Harangszó, 1929
1929-07-14 / 29. szám
1929. július 14. HARANQSZO, 227 egyház és az állam szétválásának folyamatát nyitná meg. Legyünk türelmesek, higgadtak — mondta ezután — Állandóan szemem előtt van az együltmunkál- kodás parancsa, amely egyedül biztosíthatja a magyar kereszténység létét a világnézetek örvénylő harcai között Korilsánsz- ky Ottó másodfelügyelő mondott ezután székfoglalót. Az üdvözlők hosszú sorát Jankó Ágoston főispán zárta be. Délben ünnepi ebéd volt, amelyen Jankó főispán a kormányzót. Schöll főesperes és Szévald alispán Peslhy Pált és Koritsánszky Ottót éltette. Pesthy Pál pedig az egyházak kooperációjára ürítette poharát. A büki tűzvész szomorú áldozatai. Bükön, ebben a virágzó, hitbuzgó sopronmegyei községben július 4 én éjjel tűz támadt, melynek martalékául egész utcanegyed esett. A tűz emberáldozatokat is követelt. Három ember a tűzben égett. Az áldozatok Abráhám Gyula acsádi evang. tanító hozzátartozói: Abráhám István 90 éves aggastyán, Abráhám Istvánná 52 éves asszony és egy 14 éves kisleány. Rajtuk kívül még két ember súlyos égési sebeket szenvedett. Anyagiakban is rettenetes a kár. Körülbelül 680 ezer pengő. 32 család lett hajléktalanná. A tűzvész szomorú áldozatait július 6-án temették el óriási részvét mellett. A koporsók felett Farkas Elemér ev. esperes hirdette a vígasztalás igéit. Őszinte részvéttel gondolunk a büki tűzvész áldozataira, szerencsétleneire s imádkozó lélekkel kérjük a jó Istennek megsegítő kegyelmét számukra. Lapunk legközelebbi 30—31. száma f. hó 28-án, vasárnap jelenik meg. „az a kis púpos“. Pedig ha tudta volna, hogy milyen fájdalom járja át ilyenkor Peti szívét I . .. Hiszen szegény gyerek maga sem tehetett róla, hogy az Isten rámérte ezt a testi hibát. Kicsi volt még. mikor kiesett a bölcsőből, azóta éktelenkedett rajta az a púp. Az utcáról most kemény lépések zaja hallatszott. Ismerősnek kellett közelednie, mert a komondor mór barátságosan csó- vólgatta nagy bozontos farkát. A kapú kinyílt s belépett rajta Toboz Mihály uram. — Jó napot, — szólt mély érces hangján feleségéhez. — Hozta Isten, jó uram. — felelt kedves. szelíd hangon Tobozné asszonyság. — Fáradtnak látszik kegyelmed . . . úgy-e az aratók után nézett? Végeznek holnap? — Talán végeznek, ha az idő még kitart. Szeretném, ha vasárnap minden mögöttünk volna, hogy nagy ü.inepüpket akkor már ne zavarja az aratás gondja. Holnap szombat s holnap estére mór fent lesz a harang... Mennyi gondl... Mennyi pénzl... De sebaj, még unokáink is emlegetik majd, hogy ezt a sok áldozatot én hoztam . . . Az én harangom!... De hol van Pista?... Alig láttam ma. — Amott játszik Petivel — viszonozta a szót nyájas komolysággal az asszony, OLVASSUK A BIBLIÁT! Jézus a mintakép. I. Júl 15 Jézus legyen a mintaképed. I. Mózes: 1. 27, Mólé: XVII 1—ß Óh mi volt az ember és mi lett belőle. Úgy került ki az Isten teremtő kezéből mint remekmű, akin drága pecsétként ragyogott az isteni hasonlatosság s lelt belőle sátán szolgája, önmagának elromlott, szánalmas torzója. — Már most minden embernek egyetlen igazi célja az hogy kialakítsa magán újra az elveszített isteni képmást. Ehhez mintakép kell. A kegyelmes Isten oda állította elénk az ,igazi eredeti mintaképet: önmagát az Úr Jézusban. Itt e földön a legszebb emberi jellem is tökéletlen, hiányos. Jézus maga volt a tökéletes befejezettség és senki sincs, aki benne megcsalódott volna. Azért Jézus legyen a mintaképed I Júl. 16. A szeretetben. János XV. 12—13 Dicsőséges égi trónusának a magasából leszállóit ebbe a nyomorúságos földi világba. Odafönn dicsőítő angyalének zengett körülötte, itt lenn nyomorult betegeknek, bűntől megkötözött rablelkeknek a sóhajtásait kellett halgatnia és mégis lejött, mert szerette az embereket és nem akarta, hogy egy is elvesszen közülük. Utána ment az elveszettnek: szereiéiből : megkönyörült az utszéli kitaszított kolduson is : szerétéiből ; meghalt mindnyájunkért a Golgolhón : szeretetből. — Ebben a szeretetnélküli, gyűlölködő világban tanulj Jézustól szeretetet I Júl. 17. A megbocsátásban. Máté: XVIII. 21-35. Lukacs: XX11I. 34. Jézus szeretetének egyik legszebb megnyilatkozása a megbocsátani-ludás volt. Mennyi méltatlan sértés érte, isteni személyéi hányszor meghajigálták kővel, sárral és ő mégis mindig megbocsátott. Még ott a Gol- gothán is a megbocsátás sugárzik megtört szeméből és ezzel búcsúzik a világtól : „Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek.“ — Ezt a csodálatos megbocsátó készséget, amely nem engedi magát számokhoz kötni, csak az mint aki érzi, hogy urának nem fog tetszeni a válasz. Toboz Mihály összeráncolta homlokát. — Már elégszer megmondtam, hogy nem szeretem, ha fiam ezzel a senki-gyerekkel pajtáskodik. És most megint csak együtt látom őket. Mit szól majd a falú. hogy Toboz Mihály gyermeke ilyen fickóval van együtt naphosszat, akit az Isten is megbélyegzett I — Ugyan édes uram, hisz nincs abban semmi kivetni való, — csitította szelíden Tobozné. — Nem rossz gyerek a Peti. Azért, hogy hibás az Istenadta ?... Ki tehet róla ? Neki is jólesik, ha van. aki gondol vele. — Mindegv I — horkant fel ingerülten a gazda . . . Pista, ide gyere 1 — Az erélyes szóra a két gyermek felugrott a homokból s futott az ómbitus felé. — Hozta Isten, jó uram I... Hozta Isten, édesapám. — köszöntötték egyszerre. De Toboz Mihály nem fogadta a köszöntést. Szeme haragos villámokat szórt, keze ökölbe szorult s olyan pillantással mérte végig a két fiút. hogy Pisti riadtan simult anyjához, Peti pedig remegve indult lefelé az ámbitus kőlépcsőin. — Neked itt a helyed, — szólt fiához fordulva a kemény szívű ember, — neked Úr Jézustól lehet megtanulni. Azért a megbocsátásban is Jézus legyen a mintaképed! Júl. 18 A munkában. János: V. 17.; IX 4 Jézus élete szakadatlan munkában eltöltött élet volt. Szerinte a munka nem átok, nem szükséges rossz, hanem az Isten akarata, amelyet Neki teljesíteni gyönyörűség volt. A legnehezebb munka bízatott rá ; egy egész világ megváltása és ó végzi ezt a munkát örömmel, mindhalálig tartó hűséggel, csüggedetlenül. Halála órájában valóban nyugodtan mondhatta, hogy „elvégeztetett \ mert mindent elvégzett, amit az Isten reábizott. Amikor nehéz munkádban néha lankadozol. tekints Jézusra, aki a munkában is mintakép. Júl. 19. A kísértésben. Máté: IV. 1 —11. Ebben a történetben, amely Jézusnak a kísértővei folytatott küzdelmét írja le, három dolgot figyelhetünk meg. Az első az, hogy Jézus azonnal észreveszi a kisértőt. Hiába ölti fel a sátán a jó tanácsadónak a hamis köpönyegét. Jézus azonnal észreveszi, hogy itt veszedelmes orvtámadás készül De nemcsak hogy észreveszi. hanem komolyan is veszi a sátánt: nem kicsinyli le annak erejét. A harmadik pedig az, hogy Jézus nem alkuszik, nem halogat, hanem azonnal szembeszáll a sátánnal. A kisértővel folytatott harcaidban is Jézus legyén a mintaképed. Júl 20. Az örömben. János XV. 11. A legtöbb ember Jézus arcán csak a komor, morozus vonásokat veszi észre és nem veszi észre a nemesen derűs vonásokat. Pedig Jézus nemcsak a „fájdalmak embere“, hanem az örömök embere is volt. Aki úgy szerette a gyermekeket, mint ő. aki olyan szép példázatokat tudott mondani az égi madárról és a mező liliomairól, mint ő, az csak egy örvendező, örömteli lélek lehetett. Az azonban igaz, hogy sátángyújtotta bűnös örömtüzek mellett Jézust sohasem találjuk. Éppen úgy legyen ő mintaképed az örömben. Júl. 21. A szenvedésben. Máté: XXVI. 37—39. Ha olvassuk az evangéliomoknak azokat a szakaszait, amelyek Jézus szenvedéseiről szólanak mindenütt azt látjuk, hogy ő mindig Isten akatatén való csenpedig ott. kiáltott Petire. S azzal odamuta* tott, ahol a pajta, meg az istálló állottak- — örülj, hogy kegyelemkenyéren lehetsz a házamnál I — De édes uram, — kérlelte szepegve a jó asszony. — Semmi de 1 — rivallt rá a férfi. — Többé meg ne lássam őket együtt, mert akkor igazán más nótát fújok I . . . Takarodj a szemem elől, te púpos I Toboz uram szavait mély csend követte. Pisti beletemette arcát anyja ölébe. Tobozné asszonyság pedig csendesen törölgette köténye szélével azt a két nehéz könnycseppet, mely a kis púpos miatt gördült alá halovány orcáin. Nem sírt egyedül.. A pajta mögött csendesen zokogott a kis púpos. II. Azóta szombat is elmúlt s ez a nap, amiről most akarunk beszélni, már vasárnap ; derült vasárnap délelőtt. Az égen egyetlen felhő sem úszott; talán még kékebb volt, mint máskor. A házak elejét már tegnap elseperték és felöntözték ; még egy papirszeletet sem lehetett látni sehol. A házak fehéren ragyogtak a friss meszeléstől s az ablakok tele voltak nyíló muskátlival.
