Harangszó, 1929
1929-05-26 / 22. szám
1929. május 26. PIARANdSZO, 173 a volt igazgatójuk, úgyszintén az intézet egész vezetősége iránt való hálájukat, majd ama akaratuknak adott kifejezést, hogy régi, boldog diákéletük kedves tanyájával, a Luther Otthonnal ezután szorosabb összeköttetést óhajtanak fenntartani s ezért az állandó kapcsolat kifejezéséül megalakítják a Luther Otthon szeniori csoportját. A nagy és egyhangú lelkesedéssel fogadott határozat után Vidovszky Kálmán, az otthon igazgatója adott kifejezést a jól sikerült találkozás felett érzett örömének s megköszönte a szeniori csoport megalakítását, i nely bizonyosan hatalmasan ki fog épülni s rendkívül fontos társadalmi háttere lesz az otthonnak. Egyben tolmácsolta az otthon kisbizottságá- nak meleg üdvözletét s a könnyekig meghatott Kermeszky György köszönetét E kedves ünnepség alatt érkezett meg Sándy Gyula műegyetemi tanár a kisbizottság képviseletében, továbbá Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, hogy részt vegyenek a találkozók örömében. Déli egy órakor közös ebéd volt az otthon ebédlőjében. Az egybegyűlteket a kisbizottság nevében Sándy Gyula műegyetemi tanár üdvözölte. Felszólaltak még : Magossy Gábor dr., Scholtz Gyula dr., Vidovszky Kálmán, ki a szeniori csoport feladatairól is szólott, végül pedig Szepessv János, ly a mai otthonlakok nevében köszöntötte a szeniorokat, A találkozóknál egészen szokatlan nagy számban egybegyült társaság a legkedélyesebb hangulatban volt együtt s elhatározták, hogy öt év múlva megismétlik a meghitt pompásan sikerült összejövetelt. Életképek Oroszországból. Miért imádkozik az orosz az evangelizáló órán ? Az egyik orosz városban evangelizáló öszejöveteleket tartott egy női igehirdető. Alkonyatkor kezdődött az összejövetel s 10 óráig terjedőleg volt tervezve. Tíz órakor azonban a közönség nem volt hajlandó hazamenni, hanem azt mondotta, hogy beszéljen még tovább. A nő azt felelte : Nem bírok mér. Ki vagyok merülve. Ekkor a közönség elkezdett imádkozni azért, hogy Isten adjon még egy órára erőt az igehirdetőnek. Tovább folyt az összejövetel. 11 órakor újra befejezte. A közönség újra nem akart hazamenni, hanem újra elkezdett imádkozni azért, hogy Isten adjon még egy órára erőt az igehirdetőnek. így az alkonyatkor kezdődött összejövetel éjfélkor ért véget. Egy másik helyen a fáradt s aludni készülő prédikátort azzal a szemrehányással kényszerítették, hogy tovább beszéljen : Hát miért jöttél tulajdonképpen hozzánk ? Azért-e, hogy aludjál, vagy azért, hogy Isten igéjét hirdessed ? Ezeket s ezekhez hasonló csodálatos dolgokat mondott el az orosz nép evangéliumi ébredéséről Achenbach Pál orosz misszionárius, a „Világosság Keleten“ c. missziói társaság titkára, aki egy hónapos magyarországi körúton volt, Győrött május 4-én este egy vallásos estélyen az ev. templomban. Németnyelvű előadását Bie- berauer Richárd, a Bethesda diakonisszaház igazgatója tolmácsolta. László Miklósné szólóéneke és Fodor Kálmán orgonaszólója szolgáltatták az előadáshoz a méltó keretet. Az offertórium 100 pengői eredményezett az orosz nép bibliákkal való ellátása céljaira. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A népszövetséghez Genfbe jelentés érkezett a rabszolgavásárok ügyében. — Eszerint Szudánban, Abesszíniában, Hedzsaszban, Yé- menben és Transjordániában még mindig folyik az embervásár. Évente körülbelül 200 rabszolgát adnak el. A rabszolgák jórészt Közép- Afrika erdőségeinek lakóiból kerülnek ki. A hedzsaszi rabszolgavásár egészen nyíltan folyik, sőt a helyi hatóságok még jövedelmet is húznak belőle, mert minden eladott rabszolga után 250 frank illetéket hajtanak be. Az idős rabszolganőkért 12.000 frankot fizetnek, a fiatalabb nők körülbelül kétszerarínyiba kerülnek. Egy fiatal férfirabszolga ára a 75.000 frankot is eléri. A hedzsaszi király gárdacsapata kizárólag rabszolgákból áll. Arábia belsejében a muzulmán zarándokok akárhányszor saját gyermekeiket bocsátják áruba, hogy fedezzék külföldi zarándokutjuk költségeit. Thomay József. 3 A világháborúban két fia jutott orosz fogságba, az egyik ott halt meg s csak a másik jutott haza. A háború alatt Szegeden minden katonai lelkészi teendőt is végzett. Az összeomlás után a lakásán végezte a hitoktatást, de ezért díjazást nem tudott ráerőszakolni a gyülekezet, pedig akkor már a fizetése nagyon csekély volt. Mikor a tanítót eltiltották a kántori teendők elvégzésétől, a lelkész felesége orgonáit, de az istentiszteletet megtartották. A francia megszállás alatt a madagaszkári néger katonáknak istentiszteleteket tartott s 1919-ben 23 néger katonát meg is keresztelt francia szertartás keretében. (Német nyelvű istentiszteleteket is tartott Szegeden az árvízig.) Fél századon keresztül nem járt szabadságra, sem számbavehető segítsége nem volt az utolsó éveken kívül, amikor már betegeskedett. Életében a lelkipásztorra jellemző egy-két igen jellemző szomorú epizódot is találunk. Megtörtént, hogy gyermeke temetéséről a temetőből hazaérve fellépett a szószékre, hogy az ó-év esti istentiszteletet megtartsa. Máskor meg kedvenc kis unokája haláltusáját vívta már, szorongatta az ápoló nagyapa kezét, de a nagyapa azért megtartotta a vasárnapi istentiszteletet s mire ennek vége lön, arra elszállt a dédelgetett kis unoka ártatlan lelke is. Háború alatt, mikor a városi segélyt papirkoronákban kapta, a legnagyobb nélkülözés ellenére sem volt híveinek tér hére azzal, hogy segítségüket kérje. Börtön- lelkészi díja havonkint a villamosra sem volt elég. Egyéniségének fő vonásai voltak : mély vallásosság, erőteljes lutheri vonással, teJókarban levő három lóerejü Listermo- tor cséplőszekrénnyel együtt eladó Balázs Istvánnál Nagydémen (Veszprém megye). U- p. LovÓ8zpatona.' vékeny hazaszeretet, szigorú kötelességteljesítés, puritán egyszerűség, leplezetlen őszinteség és megalkuvást nem ismerő jellem. Jellembeli kiválóságai a város egyik legtiszteletreméltóbb polgárává avatták. Lelkészkedéseinek utolsó évei nem voltak zavartalanok. Nyugdíjba menni szegénysége következtében nem tudott s mivel a funkciókat mér végezyi nem tudta, a gyülekezet kívánta volna, hogy helyét fiatalabb és tevékeny erőnek adja ót. Nem annyira az egyénekben, mint inkább a viszonyok végzetszerűségében rejlett e díszharmónia oka. amely azonban a nyugdíjba vonult, törődött és el nem feledhető szolgálatokat végezett lelkész iránt lassanként az elismerés harmónikus érzésévé változott. Thomay utolsó esztendejében mér csak alig mutatta az öntudatos élet jeleit. A nagy munka megfórasztotta, erőit kiszívta, olyan volt, mint a csonkra égett fáklya. Az egyik temetési beszéd markánsan véste ki lelki arculatának főbb vonásait, amikor a hit harcosának, hősének és a tragikus sorsú lelkipásztornak jellemezte. Mi benne volt, aranyértékü hit. Fenség, méltóság, nem múló erő : Ezrek szívében halhatatlan él. Ajkunk fennen vallja : itt, e holt: A gyülekezet örök nagyja volt. K. Komárom. A komáromi egyház, evang. közegyházunk egyik legújabb Siona a közelmúltból két kedves eseményről számolhat be, melyek sokáig feledhetetlenek maradnak a hívek körében. Az egyik a „Jótékony Nőegyesület". minap tarolt vallásos ünnepsége; másik pedig a május 11-iki magas művészi színvonalon álló hangversenye, melyek az erkölcsi fényes siker mellett ismét közelebb juttatták az imaházat s lelkészlakát építő egyházat nagy céljaihoz. Vallásos ünnepségével az édes Anyáknak hódolt. Képekben, fordulatos gondolatokban gazdag előadása keretében az „Anyai hivatás magasztosságáról“ szólott Fadgyas Aladár lelkész s témáját színezte az előadás tárgyához illeszkedő, nagyon szépen előadott két szavalat is Schneider Gertrud és Trogmaycr Jenő elmondásában. A ref. ifj. egyesület énekkara s a nálunk ez alkalommal bemutatkozó Prot. vegyeskar kél szép négyszólamú éneke emelte még a lelkeket az ég felé. Lelkész kezdő s záró imái. valamint közének foglalták be a műsort. Az ünnepségen a híveken kívül nagyszámban vettek részt a testvér ref. egyház hívei is Lelkészükkel és Főgondnokukkal élükön. A másik ritka műélvezetet nyújtó ünnepségük az új Polgári iskola remek stílű hatalmas tornatermében zajlott le, melyen részt vett a város szine-java. Megnyitót az egyház lelkésze Fadgyas Aladár mondott „A vallás és művészetek“ viszonyáról szóló mély hatást keltő előadásában. Ugyancsak ö köszöntötte a vendégeket s a közelről-távolból megjelent összes szereplőket. Utána az „Almásfüzitői társaskör" kamara zenekara adott elő egy nyitányt Suppé-tól. Beck Erzsébet énekművésznő (Budapest) csengőén tiszta szóló énekszámaiban Puccini. Lavotta, Kurucz egy-egy remekét nyújtotta, Bethlendy S-né zongora-tanárnő finom kíséretében.
