Harangszó, 1928
1928-06-17 / 25. szám
1928. június 17. HARANGSZÓ. 195 vitéz Draskóczy István, ny. altábornagy, a pápai ev. gyülekezet felügyelője. diadal hymnusza. A hír azonban hamisnak bizonyult. S mikor végig- száguldott egy ember Wittemberg utcáin az örömhírrel: Luther él, újraéledt az emberek reménysége, s gyümölcsöt hullatott az emberi akaraterő a történelem földjére. Ez a konferencia szent hírnök, amelyik felrázza az evangélikus egyházakat: Luther él I A hozzászólások alkalmával elhatározta a konferencia, hogy figyelmébe ajánlja a gyülekezeteknek az énekkarok szervezését, a vasárnapi munkaszünetért való erőteljes küzdelmet. Elhatározta azt is, hogy a konferenciát rendszívében rémületet okozott, mardosta, tépte a titkos kérdés, hogy mi is lehetett az oka a nagy hazasietésnek, s zajló gondolataival nem tudott megnyugodni. Bolyongása közben leánya szobájába tért, s még nagyobb lett rémülete, amikor leányát nem találta ott. Felesége elhagyott szobájába sietett, azt gondolta, hogy Katinka oda menekült édesanyja szelleme és képe mellé, de nem látott ott semmi mást, mint felesége életnagyságú képét... S a szivéhez kap ... iszonyú érzés, mintha a kép megmozdulna helyéből s beszélni kezdene, vádló, éles hanggal. S zúg a feje, remeg a szive, hallja a hangot, nem tud menekülni előle s lerogy az egyik karosszékbe 8 hiába vonaglik meg arcában a büszke akarat, isten keze elsorvasztja azt, s törött porsátorában, törődött, összeomlott lelke porba hullott... Végre kivánszorgott a kínok szobájából 8 a cselédek megijedtek a hatalmas Tor- nyay meggörnyedt alakjától s nyöszörgő hangon rimánkodott nekik, hogy keressék mindenütt eltűnt leányát. Felkutatták a kastély minden zegét-zúgát, a környékét s Tornvay remegő, összetört lelke attól félt, hogy leánya talán a halál karjaiba dobta magát. Már alkonyodott, amikor a cselédek egyike a kert alatt észrevette a lábnyomokat, melyek a sírboltig vezették, futottak szeresíteni fogja, arra minden evangélikust örömmel hív, ha nem is vezetője az egyházi életnek. Németh Károly esperes hálaimádságában együtt dobogott a hatalmas sokaság szíve s bizonnyal rámondta Isten az áment erre a jó munkára. Amerikában, kettős cél szolgálatában. Kap! Béla püspök amerikai útja. 4 Március 29-én dr. Pfatteicher elnök társaságában South Bethle- hembe utazott Kapi Béla püspök az ottani magyar-vend gyülekezet meglátogatására. A vasúti állomáson az amerikai egyházi hatóság képviseletében Lauri esperes üdvözölte a gyülekezet vezetőségével és Roberts szenátorral együtt. Meglátogatta az épülő mühlenbergi kollégiumot. Este volt az istentisztelet, amelyen dr. Stiegler Ernő bethlehemi, Rúzsa István newyorki és Pöttschacher István allentowni lelkészeken kívül 17 amerikai lelkész, illetőleg esperes és kerületi elnök vett részt ornátusban. A gyülekezet tagjai javarészt vend-vidékiek és győrmegyeiek. A győrme- gyei Csikvánd községből kivándorolt nők az istentisztelet után tartott szeretetvendégségen tearózsákkal megrakott ezüst virágkelyhet ajándékoztak a püspöknek. oda rögtön, Tornyay utánuk, a sirboltajtó nyitva volt s ott találták a hideg márványlapon eszméletlenül a szegény, boldogtalan, hervadó virágot. A szive alig dobogott... az életláng benne alig lobogott, a földi gyenge test nem bírta ébren a lélek iszonyú szenvedéseit, az álmok világába tért. S a büszke apa odarogyott leánya fejéhez, csókjaival, könnyeivel árasztotta azt el... érezte bűneinek rettenetes súlyát, tudta most már, hogy ő okozta e ház kálváriáját 8 könyörgő hangon hívta vissza lányát az életbe ... Szive egy kissé megnyugodott, amikor Katinka szivének gyenge verését meghallotta, de feleletet attól nem kapott. S a nagy, hatalmas ember fogta, ölébe vette leányát s vitte fel a kastélyba, szobájába s lefektette és orvosért küldött... Ott virrasztóit egész éjjel ágya mellett. Minden pillantását leste. S várta, mint megváltót, az orvost. Késő este volt, amikor az megjött, higgadt, okos szavával kijelentette, hogy itt egyesegyedUl már csak az Isten segíthet 1 A hideg kő belélopta a Katinka szivébe a halál szikráját. Az az Isten, akit ő eddig megvetett, akivel büszke daccal szembeszállt, akinek nevét ö semmibe sem vette, aki eddig nem élt szivében, csak 0 segíthet egyesegyedül. — hát mégis van Isten, — mormolta maMárcius 30-án a püspök New- yorkba utazott s résztvett azon a vacsorán, amelyet Dr. Morehead búcsúzásul rendezett. A vacsorán csak a vezetőség vett részt, hogy bizalmasan megbeszélhessék a szerzett benyomásokat. Az amerikai egyházi vezetők áldás kívánságaival még aznap este hajóra szállt. A gyülekezetek látogatásában a nemzeti bizottság tagjai közül részt- vettek Alexander Imre, Szolnok vármegye alispánja, Alexy Géza Cegléd, Dr. Bencs Kálmán nyíregyházi polgármester, gyülekezeti felügyelő, Csizmadia András ország- gyűlési képviselő Orosháza, Fleischhacker Gyula kaposvári másodfelügyelő, bankigazgató, Horváth Elek nyug. államtitkár Budapest, Szent- györgyi Klehner Béla ny. őrnagy Budapest, Kovácsy Kálmán rákos- palotai lelkész, Kunos Ignác főjegyző Orosháza, Dr. Krivoss Árpád Buda, Medveczky Károly őrnagy hadbíró, Rónay József romhágyi földbirtokos, gyülekezeti felügyelő, Nicsovics Jenő Orosháza, Dr. Sárkány Gyula ceglédi polgármester. * S A pénz. Pályadíjat írtak ki egyszer erre a kérdésre: „Mi a pénz?“ A pályadíjat a következő felelet nyerte el: „A pénz mágikus kulcs, amely miden kaput kinyit, kivéve a mennyország kapuját; varázsszer, amellyel mindent megszerezhetsz a világon, csak boldogságot nem“. gában Es lelke még jobban összetört s az iszonyú átvirrasztott éjszaka elvitte őt az isten közelébe s fejét fehérre festette teljesen. Próbált imádkozni, eszébe jutottak a gyermekkori emlékek, amikor édesanyja imádkozni tanította s újra mint megtérő gyermek mondotta imáit. Félt, iszonyúan remegett a gondolattól, hogy gyermekét elveszti. Gondolt arra is reggel, hogy Bártfayt hivatja, talán az megnyitja majd a beteg merev ajkait, de még egy kevés dac élt szívében, nem akarta magát megalázni a lelkész előtt. S aznap déltájban Katinka eszméletre tért. Összefüggéstelen szavakat kezdett mormolni először, majd utóbb világosság támadt agyában, úgy hogy táplálékot is vehetett magához. S ott látta atyját ágya mellett, könnyes szemmel térdelni, mintha álomban járna, mosolyra nyilt lázas ajka s megcsókolta atyja hófehér fejét, feje visszahanyatlott párnájára 8 elaludt. A láz, a gyilkos kór nem engedte nyugodtan pihenni s egész éjjel félrebeszélt. Az orvos a következő estére jósolta a krízist. S az apja remegve várta az estének közeledtét... * * * (Folytatjuk.)
