Harangszó, 1929

1929-01-27 / 5. szám

XX évfolyam.

1929 január 21.

5 szám.

Alapított*

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonoe:

i UBBánttll Lntber-Szövetsőo.

kt OrnzigOH Lather-Szffnt- •ég hlTiUloo lap]*.

Kéziratok, előfizetési dijak és roklamáclólt a HARANGSZO szerkesztőid adóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész él tanító.

Megjelenik minise vasárnap.

Legyek hasznos, munkás lélek.

8nrteutA*klM]ólüT»til I

szentgotthArd. Vas vármegye.

Flókkl*dóhlT*tal i .Luther-Társaság* könyr- kereBltedóBe Budapest, VU1., Szentkirályi-u. 51/ft.

i „BARANfiRZO* •löflzetóai ára negyedévre l P 28 f. Félévre 8 P 40 f. Csoportos küldéssel 10»/*-oe kedvesmény. Amerikába egéaa évre S dollár , aa utódállamokba negyedévre 1 P 00 fill.

Bölcseség.

!. Korinth. 1. 2 . : „Mert

nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről."

M

inden bűnünket Uram te hordoztad ... s ha nem így lenne: kétségbe kellene esnünkI“

. . . Minden bűnünket Krisztus magára vette . . . ebből az igazságból származhatik minden mi békességünk, minden mi erőnk, minden mi vígasztalásunk és minden mi reménységünk I A megfeszített Krisztus . . . őtőle kapjuk életünk legnagyobb drágaságait, ezért prédikáljuk őt az evangélikus templomokban vasárnapról-vasárnapra.

Mert Isten atyai szeretetét tün- dökli ugyan az egész teremtett világ, de a Jézus keresztje alatt mégis a legcsudálatosabban érezzük ennek a forró szeretetnek a sugárzását, s akaratlanul is felkiáltunk: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atyai“

. . . Mikor azután feltámad ellenünk a vádoló lelkiismeret és bűneink sebhetnek, a világon sehol másutt nem találunk nyugalmat, békességet, csak a megfeszített Krisztus keresztje alatt, amely a bűnbánónak ezt hirdeti: „Istenfiának, a Jézus Krisztusnak vére tisztára mos minket minden bűntől.“ ... És a bűnt meggyűlölni, ellene csüggedetlenül harcolni megint csak a golgothai kereszt tanítja meg a hívő embert, mert ott félelmesen elibénk mered bűneink sötét átka, mely az Isten Szentjét kínos halálra juttatta azon a kereszten !

Az evangéliomnak kiengesztelő, megigazító, megtisztító és megszentelő hatalmat ugyancsak a Jézus

Krisztus halála ad . . . ezért kell a Krisztust mégpedig mint megfeszítettet prédikálni el nem fogyó lelkesedéssel. Szenvedéseinket hordozni segíti, szomorúságunkat felderíti az ő keresztje ... S ha ránk tör a haLi félelmes ereje, feltekintünk a megfeszített Krisztusra, reménységgel szól bizodalmunk: „Halál! hol a te fulánkod?“ . . .

Igaza van a nagy prédikátornak, Spurgeonnak, aki halálos ágyán erre a kérdésre: „Mit ér most minden te bölcseséged ?“... így felelt: „Az én bölcseségem nem sok volt. de mégis elég volt

egy egész életre ez a kevés bölcseség, mely négy szóból áll: Krisztus érettem is meghalt! . . „Ha bánt lelkiismeretem,

És bűneim sebhetnek :

Magamat megkesergetem,

De szívem nem csügged meg.

Mert telkemet én megmosom Szent véredben én Jézusom,

Te vagy az én Megváltóm,

Te főm vagy, én tagod vagyok.

Ez én vigasztalásom ;

Tőled én el nem szakadok.

Nem szakít el halálom.

Ha meghalok, néked halok.

Örök életre virradok Te szent halálod által."

Ámen *

XX. évfolyam.

Nagy tiszteletű

Cgyike vagyok a Harangszó azon “ lelkes olvasóinak, ki alig várom a vasárnapot, hogy elolvashassam e kedves újság legújabb számát, és belőle ismét erőt nyerjek egy további hét küzdelemteljes napjaira. Ép azért nem hagyhatom szó nélkül azt, amit a Harangszó szerkesztősége szerényen és hangtalanul észrevétlenül hagyott. Mi olvasók már pár szám címlapja fölött ott látjuk szerényen meghúzódni a felírást: „XX. évfolyam“. Jelezve, hogy már húsz év óta száll a „Harangszó“ szava a magyar evangélikus élet fölött, hogy már húsz éve terjeszti a „Harangszó“ az idők viharaiban és pusztító hevében az evangélium eszme csiráit s rakosgatja el a szívek televényébe a gondolatpalántákat.

Szerkesztő úr nem is akart minket — olvasókat — arra figyelmeztetni, hogy már húsz éves lett a lapja. Húsz esztendő 1 Istenem ! Hiszen már öregek lettek azok, akik még fiatal szívvel olvasták első számát és sokaknak feSzerkesztő Úri

hérré vált azóta a haja, amióta a Harangszó hófehér köntösű és hófehér lelkű példányait lapozgatják. Én is húsz év óta figyelem e lap életét és működését. Még az apai házban lapozgattam a Harangszót, azóta bármerre jártam, mindenhová elkísért s azóta látom, menynyit küzdött a meg nem értés és a félreértés, a szeretetlenség és rosszakarat fúriáival, de becsületét a küzdelmek viharai csak emelték, mert a hit és emberszeretet van homlokára írva. Eszméi elszórva az egész országban élnek. Én legalább mióta olvasom igen sok cikkét többször olvastam át, igen sok számát többször lapoztam át, sőt gyakran életem nehéz válságaiban is kaptam belőle megfelelő sorokat, ha néhány mondatot is, de kielégítette lelkemet. Ennyit a saját magamat illető benyomásokról.

Ma a lap — az első húsz év jégtörése után — bátran vallhatja, hogy ma a magyar evangélikusok öntudatra ébredtek: az ő érdeme