Harangszó, 1929
1929-09-08 / 37. szám
n aN ANUS2U, 1929. szeptember 8 282 könyörületnek némi segedelme; a mindenek hatalmas Istene pedig szent Igéjében biztosít: „Kölcsön ád az Urnák, aki kegyelmesen ád a szegénynek; és az ő jótéteményét megfizeti néki“. — Kiki. amint elgondolta szívében, aszerint cselekedjék ! Kapi püspök az Országos Prot. Sajtószövetségről. Az Országos Prot. Sajtószövetség megkezdte működését. A három evangéliumi egyház az evangélikusok, reformátusok és unitáriusok egyházi és világi vezetői felismerték, hogy az egyre jobban támadott magyar Protestantizmust csak úgy védelmezhetik meg, ha testvéri szeretetben egyesülten építik ki a modern időknek megfelelő védelmi szervezeteket. A Protestantizmus védelmében a legfontosabb szerep a sajtóé. Ezért alapították a magyar protestantizmus vezérei — az élén dr. Baltazár Dezső és dr. Raffay Sándor püspökökkel — az Országos Prot. Sajtószövetséget, mely most az egész országban megkezdte működését. — »Oly hatalmas ez a munkaprogratnm, hogy egyetlenegy protestáns lelket sem nélkülözhet“ — Írja Kapi Béla püspök a Sajtó- szövetségről. Mi joggal hisszük, hogy a magyar protestáns társadalom méltó lesz nagy ősei emlékéhez s szegények és gazdagok Egy édesanya sírja. Irta : Csőváry Dezső. 2 — Ez lesz! — ordította Pál — de az anyja már nem Is hallotta, mert ájultan zuhant a földre. ' Sok időbe tellett, míg magához jött. Ettől az Időtől fogva ágynak esett. Es valahányszor a fiát meglátta, mindannyiszor könnyek borították el szemét. Már egy éve feküdt betegen őzv. Kon- kolyné, ami a menyecskének sehogysem tetszett, mert neki kellett az öregasszonyt ápolni és kiszolgálni. Meg attól is félt Klára, hogy egyszercsak megcsinálja végrendeletét s nekik semmit se hagy. Pokoli gondolat fogamzott meg agyában. — Eltenni láb alól. Már egy éve beteg, senki se fog rosszra gondolni. Egy kis méreg ... és vége. Tervét közölte Pállal. Pál eleinte dühösen visszautasította az ördögi tervet. De az asszony — mint valami sátán — megölelte, megcsókolta Pált és duruzsolva suttogta: — Nézd édes férjem, ha nem tesszük el, akkor egy szép napon arra ébredünk, hogy nincs semmink... Aranyos Pálom... Nem tudja meg senki... és mi úgy élhelelkiismerelükkel számot vetve egyaránt megtalálják a Protestáns Sajtószövetség szolgálatában való elhelyezkedésüket. Leanyegyleti beszámoló A veszprémi ev. leányegylet elnökének, Gömöry Károlynenak évi Jelentéséből az ózdi leánykonferencián. Az evangélikus leányegyesülelekre ma nagy szükség van. A jelen és a jövő munkájukra számit egyházunk es hazánk. De legyünk is éberek és ne aludjunk. Sürőg- jünk, forgolódjunk, miként a szorgalmas hangyák. Dongjunk a zümmögő méhekhez hasonlóan, öltsük fel a pillangók szép tarka ruháit s röpködjünk virágról virágra, hogy minél szélesebb körben észrevegye- nek minket, gyönyörködjenek bennünk, értékeljék létünket, megbecsülve szerete- tünket, nemes cselekedeteinket és jótékonyságaink irgalmasságait. Törekedjünk békességre, istápoljuk a felekezetek közötti egyetértést. Ha a helyzet úgy kívánja, hogy segítenünk kell, ne nézzük a segítségre szoruló kilétét és vallását, de gondunk legyen rá, hogy az, akivel jót teszünk, vegye észre, hogy evangélikus volt az, aki vele jót tett. i A szeretet az egyedüli eszköz, amely boldoggá, megelégedetté tenné az emberiséget, ha az az egész világon testet öltene. Ma még azonban hézagos jelenség a szeretet megnyilvánulása. A súlyos gazdasági helyzet, a nehéz megélhetés, a tülekedő kenyétharc túlemelkedik a szeretet magasztosságán, gőg, irigységet, féltékenységet idéz elő. Tele van kárörömmel az élet. Mily megrendítő jelenség az például, amikor hasznot les valaki embertársának halálán, mert ezáltal megüresedett egy állás, amelyet ő elnyerhet Szomorú jelenség, de való. S az ilyen és hasonló jelenségnek a megszüntetésére kellene a legfőbb gondot fordítania a társadalomnak. Kötelességünk ez első sorban nekünk egyesületeknek. Honosítsuk meg a Felebatünk, mint két galamb, csendesen, békességben ... neked nem kell csinálni semmit, csak add beleegyezésedet...! Pál arcán végigfolyt a kín verejtéke Lelke jobb része hangosan tiltakozott a szörnyű bűn ellen, de a kísértő most Is erősebbnek bizonyult, a hitét elvesztett férfivel szemben. Még egy forró ölelés, még egy csók... és Pál beadta a derekát. Keservesen nyögte: — Hát jó, nem... bánom... legyen —! Az asszony, akit teljesen elvakített a vagyon, örömrepesve ölelte meg urát, majd bement, hogy megfőzze a beadandó mérget. özv. Konkolyné mintha megérzett volna valamit, erötelen hangon kérte fiát, hogy hívják el a lelkészt és a jegyzőt. — Halálomat érzem... Úrvacsorát akarok venni... és végrendelkezni szeretnék 1 — Jó, mama, — szólt Klára feltűnő kedvességgel — mindjárt elhivatom őket. De künn így szólt urának: — ne próbáld elhivatni 1 Azt mondjuk, hogy nincsenek otthon s csak reggel jönnek meg .. . akkorra már vége lesz ... I Amikor elkészült a híg méreg, az asz- szony édeskés hangon biztatta Konkolynét, hogy vegyen be belőle, mert az orvos rendelte. ráti szeretetet először saját magunk között, ezután pedig kifele Ennek alapját képezi a belmi.ssziós munkálkodás. Ahol csak alkalmunk nyílik, ápoljuk a szeretet melegágyait, virágait. Éreztessük szerete- tünket elsősorban a sorsüldözőlt embertársainkkal, a kórhazakban fekvő, elhagyatott beteg hitlestvéreinkkel és a nyomorban sínylődő szegényeinkkel. Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a sorsüldözte helyzetükben legalább a szeretet érzése legyen az. ami nékik némi megnyugvást nyújt s melynek hatása alatt megkönnyebbülten viselik az élet nehéz keresztjét. Minden egyesület honosítsa meg feltétlenül a kórházi belmissziós szolgálatot. Leanytagjain- kat, akik megismerik az élet súlyait, hálaérzet tölti el a saját sorsuk iránt, megtanulják becsülni a különben elégedetlenséggel kezelt saját sorsunkat s azt feltétlenül kedvezőbbnek fogják látni a tapasztalt súlyosabb esetekkel szemben. Fokozódik embertársaik iránt a szeretetük érzése és a jótékonyság gyakorlására igyekezetük megkétszereződik. Egy embernek nehezebb a kitűzőit tervek kivitele. Azért tömörülnek az emberek. Ez vezérli az egyesületekbe való tömörülést. Az egyesületek azonban a tömörülésben rejlő erőt sokszor, — a legtöbbször nem használják ki kellőképen. Nem ismerik fel a hivatásuk magasztos kötelességeit. Igen sokszor a saját szórakozásuk, vagyongyűjtés a főcéljuk. Statisztika képen összeállítottam magamnak e téren a veszprémi helyzetet s szomorúan tapasztaltam, hogy 42 egyesületből csak 6 van olyan, amelyik jótékonysági akciót folytat, 12 kulturális célt szolgál, 15 szórakozik, 9 pedig csak megalakult, azóta elúszik 8 csak papiron létezik. Mi ne ezeknek a példáit kövessük, hanem éljünk hivatásunknak. Csengjen fülünkbe az ige, az apostol intése : Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképen hitünknek cselédivel. Most innen szétszéledve az ország minden részébe, — haza, otthonotokba tértek. Gondolkozzatok a konferencián hallott gyönyörű előadásokról, az itten szerzett tapasztalatokról. Gyakoroljátok azt, ami lelketekhez legjobban hozzáfüző— Jó — nyögte a beteg — ... adj belőle... Klára Izgatottságtól remegő kézzel vitte a mérget a betegnek, aki már-már beakarta venni... de ebben a pillanatban kopogás hallatszott és belépett a lelkész. Klára ijedten elejtette az orvosságot, mely végigfutott a szoba padlóján. A lelkész egyenesen a beteghez ment és szelid hangon szólt: — No, hogy van kedves Konkolyné asszonyom ? — Köszönöm kérdését tisztelendő uram . .. bizony rosszul. . . érzem, nemsokára meghalok... jó, hogy jött tisztelendő úr... felveszem az úrvacsorát. A lelkész elhozatta az úrvacsorái edényeket. Ezalatt őzv. Konkolyné bocsánatot kért menyétől és fiától. — Bocsássatok meg gyermekeim ... lehet, hogy en hibáztam . . . A lelkész szemében könny csillogott, mert ő is tudta, hogy ki volt a bűnös, látta, hogy özv. Konkolyné lelke olyan tiszta, hófehér és mégis ő kér bocsánatot a rossz gyermekektől. * Pár nap múlt el csendben. Pál már őrült, hogy nem kellett végrehajtani a po-
