkozólag. Egyedül a a bibliai isteni kijelentés tárja hited, de még értelmed elé is az igazi valóságot: A Sátán is Isten angyala volt. de nem tűrte a fegyelmet, önálló akart lenni, tehát kivettetett. Az ember azt hitte, hogy ha a tilalmat megszegi, önálló lesz, pedig a Sátán rabszolgája lett. Benned is a bűn eredete : Isten kegyelmezésének . lerázása magadról. Febr. 20. Miért kell ismernünk a bűnt ? I. Mózes 2.16—11. Kor. 12.7. Az emberi éleinek nem volna olyan magasztos célja, ha a jó Isten nem adott volna alkalmat arra. hogy választhatunk közte és a bűn között. „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes." Gyermekből férfiúvá lenni pedig csak a küzdelmek útján lehet. De ez még nem tökéletesség. Alázatosnak kell lenned, mert minden győzelmed ellenére eléd áll a bűn, mint Pál elé: „...tövis adatott nékem a testembe, hogy felettébb el ne bizakodjam." Febr. 21. Bűn-látás. Máté 7 . s„ Róm. 1 . íe—31. A bűnmegismerésnek minden fázisán át kell menni az emberi léleknek. Sajnos, mindig előbb máson látja meg és ismeri meg az ember a bűnt. Legyen az utolsó nálad a mások bűnének meglátása, mint ahogyan Pálnál is utolsó volt. Azért látott úgy bele a bűn megrendítő mélységébe. Csak önmagadon áttekintve tudsz majd te is részvéttel, de meggyőződéssel evangéliomot hirdetni minden szégyenkezés nélkül. Febr. 22. Bűn-megtapasztalás. Róm. 7 . ii—23. Sokan azt mondják, hogy a bűnt meg kell tapasztalni, mert csak így lehet ellene küzdeni. Ebben van igazság. Oh de balga és elbizakodott az, aki ennek az ürügye alatt keresi a bűnt. Balga, mert vesztébe rohan és elbizakodott, mert azt gondolja, hogy csak az a bűn, ami kívüle van. Figyeld csak meg a te speciális bűnödet, azon is megtapasztalhatod: „az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom." Febr. 23. Bűn-érzet. I. Mózes 3 .»—io., Róm. 7.24. Óh. nem elég meglátni és megtapasztalni a bűnt. Érezned kell, hogy bűnös vagy. A bűnös érzi, hogy ő maga az oka a bűn benne lakásának és ezért vagy eltitkolja, vagy szabadulni akar tőle. Érzed a nyomorult állapotot ? Ha a legügyesebben eltitkolod, okkor is kitudódik. _______ ___________________ 59
