Harangszó, 1929
1929-09-15 / 38. szám
1929. szeptember IS. 38 szám. XX. évfolyam. Alapított* KAPI BÉLA lB10-b*n. Laptulajdouo*: i DuántfiU Lntb8T-Siflvüti§fl. A* OnaAgo. Lnth«r-H*ÖT*t- •ég hintáim Up)*. KÁtiratok, elfifluttal df]*k A* reklamációk • HARANGSZŐ nerkentd- kl adóhivatalának SaombatheljT* (Vasvm,t küldendők. Hófintéat elfogad minden even*, lelkén n tanító. leoJulnlt mlnúsD nílnii 9 Bár itt nincs maradásod, Hittel tekints halálodra. ■aarkeexM-kladóktvatal i SZOMBATHELY Vas vármegye. flőkkladóhlratal i .Luther-TAraaaAg* kBnyv kereekedóeo Budapnt, Vni., SacntkirAlyi-u. il/a. A „RARANB8Z0“ elSflaetéal ára negyedévre 1 P 28 t. Félévre IP 40 f. Caoportoe küldésiéi 10*/«-o* kedveaménj. AmertkAba egéea évre I dollár; aa utódállamokba negyedévre 1 P 10 (Dl. A bünbocsánat — élet. II. Korinth. 8, 6. „A betű megöl, a lélek pedig meg- •levenít." A betű megöl... a halál gyermekeivé avat bennünket. Isten szigorú törvényének minden szava lesújt reánk, és szétmorzsolja minden mi hivalkodásunkat. A törvény minden betűje öröktől fogva, mint vádló áll az emberrel szemben... Isten szent parancsai kárhozatos bűneinket forgatják elibénk. A betű megöl... A törvény szavára megretten a lelkiismeret és szorongva kiált fel: „Oh, én nyomorult ember ! kicsoda szabadít meg a haláltól... az Ítélettől?... Milyen jó tudni, hogy ha a betű megöl, a lélek pedig megelevenít I... A meg- remégő lelkiismerethez bátorítólag szól a Lélek szava: Ne félj, a te Megváltód él! Ugyancsak a Lélek az evangéliom által felnyitja szemünket, hogy lássuk az Isten egyszülött fiának dicsőségét. Ugyanez a Lélek bizonyossá tesz bennünket bűneink bocsánatáról és megérteti velünk, hogy a bűnbocsánat — élet, megmaradás, s az igazi keresztyén élet akkor kezdődik, amikor bűneink súlya lehull rólunk, amikor a Jézus Krisztus által megbékélünk Istennel!... A Lélek megelevenít! A számadás óráján, amikor meglátjuk és eszünkbe vesszük lelki életünk csorbaságát, gyengeségét, aléltságát — gondoljunk a Lélekre, aki a jó munkát elkezdette bennünk, aki a megfáradottaknak erő, a leroska- dottnak felemelkedés!... Ezt cselekedte a Lélek a tanítványok kicsi seregével, mikor várták az Urat, amikor bátortalanul suttogták: Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk — de úgy-e a pünkösdi Lélek meny- nyei erővel töltötte be őket... megelevenítette őket... bizony mondom néktek, ma is ezt cselekszi a Lélek! Várjuk hát a Lélek zendülését mi Is, mint egykor a tanítványok! Várjuk erős hitben, várjuk imádsággal, szent hivogatással: Jövel szent Lélek ! bizonyítsd a ml életünkben is, hogy a Lélek megelevenít! „Jóra vezérlő mennyel fény, Lelke a mindenható Atyának I Légy segítsége a keresztyén Téged váró szent bnzgóságának. Oszlasd a gyenge szívek félelmét, Taníts homályban tévelygő elmét. lin megnyitjuk neked szívünket, Világosság és szentség kútfeje I Mert úgy hisszük előinentünket, Ha bennünk munkás lelked ereje. Kezdd el hát a jót 8 végezd el bennünk, Segélj igaz híveiddé lennünk 1“ Ámen. * A megelégedés. Á ltalános tudat, hogy minden teremtett lény boldogságban és boldogságra született. Ez a tétel, hogy boldogságban és boldogságra születtünk valamennyien, lehet fájdalmas igazság az előtt, akiben él a mély vallásosság, az Isten akaratában való megnyugvás, aki minden körülmények között képes térdet hajtani a szenvedések előtt. Az ilyen embernek fölösleges a megelégedésről beszélni, mint a hogy fölösleges a madárnak a dalról, avagy a virágnak az illatról. Az ilyen ember minden körülmények között boldognak fogja magát érezni és vallani, mert nincs az a fájdalom, nincs az a szenvedés, nincs az az öröm, amelyben a vallásos ember ne találná meg az ő lelki vigaszát, szívének megnyugvását. Az emberiség nagy része azonban hiába keresi a lelki vigaszt, a lelki megnyugvást. Nem találja sehol s bár arca mosolyog, s egész lényén látni véljük a jó kedvet, a gondnélküli derűt, de az csak látszat, amely mögött ott lappang a boldogtalanság, az elégedetlenség. Cipelik az élet terhét mosolyogva, mert szégyenük mások előtt a könnyeket, pedig a könnyek nemes fürdőjén de hamar ráakadhatnának arra a kincsre, amit sehol sem találnak. Járnak, kelnek ezek a tóvelyedettek, dolgoznak, robotolnak minden lelki öröm nélkül s nincs megállásuk, nincs pihenésük az előre törtetésben, mert megelégedés nélkül pihennek, a nélkül pihennek, a nélkül imádkoznak s a legtöbbször a nélkül is halnak meg. Pedig az emberek valameny- nyien boldogok akarnak lenni. Ezt keresik, ezt hajszolják már ezer és ezer év óta s közben nem veszik észre, hogy a boldogság lépcsője a megelégedés, aminek elérése a saját vágyainak, igényeinek akaratának fegyelmezése, tehát, hogy valaki elégedett legyen, úgyszólván csak az illetőtől magától függ. Boldognak lenni a saját legteljesebb egyéni önzésében senki nem lehet, mert hiszen a boldogság önmagunk teljes megtagadásában, elfeledésében rejlik. Különben is a boldogság, mint ilyen, csak szó, amelyre megfelelő, érzés — leszámítva a rövid illúziókat — nincsen, tehát a szó szoros értelemben vett földi boldogság keresése olyan balgaság, mint az alchimisták hite volt, akik meg akarták találni az aranykészítés titkát. Aki keresi a boldogságot, az csak megelégedést fog találni s mint a hogy Böttyer Frigyes is az aranyelőállítása közben feltalálta, a porcellán készí.
