Harangszó, 1929

1929-11-24 / 48. szám

370 HARANQSZO 1929 november 24 államsegélye, a tanítói és tanári nyugdíjjárulékok tekintetében. Az államnak még saját iskoláinál is féltőbb gonddal, nagyobb szeretet­tel kellene istápolnia az egyházi iskolát. Radvánszkv ezután Kapiert, a német egyházi szövetség elnökét üdvözölte. — Tudom — mondotta —, hogy elnök úr magyar földre negyven millió német kézszorítását hozta el. A német reformáció, a német vá­rosok áldásos, testvéri segítségét évszázadok óta mélységes hálával érzi a magyar evangélikus egyház. Isten áldja meg a német evangé­likusokat, s azok minden tervét és minden intézményét. Kapler elnök válaszában a kö­vetkezőket mondotta: — Első szavam a legmelegebb köszöneté. Mélységes szívélyesség áradt a magyar egyetemes fel­ügyelő nyilatkozatából — mondotta — ezt csupán a legbensőségeseb- ben viszonozhatjuk. Köszönöm, bogy Önök Budapestre engem meghívtak. A történelem kötelez bennünket, hogy az eddigi német- magyar összeköttetéseket erősítsük, közös szolgálat és közös felelősség vezessen bennünket. Hordozzuk egymás terhét. Isten áldja meg Magyarországot és a magyar ev. egyházat. Kuty Dezső egyetemes főtitkár olvasta fel ezután báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő évi Csuda Csánk szerencséje. Irta : Csűrös István. 7 VI. Csánk megismeri szerencséje titkát. December 23-án este, amikor a hó csen­desen szitált odakünn, Gáspár mester pedig lakása nagyobbik szobájában három kis csemetéjével az igazak álmát aludta: a kis szobában lobogó tűz mellett két nő beszélgetett halkan, meghitt csendben : Mari néni és Panni asszony. Ide vetett ágyat a váratlanul érkezett, de szívesen fogadott vendégnek a meglepett háziassz- szony. Itt volt a Csánk ágya is. Az az ágy, amelyben tiz év előtt édesanyja meghalt. A két asszony bizalmasan beszélgetett. Tehették. Csánk mélyen aludt. Mari néni elmesélte élete történetét s abból nagy boldogan s meg-megújuló őrömmel a kór­házban történt csodálatos fordulatot. Viszont mohón hallgatta s mély meg­indulással Panni asszony elbeszélését Csánk dolgairól. Bezzeg, szégyelte most régi kö­zömbösségét, hidegségét kis öccsével szem­ben. Gyakran törülgette könnyeit. Néha önfeledten s hevesen ölelte meg Pannit. Egyszerre aztán úgy tetszett, mintha elakadt volna a beszélgetés fonala. Mind a ketten munkajelentését. Hangoztatja itt az egyetemes felügyelő, hogy a kul­tuszminiszternek az úgynevezett törpeiskolák ügyében kiadott ren­deleté az evangélikus egyházat érintené legsúlyosabban. Megálla­pítja az egyetemes felügyelői je­lentés, hogy az idei kathoiikus nagygyűlés örvendetesen békés hangot ütött meg s hogy az ev. egyházi közgyűléseken is béke­vágy jutott kifejezésre. A rever- zálistörvény megszüntetése és az 1868. évi Lili. t.-c. visszaállítása valóban legfőbb akadályát küszö­bölné ki a protestantizmus és a római kalholicizmus közötti béke helyreállásának. Hangsúlyozza a jelentés, hogy a református egy­házzal változatlanul szívélyes a kapcsolat. Jánossy Gábor országgyűlési képviselő indítványára akciót indí­tanak a költő Gyóni Géza hamvai­nak hazaszállítására és az énekíró Sántha Károly emlékének meg­örökítésére. Örömmel vették tudo­másul, hogy a budai, illetve a Deák-téri templomból is fognak közvetíteni rádió-istentiszteletet. A javadalmas tisztviselők házas­ságkötésére tervezett rendelet körül izgalmas és széleskörű vita hullám­zott. Szeberényi főesperes azt mon­dotta, semmi más szabályozás nem helyes, csak az, hogy evangélikus egyházi tisztviselő csupán evangé­likus házasságot köthessen. Kapi Béla püspök szerint a rendeletter­a tűz hamvadó világát nézték. Mari néni törte meg a csendet. „Úgy látszik, Csánkot érdemes tovább taníttatni. Magamhoz veszem őt s a gim­náziumba járatom." Panni asszony elsápadt, könnyei meg­eredtek s szólni sem tudott. De mikor Mari néni megmagyarázta, hogy a Csánk jövője érdekében történik mindez s hogy dehogy is akarja őt elszakítani Pannitől, aki úgy szereti, mint az édesanyja, az árvát s Ígé­retet tett, hogy minden nyáron visszaküldi Csánkot a szünidőre Panniékhoz: akkor lassanként felszáradtak a Panni asszony könnyei s kezét akarta megcsókolni Mari néninek. Mari néni azonban ezt nem en­gedte, azt mondván, hogy inkább neki kellene megcsókolni Panni asszony áldott kezeit. Erre olyan hirtelen és ijedten kapta hátra kezeit Panni asszony, hogy majd lefordult a székről s Mari néninek kellett megragadnia és visszatartani. Zavarában kiment a másik szobába, megigazította a kályha pislogó tűzét s visszafelé jövet már halkan dudolgatta : „Oh, könyörgést meg­hallgató, édes Atya, Mindenható!“ Mikor visszatért a kis szobába, Mari nénit a Csánk ágya előtt találta, amint komolyan nézte a kedves, alvó gyermek anyjára emlékeztető vonásait. Mari néni csendesen a kályhához vonta a vissza­vezet nagyon éles belenyúlás az egyéni szabadságba, aggodalmas volna nyugtalanságot kelteni az alkalmazottak között. A szegedi egyetemen tervezett parallel tan­székekkel szemben aggodalmát fe­jezte ki már régebben az egyetemes egyház; várják erre vonatkozóan a kormány megnyugtató nyilatko­zatát. Sürgeti az egyház a lelkész- javadalmi kérdések végleges ren­dezését. Felkérik gróf Bethlen István miniszterelnököt, hogy az egyházi sajtótermékek megindítását ne gá­tolják. Evangélikus nap Budapesten. Az Országos Luther-Szövetség nov. 13-án evangélikus napot ren­dezett Budapesten zárt konferencia keretében. Ezen mintegy száz vi­déki szervezetnek több mint száz kiküldöttje jelent meg. Rásó Lajos dr. kormányfőtaná­csos, egyetemes ügyész, a szövetség helyettes elnöke, mondott beveze­tőt, majd az egyes, bizalmas jellegű előadásokat tartották meg: Németh Károly espereslelkész, egyházkerü­leti papi főjegyző, vitéz Magassy Sándor soproni lyceumi vallástanár, vitéz Raics Károly ny. altábornagy, Marcsek János és Törteli Lajos lelkészek és Scholtz Oszkár dr. ny. jogügyi főtanácsos, világi főjegyző. Délután az Országos Luther- Szövetség tartott közgyűlést, ame­vonulni akaró s csupán jó éjszakát kívánni visszatért Pannit s kérte, bogy beszéljen valamit Csánk édesanyjáról. Panni egy ideig merően nézett Mari nénire, aztán kis vártatva így szólt: „Nem sok, amit tudok róla, mert csupán néhány napig élt azután, hogy szolgálatába állottam. De azt el tudom mondani, hogy mik voltak az utolsó szavai I“ És Panni asszony el­mondta a haldokló anya imádságát. Alig tudta a megindultságtól elmondani az imádság e szavait: „aki úgy szeresse". Mikor befejezte Panni asszony mon­dandóit, akkor Mari néni összecsapta ke­zeit s így kiáltott fel : Most mór kezdem megérteni a Csánk életét, sorsát, és sok mindent, ami azóta történt. Oh, milyen nagyok, Uram, a le műveid, igen mélysé­gesek a te gondolataid I Panni asszony szent komolysággal sóhajtotta utána: mélységesek a te gondolataid 1 Másnap reggel, amikor Csánk már fel­kelt volt s a műhelyben segítet a sok és sürgős dolgu mesternek, Mari néni is fel­kelt, kibontotta csomagjait, csoportosította a karácsonyi ajándékokat, úgy, hogy jus­son a mester kicsinyeinek is, s aztán be­hívta Pannit. Panni összecsapta kezeit, ■ ugyancsak mondogatta a sok szép holmi láttára : csuda jó, csuda jó I Hát még estve. Akkor volt még nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom