Harangszó, 1929
1929-11-10 / 46. szám
354 HARANQSZO, 1929. n*r*mb*r 10. berendezésével ée az ember lelki világához való csodálatos hasonlatosságával arra késztet bennünket, hogy gyönyörködjünk Istennek ezen remekművében és szerezzünk annak szemlélése, megfigyelése által hasznos tapasztalatokat. Hiszen a természet világa egy nyitott könyv, melyből sokat tanulhatunk. Ha az égi testeket, a természeti tüneményeket és jelenségeket tanulmányozó s azoknak rendeltetésével, jelentőségével bennünket nemcsak megismertető, de az okokra is rávezető természetbúvároknak a munkássága értékes, úgy mennyivel értékesebb a lélekbúvároknak a tevékenysége, kik a kincsek kincsét hozzák napvilágra azáltal, hogy a léleknek sokszor mélységes titkaival ismertetnek meg édesmindnyájunkat s megmutatják nekünk azt az utat, melyet a Mindenható számunkra Krisztus által kijelölt. Amint a természet világát az igazgatja és kormányozza, kit a bölcs lángesze fel nem ér, úgy az ember lelki világa is a Gondviselő hatalmában van s így sohse feledkezzünk meg Isten megsegítő kegyelméről, mint a leghatalmasabb erőről, mely a tökéletesedés és a tökéletesítés gyakorlati megvalósításának a kezdete és a vége. Akármilyen kiválóak, rátermettek legyünk is hivatásunkban és kötelességteljesítésünkben, ne felejtsük el soha: „Ember tervez, Isten végez!“ Csuda Csánk szerencséje. Irta : Csűrös István. 5 Valami olyan történt azonban, ami Mari nénit kizökkentett« a rendes kerékvágásból. Megbetegedett vakbélgyulladásban s operációt kellett végezni rajta. Egyik nyilvános kórházba ment be s ott a közös osztályra vétette fel magát. A műtét jól sikerült, de néhány napig ott kellett feküdnie, s itt történt vele valami. A szomszédja, akin súlyosabb műtétet végeztek, idősebb uriasszony volt. Mari néni az első nap egy szót se szólt, csak nézte a szomszédját, aki már lábbadozó beteg volt s időnként rövid időre fel is kelt s ilyenkor hol az egyik, hol a másik beteghez ment oda, orvosságot, vizet adott nekik, ha éppen nem volt ott az ápolónő. Biztatta, vigasztalta a betegeket. Egy kis beteg fiú mellé odatelepedett s meséket mondott neki. A fiú hálás szemekkel nézte s megnyilt szivének minden titkát, baját elmondogatta az öreg néninek. Délután a látogatási idő alatt egyik vendége a másiknak adta a kilincset. Egyik fia volt, a másik veje, a harmadik menye, egyik nevelt leánya, a másik jó barátnéja, ismerőse, rokona. Micsoda találkozások vol- tak ezek. Mindenik olyan örömmel, háláÁz Ey. Egyetemes Egyházi Gyám- intézet közgyűlése Győrött. A magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet 1929. évi rendes közgyűlését a győri ev. gyülekezet kebelében tartotta meg. A közgyűlés november 2—3-ig tartott. Az egyetemes egyház és a Gyámintézet vezetőségén kívül körülbelül harminc egyházi és világi férfi érkezett a gyűlésre. Az egyetemes egyház elnöksége, báró D. Radvánszky Albert egyet, egyházi és iskolai felügyelő és D. Geduly Henrik tiszakerületi püspök nov. 2-án, szombaton délután érkeztek. A pályaudvaron a polgármester, alispán és főispán, a helyi ev. és ref. egyházközség és a felvidékiek köre üdvözölték az egyetemes felügyelőt és a püspököt. — Szombaton este 7s7 órai kezdettel gyámintézeti vallásos estély volt a templomban. A templom egészen megtelt. A vallásos estély műsora a követ kező volt: 1. Közének. 2. Imádkozott Turóczy Zoltán. 3. Boellmann: Szit. Orgonán játszotta Fodor Kálmán karnagy. 4. Báró D. Radvánszky Albert egyet. egyh. és iskolai felügyelő tartott előadást, amelyben ismertette a felekezetközi protestáns és evangélikus segítő mozgalmakat. Rámutatott arra, hogy egyházunk külföldi kapcsolataival mennyit használt már a hazának. 5. Homilius: Fuga. Énekelte az ev. val ölelgette, csókolgatta az öreg asszonyt, a fiatalok a kezeit csókolgatták. S mindenik hozott valamit szeretete jeléül, a legtöbb virágot. S mikor elmentek, látszott mindeniken, hogy fáj, hogy csak olyan rövid időt tölthetett az öreg asszony mellett. Úgy tetszett Mari néninek, hogy ezek a látogatók jobban érezték magukat ott a kórházban a beteg asszony ágya mellett, mint bárhol másutt, mert valóban szerették az öreg asszonyt s kiváltság volt nekik az, hogy mellette lehettek, beszélhettek vele. Amikor pedig a látogatási idő lejárt, az öreg uriasszony mindent kiosztott a betegek között, Mari nénihez is odament s egy szál rózsát tett a paplanára. Mari néni gyerekkora óta nem érzett olyan meleg áramokat a szíve táján, mint ekkor s régen nem ejtette ki száján olyan őszintén átérezve ezt a szót, hogy : köszönöm. Tüstént megkapta a választ: Szívesen lelkem ! Hát hogy érzi magát ? Köszönöm, mondta Mari néni, nagyon jól! S szemeiből kőt könnycsepp gördült le sápadt szép orcáján. Könnyen buggyantak ki a könnyek, de nehezen találtak útat maguknak, mert a könnyeknek nem volt útja a Mari néni orcáján. S különösen az ilyen könnyeknek, amelyeket a hála és bűn- bánat fakasztottak. Reggel Mari néni korábban ébredt s egyházi énekkar Fodor Kálmán vezénylőiével. 6. Várad! Antal: Az Or Ítél. Szavalta Kuszák István ev. tanító, 7. Mendelssohn: Himnusz. Zenekari és orgonakisérettel énekelte az ev. egyházi énekkar. 8. Imádkozott D. Kapi Béla püspök. 9. Közének. Másnap, vasárnap reggel, az ev. templomban gyámintézeti istentisztelet volt, amelyen D. Geduly Henrik tiszakerületi püspök Lukács 10, 38—42. v. alapján hirdette Istennek Igéjét. Istentisztelet után a templomban volt maga a közgyűlés, amelyen Ziermann Lajos ev. lelkész, kormányfőtanácsos és a világi elnök báró Feilitzsch Ber- thold távollétében báró D. Rad- vánszky Albert egyet, felügyelő elnökölt. A gyűlés megnyitása után következtek az üdvözlések. D. Kapi Béla püspök az egyházerület nevében üdvözölte a Gyámintézetet. Majd a gyülekezet és a kebelében működő egyesületek üdvözölték a Gyámintózetet és adták át ajándékaikat. Maga a gyülekezet egy úrvacsorái készletet, a Beim. Egyesület egy keresztelő készletet, az Ifj. Egyesület egy oltárpárnát, a győri bibliakörök egy oltári Bibliát, az elemi iskolák 10 darab énekeskönyvet, a Diákszövetség fiú- és leányosztálya 120 pengőt adományozott. Elhozta ajándékát a soproni gyülekezet is. Hanzmann Károly lelkész 200 pengőt hozott a gyülekezet adományaképen; vitéz Magassy Sándor vallástanár 50 folyton azt leste, hogy mikor ébred fel a szomszédja s ő volt az első, aki köszöntötte s ö kérdezte először, hogy hogy aludt a nagyságos asszony ? Köszönöm, fiam t Jól, jobban, mint az előbbi éjszaka s olyan szépet álmodtam. De nem vagyok én magának nagyságos asszony 1 Szólítson csak így : Ágnes néni I Mondja el, mit álmodott kedves, jó néni I szólalt meg most a beteg kicsi fiú. És Ágnes néni boldogan mesélte el szép álmát. Mari néni is fokozódó örömmel hallgatta az álmot s ő is, a többi beteg Is csodálkozott, hogy ilyen szép álmai vannak neki, mfg ök olyan rosszakat álmodnak, ha ugyan álmodnak. Mari néni hamarább jobban lett, mint Ágnes néni s valósággal fájt neki, hogy el kell hagynia a kórházat, Ágnes néniért fájt. Ágnes néni megölelte s megcsókolta Mari nénit s hívta, hogy látogassa meg a lakásán is néhány hét múlva s megadta a címét. Mari néni hálásan köszönte a meghívást s boldognak mondotta magát, hogy szabad lesz elmenni« és úgy össze-vissza csókolgatta Ágnes néni arcát, kezeit, amit nem tett meg senkivel, mióta édesanyja meghalt. És másnap már ott volt a látogatási idő alatt Ágnes néninél, virágot vitt neki, a kis beteg fiúnak pedig sajátkezüleg készített piskótát. Ez volt az első eset, hogy valakinek, aki a haszontalan férfinemhez tartozott, aján-
