Harangszó, 1929

1929-04-21 / 17. szám

1929. április 21. HARANOSZO. 133 ona. Kistarcsa-Zsófiáiéiep. okikét az isteni megpróbáltatás megfosztott támaszuktól talán már fiatal korukban, vagy akik öregségükre magukra maradva úgy vágynak a szeretetnek sebeket heggesztó melege után. Vajha örömhírünk minden testvérünk lelkében visszhangra találna és az elosztott talentomok szerint meghozná a maga áldott gyümölcsét. Blatniczky Pálné. Egy ev. begedumésznö diadala, Dullien Klára, az ismert magyar hegedűművésznő, mintegy hat hó­nap óta olaszországi körúton van. Ez idő alatt legnagyobbrészt Ró­mában tartózkodott, ahol több nagysikerű hangversenyt rendezett. A fiatal művésznőt legutóbb nagy megtiszteltetés érte. Az olasz kor­mány rendezett részére búcsú­hangversenyt, hogy ily módon is­merhesse el azokat a szolgálato­kat, amelyeket Dullien Klára az olasz művészetnek és kultúrának tett. A hangversenyt a történelmi nevezetességű Sala Viscouti-ban tartották meg és nagyszámú olasz meg magyar közönség soraiban megjelent a kormány képviseleté­ben az olasz közoktatásügyi mi­niszter is. A hangversenynek tom­boló sikere volt és Dullien Klára annyi meghívást kapott, hogy kép­telen volt eleget tenni nekik. A miniszter a kormány nevében kö­szönőlevelet intézett hozzá és az összes olaszországi fasiszta szer­vezetek figyelmét felhívta utolér­hetetlen művészetére. Ilyen kitün­tetés még nem igen ért ottan kül­földi művészt. D. PrőMe Vilmos egyetemi tanár előadása Kőszegen, D. Pröhle Vilmos budapesti egyetemi tanár, aki legutóbb is több hónapot Ja­pánban töltött, a kőszegi ev. leánygim­názium dísztermében előadást tartott a modern Kínáról, Japánról és a legújabb turáni mozgalomról. A társadalom minden ‘rétege képviselve volt, vallás és rangkü- lömbség nélkül, hogy a világhírű tudós előadását meghallgassa, úgy, hogy sokan a folyósóra szorulva tudták csak a mind­végig lebilincselő, közel rnásfélórás elő­adást végig élvezni. Pröhle tanár szabadelőadáséban mar­káns képekben mutatta be a dolgozó Keletet és kifejtette, hogy rövid idő kér­dése csak, amikor az Egyesült Államok mintájára tömörülő sárga fajok a világ térképére döntő befolyást gyakorolnak. Meglepőn érdekes része volt előadásá­nak amikor kimutatja, hogy mennyire tö­rődnek úgy a kínaiak, mint a japánok Európában élő fajtestvéreikkel s így a magyarokkal különösképen. Sehol a mű­velt nyugaton nem találta azt a tájékozott­ságot, ami oly tiszta képet árult volna el Magyarországgal szemben, mint Kinában és Japánban. Egy a tiszteletére rendezett banketten egy japán politikus történelmi előadás keretében — melynek tájékozott­sága minden tévedéstől mentes volt — vázolta röviden a hős testvérnép mostani leigázollságát és szomorú helyzetét, úgy­hogy a beszéd végén nem volt szem, amelyben nem csillogott volna a részvét és szeretet könnye. Anglia és Olaszország után, most a keleti hatalmak állanak mel­lénk. Nincs Japánban oly intelligens em­ber, ki nem volna tisztában Magyarország történelmével, földrajzi helyzetével. Egy kis érdekes epizódot is elmondott erről a tanár A fekete sárkányrend ünnepségén a magyar kérdéssel kapcsolatban egy japáni főúr vigasztalóig szólt a tanárhoz : — Legyenek nyugodtak magyar test­véreink, ha a sárga fajok egyesülése meg­történik. Európában vezető szerephez jut a nyugatra szakadt magyar testvernép, arról majd mi fogunk gondoskodni. Az előadó beszéde végen kijelentette, - hogy elsősorban segélyért ne másokhoz forduljunk, hanem mutassuk meg történel­mi elhivatottságunkat azzal, hogy dolgo­zunk komolyan és önerőnkre támaszkodva igyekszünk a revíziót sürgetni. Az est keretén belül Reményi Ferenc és Hanély Dóra szereztek zeneszámokkol élvezetet a lel kés közönségnek. A sas. Az 1883. év tavaszán — így beszéli el D. S. — kirán­dulást tettem a hegyek közé. Al­konytájon, amikor már sötétedett a völgyben, 2—3000 méter magas­ságban egy sast pillantottam meg, amint szabályos köröket irt le a levegőben. És mialatt a völgy tel­jesen homályba borult, a sas szár­nyai még mindig fénylettek a nap­fényben. Ez adta nekem azt a gondolatot: Minél közelebb va­gyunk az éghez, annál több a fény életünkben. Az evangélium és a cserkészet. A győri Ev. Ifj. Egyesület 459. sz. „Győry Vilmos“ cserkészcsa­pata husvétmásnapján nagy kirán­dulást rendezett a bácsai erdőbe, melyen cserkészügyességüket mér­ték össze a fiuk. Ézek a kirándu­lások is Istent akarják szolgálni, mert hiszen Istenadta lelkünk-temp- lomát akarják megóvni a fiatal élet bűneitől, kísértéseitől. De ezt is csak egy ok miatt tudják he­lyesen végezni, mert az Evangé­lium van kezükben és a lelkűk­ben. Erről a munkáról számolt be a bácsai protestáns hívek előtt a cserkészcsapat a délutáni vallásos ünnepélyen. Ittzés Mihály ev. s. lelkész, cserkészparancsnok az evangéliumi ifjúsági, ill. cserkész­munkáról beszélt. Biró Béla őrs­vezető a húsvéti szentigék alapján tett bizonyságot. Géczy József s. őrsvezető szavalt. A keretet Szabó Károly és Kürtös Károly őrsv. imádsága, MIczoch Ágoston öreg­ese kész-vezető éneke és közének alkották. A hívek örömmel vették a győri cserkészek igeszolgálatát. Krisztus, a szegények barátja. Dr. Varsányi Emil kormányfőtaná­csos. műegyetemi tanár előadása Budapest-Kőbánya Lutherszövetség szeretettfendégségén. Ek z emberiségnek örökké fájdalmas hangú * “ tárgya : a szegénység. A szegénység, amelynek örök büszkesége, hogy Jézus is belőle származott, a szegénység, amelyből Jézus kiválasztotta tanítványait, az egy­szerű halászembereket, a szegénység, a- mely az emberiség legnagyobb értékeit szolgáltatta s ma is ott, az emberi sors legalján vannak elrejtve azon kincsek, amelyek nélkül az emberiség sorsa a biz­tos pusztulásé. Ezen értékek parancsolják, hogy megmentessenek azok, akikből a fáj­dalom kisarjasztotla őket. Minden gondolkodó, minden érző em bér kötelessége, hogy azokat, akiket az élet sújt, erősítse, támogassa. Támogassa hitében, erősítse önbizalmában s akkor, amikor küzdelmeiben inogni kezd, juttassa eszébe, hogy „Krisztus a szegények ba­rátja.“ Juttassuk eszébe, „hogy a szegényt az Úristen vizsgáztatta s ő jelölte ki he­lyét maga mellett.“ A szegény Pedig érezze, hogy 6 a „Jézus kicsi atyafia.“ Ez a tudat legyen nagy erőssége, ez keltsen benne reményt egy jobb sors iránt, reményt, amely biztat, éltet, hiszen a szegénység és a remény ikertestvérek. A remény egy szebb, tisztább élet után ott lakozik min­denki bensejében, aki szenved, aki szo­morú. És aki sohasem szenvedett, „aki soha szomorú nem volt, az mind pogány, ő rendelte el ezt a Golgotán.“ lgv irta ezt a szenvedő sors nagy költője. Reviczky Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom