Harangszó, 1929

1929-10-27 / 44. szám

1929. október 27_____________ közgyűlésen a nagy elfoglaltsága dacára is megjelent egyházmegyei felügyelő, Pesthy Pál nyug. miniszter szólt a hívekhez. Ki­fejezte az egyházi hatóságok elismerését a gyülekezet tagjainak, akik a nehéz idők dacára örömmel hozták meg a tekintélyes áldozatot Istennek dicsőségére, arra buz­dítván mindeneket, hogy lelkűkben is újul­janak meg, mert csak ettől a megújulástól várható a nemzet megújulása és egy jobb kor eljövetele. Este jól látogatott vallásos est volt a templomban, amelyen főesperes imádko­zott, Rátz Károly bikácsi lelkész pedig az Isten háza iránt való szeretetben követendő például Dávidot állította a hívek elé, a helyi lelkész pedig felolvasta röviden a gyülekezetnek 1718-ban való keletkezésé­nek és a templomnak történetét. Úgy az istentiszteletet, mint a vallásos estélyt a Marth Péter igazg.-tanltó vezetése alatt álló lelkes ifjúsági vegyeskar tette szépen elő­adott, sikerült énekszámokkal épületessé. A délelőtti ünnepély végeztével Hammer József főjegyző és Koch Mihály biró veze­tésével a politikai elöljáróság köszöntötte a parochián Pesthy Pál egyházmegyei fel­ügyelőt, aki válaszában kifejtette, hogy nem anyagi érdek, hanem csupán erkölcsi eszme tudja az embereket egybeforrasztani, ami nem más, mint az Isten és a benne való hit s ennek ápolására szólította fel a megjelenteket. Isten áldása nyugodjék minden elhang­zott szón. Legyen az új ruhába öltöztetett templom igazi találkozási helye a híveknek a Krisztussal, hogy áldás áradjon szét ab­ból a gyülekezet minden hajlékára s min­den egyes tagjára. Miért szeretem Sopront? Irta : Szigethy Lajos. 4 Szilaj emberek voltak a felnőttek is. Ebben Is volt része a soproni bornak: Nem érdektelen tanulmány : mennyivel szikrá­zóbb, elevenebb a borivó rajnai német, mint a sörivó hollandus. Mikor csereszü- leim mérték otthon a saját termésű boru­kat, a vendégeik bizony nem olyan jám­borul veszekedtek, mint ahogyan állítólag a németek szoktak. Szabolcska Mihálynak „A salzburgi csapszékben“ című verse sze­rint magam is láttam, mikor végső, döntő argumentumnak a boros blucedli a vesze- kedő-társ fejéhez röpült. Ez a szilaj dac a politikában is érvényesült. Sopron föld- mivelő lakói között mindig sok volt a balpárti, a negyvennyolcas ember. A pol­gári ideiglenes bonnérésekben ellenzéki tónus uralkodott A kormánypártnak ép ezért úgynevezett „foghatós“ embert kellett kép­viselőjelöltül felállítania. Minisztert, ha lehetett, kultuszminisztert. Ott álltam az Éles-szögnél a pénzügyi palota mellett. Fiatal gazda-polgárok lelke­sen kiabáltak a hintón bevonuló Trefoil minisztor felé. Ez a csupa temperamentum ember mosolyogva integetett köszönetét, abban a hitben, hogy „Éljen derTrefort“-ot kiabálnak feléje. Pedig én jobban hallot­tam. Azt kiabálták : „Elender, geh fortI“ A harcias mult is fejlesztette bennük ezt a szilajságot. Sokszor megtörtént, hogy a földmíves ember reggel kiment a szőlejébe kapálni és este hazahozták véres lepedő­ben, holtan. Sopronra is ráillett Arany János szava: „Hogy el ne ragadja szpahi, prédarántó; Kardosán követte az ekét a szántó“. OAR ANQSZO. A soproni szilaj harciasság a csaták lüziben, a nemzeti ügy hűséges védelmezé- sében, is megállta a tflzpróbát. III. Endre oklevélben mondott köszönetét a soproni­aknak hűségükért, mellyel mellette meg­álltak osztrák-Albertiéi való harcaiban. Róbert Károly „Porta occidentális“-nak, nyugati védő kapunak nevezte Sopront. Mátyás király örömmel időzött hűséges és vitéz soproni alattvalói között. A Stornó- házban lakott. Sopron harcias fiai véreztek Mohinál, Mohácsnál, ök is tettreváltották, amit kö­vetük is kiáltott Pozsonyban : „Moriamur pro Maria Theresia 1“ Vérük hullott a világháború száz csataterén és jitoljára azokban a Sopronra sorsdöntő napokban az ágfalvai ligetes mezőkön. Bizony, nemcsak a hires és áldott nép­szavazáskor, hanem a csatákban is érdemet szerzett Sopronnak a „civltas fidelissima“ névre. „ ' (Folyt, kőv.) F\ Szeretet Otthona. A soproni Ev. Theologusok Otthona felavatása alkalmából. Alázatos szívvel Előtted megállunk, ö hallgasd meg, Atyánk, buzgó imádságunk! Dicséret, dicsőség s hála legyen Neked, Hogy ezt a hajlékot Magad építetted. (Hiába dolgozik a ház sok munkása, Ha nincsen azon rajt az Úrnak áldása.) — Az Űr által lett ez! — Jézus Krisztus tegnap, ma s mindég ugyau- E bűnös világban megmarad az igaz. [az; Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk ? Az Ige a paizsunk, a Hit a fegyverünk I Ne félj, te kicsiny nyáj, az Atyának tetszett, Hogy a Menyországot odaadja nektek. — 0 megcselekszi azt. — Minden egyes tégla: adomány, áldozat, Sok-sok gyülekezet küldte el azokat. Minden egyes tégla: történet, bizonyság, Ha hívek maradunk, az Isten el nem hágy. Minden egyes tégla azt hirdeti itt ma: Szeret az Ür minket, nagy az ő hatalma. — Erős vár az Isten 1 — Veríték, könny s vércsepp tartja a falakat, Melyek ősi daltól most is visszhangzanak. Mártírok és 'rabok keserve sír bennük, — Mi, késő unokák ezt nem felejthetjük. Mi az Igazságért mindég sikra szállunk, Hogy betöltsük egyszer szent, nagy hivatá­— Az élet a Krisztus. — [sunk. Aki ide eljön: tagadja meg magát; Vegye föl vállára súlyos keresztfáját; Válassza a keskeny, köves-sziklás utat; Régi élte helyett kezdjen el egy újat! A Mesterért el kell mindenkit hagynia, Égjen a szívében szent, hívó szózata : — Jer és kövess engem I — Aki innen elmegy: egyedül ne menjen; Egy könnyebben esik, nehezebben ketten. Szeresd atyádfiát, úgy, amint tenmagad, Jó barát, jó testvér e hajlékban akad. Jézussal térjetek mindenkihez vissza, Tőle a parancsszó áldást-osztó, tiszta : — lm küldlek titeket... — Legyen a Szeretet otthona e hajlék, Benne Luther Márton szelleme lakozzék. Legyen a tudomány s a szorgalom háza, Egészséges jókedv, vidámság tanyája, [nya, Legyen egyházunknak s hazánknak őrtor- Legyen az Istennek elrejtett temploma. — Krisztus keresztjéért. — HARCOS RÓBERT. __________________________341 Paulik János: „Isten felé.“ Hetvenhét beszéd. Ára 14 P. 511 lap. E beszédekből egy ember, egy élesen látó, bölcs és tiszta lelkű ember belső, lelki arca válik ki; egy forró szív lüktet bennük s míg olvassuk, hallgatjuk, a mi szivünk is átmelegszik s ugyanarra a rit­musra kezd dobogni, mint az övé ... . Negyven év áldott magvetésének aratása ez, melyet szépséges, üditő, balzsamillatú rózsac-okorként helyez el az ő oly nagyon szeretett gyülekezete előtt Isten oltárára. Ami legelőbb kapja meg a lelket, az e beszédekből kiáradó, kiharangozó nagy pályaszeretet; gyönyörűsége a szólás, szent élvezete az Igehirdetés, melyben megtisz- túltan, átszellemülten éli magasabb rendű életét, a „belső embere“ szerinti életét. Maga mondja: „Legboldogabb óráim közé sorolom azokat, amelyeket a szószéken töltöttem el.“ Érzi a szószék fenséges magasságát, honnan messzire és mélyre látva korának kérdéseit, feladatait, bűneit és tévedéseit, vágyait és törekvéseit Ítéli meg s a hallgatói fejére ráhinti az Ige me­leg. gyógyító, feleszméltető világosságát. Előadása eredeti. Van ebben a lélekben valami szent magnetizmus, mellyel magá­hoz vonzza és átdelejezi hallgatóit. Látni kell azokat a figyelő arcokat, hallani kell az önkénytelen felsóhajtásokat s érezni azt a meghatódottságot, mellyel az ő gyüle­kezete kisérni szokta az ő nagy papjának beszédeit. Ünnepek azok a közvasárnapo­kon is. Élmények, melyeknek emléke kö­veti az embert mind a sírig, sőt, mert tiszta evangéliumiak azon túl is. E beszédek lelke erős és üdítő, mint az orvosságot tartalmazó virágok illata; nyugodt és biztonságos a hangvezetése, mellyel hol ostoroz, hol számon kór, hol meg édes-szeliden fájó sebeket érint, só­hajokat szólaltatmeg, másutt meg bűnök felett kiáltja a megtérésre hívó próféciát; igen: a próféták nemzetségébe tartozik, tud magas lenni s tud belenyúlni izgal­mas témákba, úgy, hogy reszketve figyel fel az ember; de mindig ad, mindig közöl, mindig ott halljuk az ő embert- szerető, megértő és megpróbált szívének dobbanását s mindig Isten felé — címe az iránya — emeli, vezeti hallgatóit. Jellemezni egykét szóval mesterien tud; pl. „az u. n. klasszikus ókornak vol­tak fényes arénái embergyilkoló játékokra, de nem voltak kórházai; voltak vitéz had­seregei, nem volt egyetlen árvaháza sem.“ O-év esti beszédei mesteriek; olvasá­suk is az évfordulók borongó, szeretetre és hitre, bűnbánatra és megtérésre intő hangulatába ringatja a lelket; de el kell képzelnünk e beszédeket, amint élnek, amint élő hangon szállanak a szavak, in­tések, vigaszok és hívások a nyíregyházi szép templomot Paulik Ige-hirdetéseinek alkalmával teletöltő hallgatóság leikébe. Egy élet van e beszédekbe beleírva, tehát egy-egy élet fog belőlük irányt, erőt, vigaszt venni. Egy élet — prédikációkban, egy lélek — az Ige glóriájában. Élni fog­nak e beszédek s bennük szállani, szólani fog a magyar templomokban Paulik lelke. Az Ige bűvös aranypor: beszitálja fejét annak, ki vele nagy szeretettel foglalkozik, mint az arany finom szemekben csillagok­ként ragyog az aranymíves fején; az Ige aranymívesei, ha elérkeznek az örök élet kapujához, a fejükön viszik az Ige arany­porát : abból glória lesz. n««tk frjev

Next

/
Oldalképek
Tartalom