Harangszó, 1929

1929-06-09 / 24. szám

188 HARANQSZO, 1929. június 9. egy nagy rendezni valónk az Úrhoz való szegódésünk után. És ez: az „én“-nek halóiba adósa. Jún. 13. Óh, ha elbuknál! Luk. 11, 24—26. Az, ami nálad a nagy választás utón történik, nem csupán a te történeted, hanem a Sátáné is. Amennyire tért nyer az Úr Jézus, annyira lesz térvesztetté ö. Ebbe nem tud belenyugodni. S mivel ter­mészeténél fogva vakmerő, ha lehet egy­kori kunyhójából kastélyt, a gyenge tákol­mányból erődöt akar csinálni magának. A félelmetes pedig az, hogy ez lehetséges. Az is. hogy az én kiszolgáltatása az em­bernél nehezen megy ; az is, hogy a visz- szaesett lélek még több botrányt szül, mint aki soha felse ébredt, — nagyon ke­zére játszik a Sátánnak. Lásd meg ezt jól, hogy valami visszatarthasson 1 Mily rette­netes lenne, ha a nagy választás utón még elbuknál! Jún. 14 Aminek nincsen vége. Jén 15, 1—8. Aki olyan receptet akar, mely után nincs szükség semmi tennivalóra; olyan megtérést, mely után nincs szükség semmi változtatni valóra, az hagyjon fel minden keresztyénséggel I A ma lehetséges megté­rés nem több. minthogy életünket az Úr formáló kezébe adjuk, aki azt tisztítja, s a vele való közösség által gyümölcsözővé teszi. Az új igazságokra, a váltságra, a Keresztre, még ma teljes igen-t mondhatok hitemmel, de az új életnek úgy kell a tő­kéből folyton átszivárogni. Jún. 15. Nem mi, hanem Ő. Ján. 15. 14—16. így van ez minden tanítványnál. A választás előtt s még utána is egy da­rabig úgy érezzük, hogy nekünk kell. s kellett választanunk. De mihelyest az Úr­ral való összeköttetés mélyül s a kellő látókör kibontakozik, egyszeresek arra éb­redünk, hogy az, amit mi tettünk, egészen eltörpül. Eltűnik —, mint a mandulaviróg szirma a kifejlő mandula mellől. így kell ennek lenni, mert mi romlottak vagyunk s oly jó, hogy választásunk legvégső alapja — ime, nem tőlünk, hanem az Úrtól való 1 Jún 16. Teljes fényben! I. Kor. 3, 5—15. Valamikor ki fog derülni, hogy milyen volt a választásunk, nemcsak éle­tünk egészére, hanem részleteire nézve is. Megtudjuk, hogy az igazi fundamentum megválasztása után jól választottunk-e meg mindent, amit a fundamentumra épí­tettünk. Mire indít ez ? Mindenben az Úr kijelentéseihez, az Igéhez való ragaszko­dásra, minden sekélyes, megalkuvó, e világ tetszését kereső s az ó-embernek hízelgő keresztyénségtől való tartózkodásra I Mert ma talán könnyebb az arany, ezüst és drágagyöngy képét hordozó fát, szénát és pozdorjót rakni, de valamikor mégis azok­nak lesz jó, akik a fa, széna és silány pozdorja képét hordó aranyhoz, ezüsthöz s drágakőhöz szabták magukat. Qáncs Aladár. A kéklevelű fa Ausztráliában. Van Ausztráliában egy jellegzetes kéklevelű fa, amelynek az a tulaj­donsága, hogy a vizet gyökereinél fogva felissza. Maláriás vidékeken erdőstől szokták leállítani s a mo­csarat eltünteti. Hány ilyen malá­riás, mocsaras helye van a mi anyaszentegyházunknak, hazánk­nak is. Plántáljatok I Czipott Géza költözködése. A HARANGSZÓ ünnepre csendül. Szentgotthárdra nagy néma c$end Ólom soroknak lelki atyja [ül. A régi fészket odahagyja. Ki eddig hű volt a kévésén, Legyen most már a többre készen. Ki utat tört a puszta tájra, Most lelkek üde kertje várja. Amit tett: érdem. Hála érte! Ha kevés dicsőség is érte. Meg volt érette a jutalma: A jól végzett munka nyugalma. Amit a múltak reánk bíztak: A HARANGSZÓ tanítva biztat. Lelke a bibliából árad, Belőle szól tisztán a mának. Akik hallgatják hétről-hétre, Most együtt költöznek el véle. S arra, ki így viseli gondját, A jó Isten áldását mondják. HAMVAS JÓZSEF. A speyeri protestáció jnbilenma. Az ev. keresztyén világ egyetem- leges érdeklődésével kísérte a pün­kösdkor Speyer-ben rendezett ju­biláns ünnepet. Hazánkból négy evang. és huszonhárom egyházi férfu, jelent meg Geduly Henrik és Baltazár Dezső püspökök ve­zetésével. A magyar lelkészek ez alkalmat tanulmányutazásra hasz­nálva még máj. 16-án indultak el s megnézték Wien, München, Stuttgart, Heidelberg nevezetessé­geit s visszautazva Frankfurt a/M., Leipzig és Drezda városokat jár­ták be, mindenütt gazdag tapasz­talatokat szerezve. Stuttgart-ban az ottani Keresztyén Ifjak Szövet­ségének jubiláris ünnepén vettek részt, mely nagy indításokat adott az evangéliumi munkára. A speyer-i ünnepség minden részletében impozáns volt. 120 ezerre becsülték a helyi lapok a résztvevők számát. Az ev. temp­lomokban hatalmas szónokok hir­dették az Ige diadalmát, a protes- tációban megnyilatkozó evangéliu­mi szellem áldásait, a lelkiismeret kormányozó szuverenitását. Az emlék-templomban (Gedächtniss- Kirche) minden magyar szív gyö­nyörűségére Baltazár Dezső püs­pök hirdette német nyelven a szent íélek ihlető erejével eltöltött apos­tolok s a reformátorok munkájá­nak áldásait. Előadása és egyéni­sége egy csapásra meghódította a hatalmas hallgatóságot. Geduly Henrik püspök az ünnep estéjén beszélt a magyar evangéliumi egy­ház véres-könnyes protestációjáról, a gályarabok és vértanúink szen­vedésében megnyilatkozó heroikus küzdelméről az antireformáció dur­va, letipró törekvéseivel szemben. Pompás német beszéde, lelkes előadása, impozáns személyisége bámulatra indította nagyszámú hall­gatóságát ; mi pedig büszkeséget éreztünk, hogy ilyen hivatott és Istentől áldott tolmácsolásban ad­tuk hírét a német ünneplő protes­tánsok számára a magyar véres, küzdelmes, örök protestációnak. Az ünnepség feledhetlen szép mozzanata volt a korhű jelmezek­ben felvonult protestáló ősöket ábrázoló lovas menet, melyben elvonultak előttünk a reformáció mellett fegyverrel állást foglalt né­met fejedelmek: Hesseni Fülöp, Szász János, György, brandenburgi őrgróf, Braunschwegi Ernő és Fe­renc, s Anhalt fejedelme; a pro­testáló város tanácsai, kíséretükkel. Pünkösd harmadnapján volt a protestáció ünnepélyes emléknapja, midőn a gyönyörű, hatalmas temp­lomban D Zscharnack königs- bergi egyet, tanár a protestáció történelmi jelentőségétől tartott ta­nulságos, lelkes előadást. Ünne­pélyes nyilatkozatok sora követ­kezett, melyben Baltazár Dezső ref. püspök a protestantizmust védő világszövetség nevében be­szélt. Az ünnepélyes gyűlést dok­tori premótiók zárták be. A magyar küldöttség pünkösd első napjának d. u.-ján Worms-ot látogatta meg, kegyelettel adózván a gyönyörű hatalmas Luther-szo- borcsoport előtt a hős reformátor emlékének, midőn — ami soha eddig nem történt — magyar nyel­ven hallgatta az _utca népe a mi egyházi himnuszunkat: „Erős vá­runk az Úr Isten.“ Feledhetlen, drága emlékekkel gazdagodott e világraszóló ünnep­ségen résztvevők lelke s nekünk, a diaspora egyháza papjainak ha­talmas buzdítást: bátorítást adott: a protestáció Isten gondviselésének ténye volt, vele megmentette a lelkiismeret szabadságát. Duszik Lajos. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom