Harangszó, 1929

1929-01-01 / 1. szám

1929. januér 1 HARANQSZO. 5 Pesthy Pál, m. kir. igazságügyi miniszter, akit a bányai egyházkerület gyülekezetei és intézményei néhai dr. Zsigmondy Jenő örökébe egyházkerü­leti felügyelőnek választottak. most nem a Sinai pusztája, hanem a ke­resztyén földi vándorútja; az elkészített hely pedig a mennyei hajlék (Ján. 14, 2.). — Ki számíthat az Úrnak megőrző és mennybe vezető kegyelmére ? Aki enge­delmeskedik neki, szolgál neki, meg nem bosszantja őt, aki nem köt szövetséget az ellenséggel és nem hódol meg bálványai előtt. A keresztyénnek a világ szellemétől el kell szakadnia, mert a világ szerelme az Atyáéval, a mammon szolgálata az Istenével össze nem fér jl. Ján. 2, 15, Máté 6, 24.). Jan. 4. Jó legelőkre és friss forrásvi­zekhez vezet. Ezék. 34, 11—16. Milyen csodálatos ama jó Pásztor munkája az ő nyájával 1 „Megkeresi..“ „Kiszabadítja.“ „Legeltette.“ Az Úr az Ő megváltódéit nem hagyja magukra. Vezeti és táplálja őket, hiszen hülönben újra a farkas karmai közé kerülnének, vagy éhen pusztulnának. Meg­értem és követem-e az én Pásztorom órá- ról-órára való vezetését? Jan. 5. Az Úr az övéinek napja és pajzsa. Zsolt. 84, 2—13. A nap a földön lévő minden életnek a forrása. Ha kialud­nék a nap, ember, állat, növény itt többet nem létezhetnék, egész világunk egy nagy temetővé lenne. Isten az övéinek napja : kegyelme elevenített meg és kegyelme éltet. Az Igébe való elmélyedés, az imádkozás ilyen „napkúrája“ a keresztyén léleknek. — De a lelki világban nemcsak az éltető nap szórja a maga sugarait, hanem a go­nosz is szórja a maga mérges nyilait s nem elég e jó hatásoknak kitennünk ma­gunkul, hanem védekeznünk is kell ama tüzes nyilak ellen. A mi védelmünk, a mi pajzsunk is az Úr 1 Jan. 6. Kezet kézbe téve haladunk. IV. Móz. 10, 29—36. Hóbál áldást adott és ál­dást nyert azzal, hogy az Úr népéhez csat­lakozott. Mint a pusztában ismerős ember, nagy szolgálatot tett az Izrael fiainak, „szemük gyanánt" lett nekik. De mi volt ez a szolgálat a kegyelemhez képest, hogy az Úr népéhez való csatlakozással ő is részesévé lett Isten szövetségének ? Ma sem. bánja meg, aki nem a világot, hanem az Úr népét választja. Egy intelligens nő, ki a házi teendők minden ágában jártas és ügyesen varr, gyermekek mellé evangélikus családhoz ajánlkozik nevelőnek. — Cím, vélaszbélyeg ellenében, a kiadóban. 4—4 Harangszó. Ha leszáll az est, csillag felragyog. Harangszó csendül: Imádkozzatok 1 ImádKozzatok, földi emberek Es új erőt nyer fáradt lelketek. Ha vigadtok és jól megy dolgotok : Az örömért is hálát adjatok­Ha bút hordoztok s hull a könnyetek: Szabadulást az Úrtól kérjelek. Amíg az ima ég felé repül. Gyógyító balzsam száll onnan fölül Es begyógyulnak régi, mély sebek, Eloszolnak a sötét fellegek. A remény napja ismét felragyog. Maga az Úr szót: Én veled vagyok. Elszáll a gond, eltűnik a veszély, újul a lélek s újra hisz s remél. Ha leszáll az est, csillag felragyog. Harangszó csendül : Imádkozzatok ; Magister. Edíi Illés Gergely emléktáblájá­nak leleplezése Újmalomsokon, Megható ünnepség keretében leplezte le az újmalomsoki gyüle­kezet december 16-án Edvi Illés Gergelynek, a hitéért martiromságot szenvedett mérgesi, majd rnalom- soki lelkésznek emléktábláját. Az avatási szertartást Németh Károly esperes végezte, ki a zsidókhoz irt levél X. rész 32. vers, XI. rész 2. verse alapján megkapó voná­sokban állította a hallgatóság elé a hitnek hősét, és a haza hőseit, kiknek nevei a templom másik falába elhelyezett emléktáblán van­nak megörökítve. Ünnepi karének után az emléktáblákat Kovács István helyi lelkész vette át. A hősök szelleme — mondotta töb­bek között — az egyház és haza várfalaira nemzedékről-nemzedék- re őrállókat rendel. Az élet harc­terén e világ fiai szüntelenül ha­dakoznak a világosság fiai ellen, hogy rombadöntsék az isteni igaz­ságot és emberi jogok hatalmas várait! Erről a küzdelemről beszél ez a két emléktábla, melyeknek megőrzésére a jelen pillanatban az újmalomsoki egyházközség hí­vatott el. Az egyik márványtábla a rendíthetetlen vallásos hitnek szimbóluma — a másik az égő honfiúi szeretetnek örök jelvénye. Templomunk falaiba, közel az Úr oltárához, állíttatta azokat a hálás kegyelet, hogy a Krisztus áldozati halálának üdvözítő erejével emel­jék magukhoz mindazokat, akik.e templom küszöbét átlépve az Úr színe előtt leborulnak. Kegyeletes hálának megszentelt érzelmeivel fonjuk körétek a hitnek és szere­tetnek babérkoszorúját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom