Harangszó, 1929
1929-05-05 / 19. szám
XX. óvfoiyam. I9?9 május 5 19 szám. Alapította KA Pl BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i Oanáol&Il LniHer-S3öT8ts6o Az OrsKá^ON Lather-HzŐTet- •é* hivatalom Up ja. Kéziratok, előlizetéai dijak éfa reklamációk a HARANGSZÓ szerkesatő kiadóhivatal écak Ssentgotthárdra (Vasvm.) küldendők Előfizetőst elfogad minden evang. leUkéoz ée tanító MeGjMi inloddB rasírnap Ssenteyi'* Legyei Szerkesztő-kiadóhivatal l SZENTOOTTHÁRD. Vbs vármegye. riókkladóhlvatal t Luther-T&rsaaág" könyv kereskedése Budapest, l, Saentklrályl-u. ől/a. * „MAKAIVWHZÖ“ dlőlizetésl ára negyed évre I P 28 1. Félévre 2 P 40 I Caoportoa küldéssel 10°/*-oa kedvezmény. Amerikába egéev évre I dollár , az utódállamokba negyedévre 1 P 90 flll Hova tartozol? Római I. 8, 9. „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." $£i mondhatja el magáról bótor- sággal a nagy kijelentést: Bennem a Krisztus Lelke él ?... Az az ember semmi esetre sem szólhat így, akit csak néha-napján ragad meg a Krisztus beszéde; az sem mondhatja el, aki egyszer-másszor vágyódik utána, hisz a Krisztus Lelkének állandóan bennünk kell élni. Ahol Jézus teljesen rabul ejtette a szívet — ott él az ő Lelke!... És ahol a Krisztus lelke él, ott megváltozik, átalakul az ember élete. Aki előbb a világért és saját magáért rajongott, az mindezt elhagyja és megveti. Ami azelőtt messze távol volt tőlünk — az Isten szeretete, a Jézus kegyelme s az ő Lelkének csodái — mindaz közel jön hozzánk s ez lesz a mi igazi világunk. Ez a változás, ez a gyökeres átalakulás az egyik embernél forradalomszerű megrázkódtatásokkal jár, a másiknál csendesen, halkan következik be — ám egy dolog bizonyos: valamilyen formában egyszer mindenkinél be kell következni, változzék meg, újuljon meg belső világunk s lépjünk a bűn szolgálata helyett a kegyelem világába. Ez az átalakulás bármily titokzatosan megy is végbe a lelkünk birodalmában, mégis áll az, hogy a belső átalakulás magával hozza a külső átalakulást is. A Krisztus Lelke megbizonyosodik rajtunk, mint a kegyelemnek és imádságnak Lelke, mely olyan könyörgést fakaszt a mi ajkunkon is, mint egykor a Jézusén; megmutatkozik, mint az alázatosságnak a Lelke, hisz a Krisztus is megalázta magát; meglátszik rajtunk, mint a könyörületnek és szeretetnem j_elke, hisz Jézusban is ez a Lélek lakozott. .. Akiben a Krisztus Lelke él, ott meghalt a régi ó-ember a maga romlottságával, elbizakodottságával és önzésével egyetemben, amelyek megkeserítették az életét; akiben a Krisztus Lelke él, az isme i nemcsak a harcot, de az ő Ura által nyert győzelmet is; az ismeri nemcsak az elbukást, de a felemelkedést is; az nem áll a testnek, hanem a Léleknek szent uralma alatt. Te pedig hova tartozol ?. . . „Te vagy egyetlen egy reménységem, Gyámoltalanul ne hagyj el engem ; Sok felől tör reém az Ínség, Gyötör, szorongat a bősz ellenség. Tenéked ajánlom én lelkemet; Az én számtalan sok, nagy vétkemet Szent véred bő árja elmossa, Sebhedt szivemnek áldott orvosa.“ Ámen. » Jobb adni, mint venni. Gyámintézeti felhívás. Dmikor az alulírott egyházi elnök ‘ * most, a húsvéti ünnnepek után, az ország különböző részeiből kikerült középiskolai tanítványait megkérdezte, voltak-e a vakáció alatt odahaza templomban, a legtöbb igennel felelt. A beszélgetés során elmondták aztán azt is, hogy milyen szép odahaza az' ő egyszerű templomuk és milyen boldogok voltak, amikor édesanyjukkal, édesatyjukkal, testvéreikkel felmehettek az Ür házába, ahol őket megkeresztelték, megkonfirmálták és ahol elődeik évtizedeken, évszázadokon át imádkoztak. Voltak azonban olyanok is, akik szomorúan jelentették, hogy ők bizony odahaza nem mehetnek templomba, mert messze vidéken nincsen evangélikus templom. Nem is látnak odahaza egész esztendőn át ev. lelkészt, de még ev. tanítót sem, mert ev. iskolájuk sincsen. Halottaikat a legtöbb helyen, csak a temetőnek egy sarkába temethetik el s bizony-bizony nemcsak a temetés, hanem a többi egyházi funkció körül is sok nehézség szokott felmerülni. Nincsen templomunk... iskolánk ..., temetőnk.... nincsen lelki- pásztorunk ..., tanítónk. Oh, mintha csak a zaoltáriró panaszát hallanám: „Ami jeleinket nem látjuk, nincsen immár próféta...“ (74. zs. 9.). Oh csoda-e, ha ezek ami hittestvéreink odakint a szórványba, még százszorta jobban érzik, mint mi, hogy ami egyházunk csak egy törékeny sajka, melyet tx most különösen felkorbácsolt tenger hullámai, a viharok, a szirtek, a zátonyok, összetöréssel és elnyeléssel fenyegetnek. Oh csoda-e, ha ők évről-évre mindig fokozottabb mértékben segítségért kiáltanak. Ezeken a segítségért kiáltó szórványbeli hittestvéreinken s ami erőtelen, adóssággal küzdő gyülekezeteinken, különféle támogatásra szoruló intézményeinken akarna a gyámintézet megint segíteni. Ámde hogyan? Tekintélyes alapítványaink az egy, ingatlanokban lévő Bognár alapítványon kívül, az összeomlás következtében tönkrementek. Újabban pedig csak báró Radvánszky Albert, báró Radvánszky Kálmán, dr. Győry Loránd, dr. Thébusz Zoltán, dr. Thébusz Béla, dr. Thébusz Aladár, lándori dr. Kéhler Zoltán, Lasz- káry Gyula, Palics Lajosné szül. Bencs Mária, Kruttschnitt Antal,
