Harangszó, 1929
1929-05-26 / 22. szám
170 HARANQSZO. 1929. május 26 Nagy örömmel vette a közgyűlés azt is tudomásul, hogy az egyesület fejleszteni kívánja a már meglevő árvaházat, napközi-, öregeket gondozó-, szegényeket ápoló otthont is kíván létesíteni. A közgyűlés a következő tisztikart állította az egyesület élére: Elnökök: Dr. Rell Lajos gimn. ig. és Dr. Szeberényi Gusztávné; al- elnökök: Uhrin Károly ev. igazgatótanító és Huszár Sámuelné; ügyvezető igazgató: Dr. Szeberényi Gusztáv lelkész; pénztáros: Erdős Miklósné ; ellenőr: Kovács András bankigazgató; számvizsgáló bizottság : Aradszky György, Pataky András, Kozsuch István ; háznagy: Kimer Gusztáv; jegyzők: ifj. Szlany Pál és Zsilinszky Erzsébet; ügyész: Dr. Sailer Ferenc ügyvéd, az ott- lakai egyházközség felügyelője. Ezek mellett választott még az egyesület egy 30 tagú intézőbizottságot. Békéscsaba egész evangélikus társadalma nagy reményeket táplál az egyesület munkája iránt és mindnyájunk vágya az, hogy diakonisszáink az egész megye területén kiterjeszthessék munkájuk áldásos hatását. Nagy szükség van arra, hogy az Alföld népe is megismerkedhessen a diakonisszákkal. Sok az elhagyott, munkaképtelen ember, sok az árva, sok a koldus és csak Istennek tetsző munkát végzünk, amikor ezekről is gondoskodunk. Vajha megtalálnék boldogságunkat abban, hogy reményeink Levél. Sl. Michael, 1929. típr. 16-án. Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy hálámat s köszönetemet én is kifejezzem kedves lapjuk iránt. Amilyen szerény, ép olyan valóságos drága kincse is a mindennapi életnek, mivel gyűjteménye minden jónak s oly sok erőt nyújt a mai küzdelmes élet közepette szegénynek s gazdagnak egyaránt. Kérem a jó Isten áldását további munkájukra, az ő szent ereje által sikerüljön továbbra is sok tévelygő lelket felvilágosítani s az igaz életutjára téríteni. Tisztelettel maradok kedves lapjuk hű olvasója-' PLANK BERTA valóra válnának I Imádságos szeretettel várjuk hazatérő diakonisszáinkat, várjuk segítségüket nehéz munkánkban. Az Űr áldása nyugodjék ezen az új evangélikus szeretetintézményünkön. SzyP. A részegség lealacsonyít. Két falusi ember sertést vitt kocsin egy ketrecben a vásárra. Szép summa pénzt kaptak érte. Amig az egyik a bevásárlást végezte, a másik vígan volt a korcsmában és leré- szegedett. Amikor hazafelé indultak, úgy tette fel társa a kocsira. Az ülésen hol erre, hol arra nyaklóit, végre társa megunta vele a sok vesződséget s hogy ne kelljen amiatt aggódnia, hogy leesik a kocsiról, fogta és betette abba a ketrecbe, amelyben vásárra menet a sertést szállítottak. Másnap a faluban jót nevettek az emberek a derűs eseten. Pedig a dolog voltaképen igen szomorú: Világosan mutatja, hogy a részegség állati sorba alacsonyitja az embert. Csudálatosán meleg, lelkes, szeretetteljes fogadtatásban részesítették mindvégig egyházlátogató körútja alkalmával Kapi Béla püspököt Körmenden, ahol a püspök hosz- szabb ideje, mint lelkész működött, mely gyülekezet köréből hívta el őt a kerület bizalma, rajongó sze- retete Gyurátz Ferenc püspök utódjává a főpásztori székbe. Körmendre Kapi Béla püspök május hó 10-én este érkezett, ahova a kőszegi gyülekezet elnöksége is elkísérte. Az egy- házasrádóci vasúti állomásnál a körmendi járás nevében, dr. Tulok Lajos főszolgabíró fogadta és köszöntötte. Ugyanitt köszöntötték a kissárosi szórvány hívei is, kiknek nevében egy leányka szólt és virágot nyújtott ót a püspöknek. A körmendi gyülekezet, nő- és leányegylet, továbbá az ifjúsági egyesület kiküldöttei és 8 tagú bandérium Tilalmasig mentek a püspök elé s ott fogadták. Körmenden a Korona-szálló mellett álló diadalkapunál Murkó István városbiró a város, vitéz Bodrossy Manó őrnagy, óilomásparacsnok a katonaság, vitéz Hunfalvy Artur alezredes, vómőrszaErös vár a mi Istenünk. Irta : Szende Ernő. 5 — Hát bizony elbánt velem s hozzá, ily röviden. Azt sem tudom, hová vigyem a családom 7 Hiszen előbb lakás utón kell néznem, várhatott volna pár napig. A dologtól nem félek. Szeretem a munkát. Megélek én a két kezem utón, csak lakásom lenne. Hol találok én hirtelenében üres lakást ? Csend lett a szobában. A három ember tanácstalanul nézett egymásra. Kis idő múlva a lelkész felkelt s odament az ablakhoz s kinézett az udvarra. Ott a szolgalegény ép a teheneket itatta a vályúból. A lelkésznek hirtelen gondolata támadt. Odalépett a többihez és megszólalt. — Nem volna kedve Kis barátom hozzám beszegődnie ? Én úgyis gazdálkodom s most csak ez az egy szolgalegényem van. Dehát kell még valaki melléje. Igaz. annyi konvenciót nem adhatok, mint amott kapott, de egyelőre talán ez is jó lesz. S ha jobb helyre akad, örömest elengedem. Kis István kapott az alkalmon. — A jó Isten áldja meg tisztelendő urat szives jóságáért. Kész örömmel jövök. — Hát akkor rendben van. A fizetésre majd megegyezünk. Most első a hurcolko- dás. Hát csak pakkolódzanak össze s jöjjenek ide. A lakása ideát lesz a szomszédban. A legényt majd ideveszem, készítünk neki helyet. Maguk meg költözzenek annak a helyére. Lesz ott egy szobájuk, konyhájuk, kamrájuk. Megfelel majd ? Kis István alig birt szóhoz jutni, úgy meg volt hatva. Alóssan köszönöm a jóságát. Megyek hát, hogy mielőbb végezhessünk. Azzal felkelt s menni készült. A gondnok visszatartotta. — Várjon még egy pillanatig. Kis megállott az ajtónál. A gondnok odahajolt a lelkészhez s valamit súgott neki. A lelkész bólintott rá, aztán megszólalt. — A gondnok úr egy szép eszmét pendített meg. Mondja csak, hány évesek a gyermekei ? Kis István felsorolta. — A legkisebb öt éves, a legidősebb tizenhét, aztán van egy tizenöt éves fiam és egy tizenhárom éves leányom. — Helyes. Akkor megvalósíthatjuk a gondnok úr tervét. Ugyanis azt hozta fel nekem, hogy nem küldhetnénk-e el magát is gyűjteni? Volna hozzá kedve? Kis beleegyezett. — Ha tisztelendő úrnak nincs kifogása ellene, elmehetek. — Nekem nincs. Sőt szeretném, ha maga is azok között volna, akik csupa lelkesedésből állanak eme szép eszme szolgálatába. Magát a gazdaságban fogom tudni nélkülözni, mert a két fia mór használható. Azért is kérdeztem őket az imént. Különben is a tavaszi munka jókclvén már elfogyott s ha maga most mielőbb útnak indulna, hót pór hónap alatt végezhetne a maga öt-hat vármegyéjében a gyűjtéssel, tehát az aratásra mór idehaza is lehetne. Kis szemei felragyogtak. — A legnagyobb örömmel vállalkozom rá s örülni fogok, ha egyházamnak ezáltal is hasznára lehetek. A hurcolkodóst még ma elvégzem, holnap elrakodunk s holnapután mór indulhatok is. A lelkész kezet nyújtott a derék embernek. — Köszönöm a szíves ajánlkozósát. Tehát csak költözködjék át, hozzák magukat rendbe, aztán holnap átadom a szükséges iratokat s holnapután Isten nevében induljon útnak. A gondnok is kezet szorított Kissel s azzal az elköszönt. A gondnok megszólalt. Kapj Béla püspök Körmenden
