Harangszó, 1929
1929-01-01 / 1. szám
/ XX. évfolyam. I9?9 január I. I. szám. Aiapitotu KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Danántüll LatCcr-SzOvetsCg. Ab OrnzásoN Luther-Srőfet- s6g hlTatalo* lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztőkiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetőst elfogad minden cvang. lelkész és tanító Megjelenik minden vasárnap. linritMKé'IIsdóhlutal: SZENTOOTTH' Vas B» M® 7A • 1* ára negyedévre ^28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvesmény. Amerikába égést évre 2 dollár , ot utódállamokba negyedévre 1 P 00 2111. Oh mi hegyes Istenük Légy tovább is Újévi ígéret. 33. Zsoltár 4. vers. „Mert az Ür szava igaz, és minden cselekedete hűséges,' .aod-e: mit, mond és mit igér * néked az Ur az ő szent igéjében most, amidőn megállasz elfo- gódott szívvel az új esztendő kapujában?. .. Nyíltan beszél és minden takargatás nélkül elmondja, hogy ebben az évben is sok munka, fáradság, törődés vár reád. . . Olvasd csak el a 90. zsoltár 10. versét! . . . Sőt az Ür szavából még azt is megtudod, hogy a nyomorúsággal is szembe kell nézned. Az apostol azt jegyezte fel: Sok nyomorúságon keresztül kell minékúnk az Istenországába bejutni . . . aki Krisztust követni akarja, annak fel kell venni az ő keresztjét is . . . No és ha majd az új esztendőben mindez meglátogat, ne csudálkozz és ne lázadozz, hanem csendes lélekkel szólj: Mindezt megmondotta nékem az Úr . . . s az ő szava igaz 1 . . . De ne csüggeszd le,fejedet! Még mást is mond az Úr! Hallod-e meleg atyai szavát, igéje biztatását: Ne félj, veled leszek, nem hagylak el, nem feledkezem el rólad . . . veled leszek 1... Megerősítelek és megtartalak ... s ha tűzön kell általhaladnod, a láng meg nem éget, ha mély vizeken kell áttörnöd, a hullámok el nem borítanak . . . Íme én tiveletek vagyok minden napon, mind e világnak végezetéig! ... Igen, ezt is mondja az Ür, s az ő szava — igaz 1 . . . Higyj neki, bizd rá magadat 1 . .. Mert bizony minden mi gondunk, aggódásunk, remegésünk onnan származik, hogy nem merjük magunkat Istenre bízni. Ügy okoskodunk, mintha Isten is csak ember lenne, ember, akinek szavára, Ígéretére nem igen lehet építeni... Pedig Isten — Isten, az Úr kőszikla, szava megáll és minden cselekedete hűséges 1 . . . Atyánk! a mi remegő lelkünk tégedet vár. Maradj velünk . . . benned bízunk 1 . . . „Bujdosván e ködös éjben, Új határhoz ért utunk. Kérünk, tarts meg a veszélyben, Míg célunkhoz eljutunk. Isten, óh mi Istenünk, Tűzoszlopként jársz velünk. Míg a mennybe hazaérünk, Hitünk legyen hü vezérünk. * * * Ez új évben óvjon, áldjon, A megújult régi hit 1 Szív, ne rettenj meg pályádon, Van, ki sorsod védi itt. Isten, óh mi Istenünk, Szent vallásod van velünk; őrangyalként vigasztalhat. Szárnyaival betakargat.“ Ámen * Tik-tak... Irta : Pass László. a végtelen világegyetem csillag- ** világában egy kis epizód játszódik le 1928 december 31-én éjjel 12 órakor. A földgömb, ez az elenyészően kicsiny porszemecske suhan át perdülve a Mindenség egy pontján, amely pont a földgömb nap körül futott pályájának a vég- és kezdőpontja. Bevégzi körpályáját, hogy megállás nélkül repüljön tovább. Közben megkondulnak a földön a harangok. Búsan, komoran búgva hirdetik, hogy elmúlt egy esztendő. Hirdetik, hogy az a semmiségszerű epizód a földgömb évmilliós életében, a Mindenség örvénylő működésében nem semmiszerű epizód a földön élő emberek számára. Az éjféli harangszó kongása azt zúgja az élők fülébe: „Emberek, siessetek élni, mert rövid az élet!“ Rövid, nagyon rövid !... Ma még,piros élet, holnap fehér álom... És erre a tényre csak Szilveszter estéjén gondolunk, sajnos, pedig a falon, a zsebünkben mindig ugyanazt mondja az óránk, minden másodpercben, hogy „tik-tak, tik-tak!“ Minden „tik“ és minden „tak“ egy darab élet elégését, ezer alkalom halálát jelenti. Mintha a szivünkből csepegne a vér s egy-egy cseppnek a hangja volna az a drámai hang, hogy „tik-tak!“ Nem bosszantó, mindennapi hang ez, Testvér! Az élet, • a mélységes, csodás élet, az egyszeri, soha vissza nem térő élet zokogó búcsúja, hörgése a „tik- tak!“ Azért születtél, hogy „élj“ és épen ezért barátkozz meg ezzel a mindig újat mondó, édesanyai hanggal, hogy „tik-tak, tik-tak!“ Hiszen, ha megszokod az idő múlását, az élet drága, nedvének a porba ívódását, az Örökkévalóság sok millió kapujának az egymásután, egyenként való bezáródását, akkor hiába születtél, akkor hiába hordott hátán a földgömb, mert nem éltél 1 Mert a megszokás az élet akadálya, a szív virágos kertjének a sivatagi számum-szele, mely finom porréteg szemfedőjével eltemeti a te árva életedet. Nem Testvér ! Nem a Te bosszantásodra szól az a hang, hogy „tik-tak, tikiak...“ ’Nem életed nyűge ez a monoton, állandó, idegesítő hang, amely elől a megszokás narkózisa a menedék, hanem egész más a Te számodra a szilveszteri, éjféli harangszó búgásával szóló óra-
