Harangszó, 1929
1929-11-24 / 48. szám
1929. november 24 BARANOSZO, 373 A kaposvári evang. nőegylet közgyűlése. Vasárnap délután az evangélikus lelkészi hivatalban bensőséges, szép keretek között, a nagy számban megjelent tagok jelenléiében tartotta meg az evang. nőegylet elnök- választó és tisztújító közgyűlését. Fleischhacker Gusztávné elnök ismertette a nőegylet elmúlt évi munkásságát és felkérte a közgyűlést, — miután az elnökség és a tisztikar 3 éves mandátuma lejárt, — a választás megejtésére. A közgyűlés — méltatva az elnökség tagjainak az elmúlt 3 évben kifejtett önzetlen, nagyarányú munkásságát — egyhangú lelkesedéssel és bizalommal elnökül ismét Fleischhacker Gusztávnét, alelnö- kökül pedig Stanc Jánosnét és dr. Ittzés Zsigmondnét választotta meg. Az elnökség részéről Stanc Jánosné alelnök meghatott szavakkal mondott köszönetét a közgyűlés bizalmáért, majd a tisztikar megválasztására került a sor. Fleischhacker Gusztávné elnök elfoglalván ismét az elnöki széket, bejelentette, hogy Fleischhacker Gyuláné a nőegylet pénztárosa, és Fay Károly főgimn. tanár, a nőegylet titkára tisztségükről lemondottak és elnök javaslatára egyhangú lelkesedéssal titkárul: Erőss Jolán polgári iskolai tanárt, pénztárosul pedig: Huba Irén kamarai tisztviselőt választotta meg. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott meg a nőegylet pénztárosi teendőit évek óta nagy buzgalommal ellátott Fleischhacker Gyulánénak és titkári teendőit ellátott Fay Károly főgimn. tanárnak. Ellenőrként Kasza Dezső- nét és Gáspár Gyulánét, számvizsgálóként pedig: özv. Molnár Kál- mánnét és özv. Németh Józsefnét választotta meg. Ezután elnök ismertette a karácsonyi segélyezésre szorultak névsorát, amely szerint 37 család 47 gyermekkel szorul segélyezésre. Közgyűlés elhatározta, hogy a gyermekeket ruhával és cipővel, a családokat pedig élelmiszerekkel fogja ellátni és az ehhez szükséges pénzt — tekintettel a nőegylet szomorú vagyoni helyzetére, — ismét gyűjtés utján fogja előteremteni. Majd a tárgysorozaton szereplő pontok letárgyalása után az újonnan megválasztott elnökség tagjainak üdvözlésével a közgyűlés véget ért. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A genfi „Semaine Religieusea értesülése szerint a svéd királyt spanyol- országi látogatása alkalmával Spanyol- ország bíboros-érseke í< üdvözölte, meleg szavakkal megköszönve a svéd uralkodónak azt a türelmes elbánást, amelyben országában az elenyésző csekély számú római katholikusok részesülnek. „Sajnálom, — mondotta válaszában a király, — houy nem mondhatom el ugyanezt a* én hittestvér ehnrM ebben az országsán,“ A körülállók szerint a bíboros e szokatlan őszinte válaszra a fülig elpiiult. Szép életnek áldott vége. Az igazi evangélikus embert az ő élő hitéből folyó cselekedetei teszik kedvessé és áldotta Isten és embertársai előtt. És az ilyen embert még mikor eltemetik, akkor is meghatva emlegetik. Egy ilyen nemeslelkü igazi evangélikus ember tért meg hirtelen szülőihez a sárvári temetőben levő családi sírboltba 58 éves korában, dr. Rácz István volt budapesti Pajor sanatóriumi főorvos személyében, aki mindenképen méltó arra, hogy neve nemcsak szükebb hazájában Sárvárolt, hanem a magyarországi összes evangélikusok előtt is ismeretes legyen. Életrajza a következő: Nemeskoltán (Vas megye) született 1871-ben, ahol édes atyja, néhai Rácz Mátyás evang tanító volt. Onnan jött az édes apa 1872-ben Sárvárra, ahol 1901-ben bekövetkezett haláláig volt tanító és egész Sárvárnak val- láskülömbség nélkül nagyon szeretett „Mátyás bácsia". Édes anyja Ráhner Terézia volt, aki leánya volt annak a Ráhner Máté volt sárvári evang. lelkésznek, akinek 1848 ban menekülni kellett hazafiasságáért Sárvárról, mert német születésű ember létére a szintén német gondnokával, Róth Ferenccel a később vértanú halált halt Batíhány Lajos grófot akarták a kísérő német katonák kezéből Sárvárott kiszabadítani. Az Istent félő és hazát szerető jó szülők körében a fiúból is derék embernek kellett lennie. Az is lett. Középiskoláit a soproni líceumban, orvosi tanulmányait pedig a budapesti egyetemen elvégezve a híres Dollinger orvostanárnak lett első assisten8e. Azután a Pajor szanatóriumban vállalt állást, ahol 27 éven keresztül dr. Hültl Hümér orvostanárnak volt nemcsak jobb keze, de meghitt jó barátja. 27 éven ót ezer és ezer még ma is élő ember volt a jó orvosnak páciense, akik benne nemcsak a jó orvost szerették és becsülték szinte a rajongásig, hanem a vigasztaló jó barátot is, aki a szenvedő betegnek testét gyógyította és szomorkodó lelkét vigasztalta. Soha nem tett külömb- séget ember és ember között, mert mindegyikben felebarátját látta, akin segíteni kell. De különösen ha Sárvárról, vagy annak környékéről ment valaki az édes anyának, vagy valamelyik nővérének ajánló soraival a Pajor sanatóriumba, az a .földi" volt csak igazán megbecsülve akármilyen rendű, rangú, vagy vóllósu ember volt is az illető. Épen ebben mutatta meg igazi emberi mivoltát, aki az evangéliomból tanulta meg a felebaráti szeretelet. a Krisztus törvényét, mert nem tett külömbséget ember és ember között a mai szerencsétlen világban sem, mikor sokan a felekezeti hovatartozás szerint adják meg az embernek a tiszteletet a földön, sőt még az üdvösséget is az égben. Váratlanul jött halála. Hiszen a f. év augusztusában még a legjobb egészségben töltött néhány napi pihenőt Sárvárott forrón szeretett nővérei körében Október 27- én hirtelen agyvérzést kapott és 30-án nemes lelkét visszaadta a teremtő Istennek. Holtteste Sárvárrra hozatott, ahol a családi sírboltba novenber 3-án helyeztetett el sok keserű sírás közben, mert • népek ezrei jöttek el valláskülömbség nélkül közel és távolból, hogy megadják a jó embernek a végtisztességet. Egy nagy embertömeg zokogó sírása hallatszott, mikor az Egyház szolgája megáldotta a koporsót Péter apostolnak azon szavaira emlékeztetve : „Amint kiki vette az ajándékot. azonképen sáfárkodjatok abból egymásnak, mint az Isten külön-különféle ajándékainak jó sáfárai, hogy mindenben megdiesóitessék az Isten a Jézus Krisztus által". Most mér pihen a test a jó szülők mellett, akiknek ő építetett sírboltot is, hogy a halál után is mind együtt legyenek azok, akik az életben nemcsak a vérnek, hanem az igazi szeretetnek kötelékeivel voltak egymáshoz kapcsolva. A lélek nemességét pedig megáldja az Isten és örökké őrzik a hálás emberek. Vagyonából ugyanis ötvenötezer pengőt és sárvári házát életfogytiglan három nővérének hagyta, hogy semmiben szükséget ne szenvedjenek. Ezeknek halála után pedig ezen hagyomány kamataiból sárvári születésű evang. gyermekek fognak nemre való tekintet nélkül tanulmányi ösztöndíjakban részesülni az elemi iskolától kezdve a legmagasabb tanulmányaik befejezéséig. íme I A nemes életnek áldott lett a vége. Örökké legyen áldott emlékezete. Imádkozó lélekkel zörgessünk a kegyelem ajtaján, hogy a jóságos Isten a megdicső- ült lelket így fogadja : „Jól vagyon jó és hű szolgám, kévésén hű voltál, többre bizlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe." Yw»» Jfaurf. Miért szeretem Sopront? Irta : Szigethy Lajos. 8 A békességesebb időkben, illetőleg a szelidebb elnyomás éveiben feltűnő jelenség Sopronban az önkormányzati élet hatalmas fellendülése. A soproni gyülekezet valóságos „kis állam volt az államban" : szinte tökéletesen független az egyházkerülettől. Papjai püspöki jogokat gyakoroltak, még papot is avattak. Sopron csak lassan-Iassan olvadt bele az egyházkerületbe. Ebben a tekintetben korszakot alkot Kis János személyében soproni papnak az egyházker ilet élére helyezése. Sopron még az én diákkoromban is, mint szabad királyi városi gyülekezet, külön esperesség volt. * Élt Sopronban Luthernek egyházépitő, missziói lelke is. A XVIII. század elején például jórészben egykori soproni diákok
