Harangszó, 1929
1929-06-16 / 25. szám
1929. június 16 HARANOSZO. Pár szó az áriáról. Irta : Hajas Béla. 2 A birtokomban levő följegyzések szerint az első szakonyi. ária 1874. március 16-án Rózsa János hívünk l'/a éves leánya felett hangzott el, az utolsó, a 87-ik pedig 1885. június 27-én özv. Büki Józsefné 75 éves asszony halálakor készült. Nemcsak maguk a szakonyiak, hanem a Szakonyhoz tartozó szórványok családjai is kértek belőle. Készült ária gyalókai, salamoniéi, sőt horpácsi halott részére is. Mikor a nemeskéri Takáls J. tanító meghal, 1882. augusztus 5-én atyám áriája mellett kisérik örök nyugvó helyére. 1885. szeptember 24-én meghalt a szomszéd alsóbüki gyülekezet érdemekben gazdag tanítója: Szente György. A másnapi temetési szertartásnál atyám végezte a kántori teendőket s ez alkalomra készítette s még mint szakonyi tanító e napon énekelte a megboldogult kartárs tiszteletére Bükön az első áriát. Talán kegyeletes érzelmeket ébresztek föl Szente György még élő tanítványaiban, ha az áriát egész terjedelmében ideiktatom. Dallam : Istenfélők mily boldogok vagytok. Az életnek háborgó tengerén Kisér bennünk szeretet és remény: Ti gyászos felek Kik e ravatalhoz eljöttetek. Egy hű atya alussza benn álmát, Nem érzi már e földnek fájdalmát, Bevégzé harcát Megdicsőült lelke Istenhez szélit. Búcsúzását fogadd hű családja, Áldást mondva száll le mély sírjába Isten veletek Kik mindvégig híven szerettétek. Áldás reád bús gyülekezete, Negyvenöt év kötött össze vele, 0 már nincs többé Sir domborul hű tanítód fölé. Búcsúzom már társaim nevében Pihenj békén sirod mély ölében. Hálás kegyelet őrzi köztünk nemes emlékedet. Akkor atyám még valószínűleg nem tudta, hisz nem is tudhatta, hogy az elbúcsúztatott kartárs helyébe pór hét múlva ő maga fog lépni. Pedig úgy történt. 1885 október 27-étől 1914 nov. 1-ig, nyugalomba vonulásáig a büki ifjúság oktatásával foglalkozott. Tíz éven keresztül még Bükön is divatoztak az áriák. A feljegyzések szerint Lócs Guár és Szeleste családjai is szívesen vették, sőt Szakonynak is jutott még belőle, mert atyám szakonyi utóda, az Istenben boldogult Heiner Lajos, nem mondott áriákat. Maga a műfaj is lassan eltűnt. A régi szokások helyét újak foglalták el, s 1898 május 3-ón Lőcsön elhangzott az utolsó ária, mint rég ismert időknek lisztes emléke, mely a család történetében halhatatlanná tette a megboldogultat. S beszédesen hirdette, hogy övéinek kedveltjc volt. így sorakozik még Isten kegyelméből jó egészségnek örvendő édesalyám az alsóbüki (most már csak „büki") verselő tanító elődök mellé. Szinte önkénytelenül is toliamra jő, hogy a büki ev. sirkertben levő feliratokra is felhívjam az érdeklődők figyelmét. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a régi köveken található, de ma mór tán olvashatatlan versek részben e verselő tanítók szerzeményei. Mikor a mostani büki esperes úr Bükre került, együtt böngésztük ezeket az ódon sírköveket. Hetyésy László soproni jog és bölcsészet tanár síremlékéről pl. a következő distichont olvastuk le: Mig sírodon kárát az Erény és Musa zokogja, a haza s emberiség áldja dicső porodat. Korán elhunyt testvérbátyám sírkövére 1886-ban három sort vésetett az apa keserve : Bánat virraszt kis sírodon Sír a szülői fájdalom. Béke lengjen poraidon I Egy alacsony sirkövön, a Berzsenyi család sírboltja mellett ez a vers található: Németh Eszter hamvad itt A sir fenekén, Lelke örök tavaszt él Boldogok egén. Ott szívének nincsen búja, Ragyog csillagkoszorúja. Rajta hát, ne kesergjetek Szülei Isten veletek. A verset annak idején könyv nélkül megtanultam. Mint értesülök, »az aranyozott név most is jól olvasható, de a verset mór nem lehet elolvasni. A sírkő lapja annyira letöredezett, lekopadozott. hogy itt-ott egy betű bánatosan pislogat, de az egész lap olyan benyomást tesz, mint a jég által széttöredezett üveglap.“ Pedig a vers könnyedén zeng a vallásos szerző ajakéról. Amint a jó öreg Hasza Gergely bácsi emlékezett még Kovácsics János tanítóra, talán Büknek mai aggastyánéi tudják, ki az a Németh Eszter s ki írhatta a fent közölt sírverset. Mert ehhez már nem merek hozzászólni. Annyit azonban hajlandó vagyok tudós bátyámnak s egykori vallóslanáromnak megvallani, hogy egy verset én is valóban „elkövettem", de a Harangszó elnézte vétkemet s közölte az 1920. évfolyamának 46. számában. (Vége.) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az oroszországi vallásellenes liga most egy olyan rendelet kibocsátására bírta rá a kormányt, amely a hívők ezreiből mélységes megdöbbenést és előreláthatóan heves tiltakozást fog kiváltani. Egyébről sincs szó, minthogy az orosz- országi templomok harangjainak felét Ö8szegyűjtsék, anyagukat beolvasszák és pénzverésre használják fel. Oroszországban béke idején az ortodox hívőknek, különösen a jómódú kereskedőknek és gazdáknak, kedves szokása volt az, hogy a templomok számára kisebb- nagyobb harangokat ajánlottak fel, most pedig a szovjetkormány, amely pontosan összeíratta az egyházi javakat és kegyszereket, megállapította, hogy a szovjetbirodalom területén vagy félmillió harang kong és hogy ha ennek az óriási mennyiségnek csak a felét is beolvasztják, körülbelül százezer tonna bronzot értékesíthetnek pénzverés céljaira. A szovjetkormány maga is tudja, hogy a harangoknak az elkobzása olyan drasztikus eszköz, amely ellen a hívők viharosan tiltakozni fognak. A harangok konfiskálásá- nak terve már régebben fölmerült, de eddig nem mertek ilyen radikális intézkedésekhez nyúlni. Beérték azzal, hogy különféle ürügyek alatt bezártak egyes templomokat, vagy eltiltották a harangszót, mert — mint a szovjet a kényes ügyet finoman magyarázgatta, — a harangzúgás zavarja a kórházakban fekvő betegek nyugalmát és fölösleges lármával zaklatja a népes lakosságú negyedeket. Az Istenellenes Liga kimutatta, hogy 1928. utolsó öt hónapjában 323 templomot zártak be és mivel a liga vezetői közt a szovjet legfőbb emberei szerepelnek, valószínű, hogy a mozgalom még további radikálisabb eszközöket vesz igénybe. A harangok elkobzása révén ebben az esztendőben egyelőre tízezer tonna rézre számítanak, a következő évben tizenötezerre, 1931-ben pedig húszezer tonnára és Oroszország egész harangmennyiségének felét ez idő szerint ötvenötmillió rubelre becsülik. ____________________________|97_ Hűség a kis dolgokban. Képességeid adják felelősséged mértékét. „Akinek sok adatott, attól sokat követelnek“. Egyszer egy kert mellett mentem el, amelyben egy férfi öntözte a pázsitot. Kis hat é- ves leánya a maga gyermeki módján segédkezett neki. Kis öntözőkanna volt nála és valahányszor kiürült, az apa mindig készségesen töltötte meg. A virágoknak és a pázsitnak egyre ment, hogy a nagy gumicsőből, vagy a kis gyermekjátékszerből kapnak-e vizet. — Ugyanígy közönyös, ha egy, kettő, öt, vagy tiz font felett rendelkezel-e. Fő, hogy javaidból a legjobbat add. Az az ember, aki értékei legjavát adja, jobb annál, aki a leg- sekélyesebbet adja. Nem azon múlik, mennyit, hanem mit adsz a világnak. Sokkal több kis dolgot kell elvégeznünk, mint nagyot. Gondolj arra, hogy amit magadért teszel, csakhamar feledésbe megy, de amit Krisztusért cselekszel, örökre megmarad.
